A legtöbb emberrel előfordul, hogy időnként aggódik egy megbeszélés, egy orvosi eredmény vagy egy fontos beszélgetés miatt. Vannak azonban olyanok, akik szinte automatikusan a legrosszabb lehetőséget látják maguk előtt. Egy ártatlan fejfájásból súlyos betegség lesz, egy rövid üzenetből szakítás, egy kisebb munkahelyi hiba pedig azonnal elbocsátás.
A pszichológusok ezt katasztrofizálásnak nevezik. Ez egy olyan gondolkodási torzítás, amikor az ember túlbecsüli a veszélyt, és a legrosszabb kimenetelt tekinti a legvalószínűbbnek. Sokan azt hiszik, hogy ezzel felkészülnek a problémákra, valójában azonban az állandó aggodalom fokozhatja a stresszt, a szorongást és a tehetetlenség érzését.
Miért működik így az elméd?
A szakemberek szerint a háttérben gyakran nem a negatív személyiség, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus áll. Az agy megpróbál minden lehetséges veszélyre előre felkészülni, csakhogy közben eltúlozza azok valószínűségét.
Különösen gyakori ez azoknál, akik korábban kiszámíthatatlan, stresszes vagy érzelmileg megterhelő helyzeteket éltek át. Ilyenkor az ember megtanulhatja, hogy mindig résen kell lennie, ezért automatikusan a veszélyeket keresi.
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Árulkodó jelek, hogy te is a legrosszabbra készülsz
- Egy apró problémából rögtön katasztrófát csinálsz.
- Nehezen tudod leállítani az aggodalmaskodást.
- Gyakran elképzeled a legrosszabb forgatókönyvet.
- Úgy érzed, mindig történni fog valami rossz.
- Sokszor szorongsz olyan események miatt, amelyek végül be sem következnek.
A legrosszabb kimenetel nem ugyanaz, mint a legvalószínűbb
Dr. Susan Albers, a Cleveland Clinic pszichológusa szerint a katasztrofizáló ember hajlamos azt hinni, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv fog bekövetkezni, még akkor is, ha erre alig van valós esély: „Elhiszed, hogy a lehető legrosszabb dolog fog bekövetkezni, még akkor is, ha valójában nem ez a legvalószínűbb kimenetel.”
A katasztrofizálás gyakran a múltból ered
Egy másik szakember, Dr. Fabiana Franco pszichológus szerint a legrosszabb forgatókönyvek ismételt elképzelése sokszor korábbi érzelmi sérülésekhez vagy bizonytalan gyermekkori tapasztalatokhoz kapcsolódik: „A korai traumák vagy bántalmazó tapasztalatok arra taníthatják az agyat, hogy folyamatosan veszélyre számítson.”
A szakértő szerint emiatt sok ember akkor is fenyegetést érzékel, amikor objektíven nincs jelen valódi veszély.
A jó hír: ezen lehet változtatni
A pszichológusok szerint az első lépés az, hogy felismerd ezt a gondolkodási mintát. Amikor legközelebb azon kapod magad, hogy egyből a legrosszabb végkimenetelt látod magad előtt, állj meg egy pillanatra, és tedd fel a kérdést: valóban ez a legvalószínűbb forgatókönyv, vagy csak a szorongásom beszél belőlem?
Már ez az egyszerű szemléletváltás is segíthet abban, hogy reálisabban lásd a helyzeteket, és ne az aggodalom irányítsa a mindennapjaidat.
