Régimódinak vallja magát, hisz az együtt töltött idő, a közös étkezések és az asztal összetartó erejében. Unokája a szeme fénye, akinek nagymamaként igyekszik minden szeretetet megadni.
„Van egy kellemes, laza napi időbeosztásom. Főzök a családra, ellátom őket, és általában azt készítem, amit ők szeretnek, így próbálok a lelkemnek és a hangulatomnak is adni. Hála Istennek, a család mindenevő, én viszont a mediterrán konyha híve vagyok. Ezt váltogatva főzöm a magyaros ételekkel. Nagyon odafigyelek arra, hogy elegendő zöldség és gyümölcs kerüljön az asztalra, és igyekszem minél egészségesebben táplálni a családot.”
Megoszlik a házimunka
A híres konyhaművészt világéletében színes konyhai hagyományok vették körül.
„A családban mindenki jól főzött, és mindig változatosan étkeztünk. Mindez különösen nagy értéket kapott a szűkösebb időkben. Háborús gyerek vagyok, amikor kislány voltam, sokszor alig volt élelmiszer, éppen ezért az ételt megbecsültük.
Édesanyámnak azonban nemcsak az volt fontos, hogy mi kerül az asztalra, hanem az is, hogyan fogyasztjuk el.
Azt vallotta, hogy az étel minősége és elkészítése mellett az asztalkultúra, az asztal tisztelete és az együtt étkezés módja is ugyanolyan fontos. Ezt én is továbbadtam a lányomnak és az unokámnak” – meséli Mari, aki fiatal kora óta elkötelezett híve az olasz kultúrának és gasztronómiának. Amikor az unokája még kicsi volt, már akkor elhatározta, hogy megtanítja olaszul főzni.
„Nórinak felsőfokú olasz nyelvvizsgája van. A főzésre egyelőre a tanulás mellett csak hétvégén vagy a szabadidejében jut ideje, de amihez hozzákezd, az nagyon jól sikerül. Szeret sütni, és sokféle tésztaételt is el tud készíteni, úgyhogy azt hiszem, jó úton járunk.
Sok minden öröklődött, például a főzés szeretete is.
Az egész család szeret enni, a lányom is remekül főz, bár sokat dolgozik. Amíg az energiám és az időm engedi, szívesen főzök rájuk, de ez nálunk kölcsönös: én is sok segítséget kapok tőlük. Előfordul, hogy hétvégén a lányom vagy az unokám főz, így szépen megoszlik közöttünk a gondoskodás. Mindenki segít, amiben tud, és ez mindenkinek jólesik: annak is, aki kényeztet, és annak is, akit kényeztetnek.”
Biztos hátország
Liberális nagymamának tartja magát, mindent megtesz, hogy Nóri kedvében járjon.
„Ha az unokám bejön a konyhába, és azt mondja, hogy szeretne velem főzni, annak nagyon örülök. De soha semmit nem erőltetek, nálam semmi nem kötelező. A mai gyerekek rengeteget tanulnak, sok mindenre kell figyelniük, ezért soha nem kényszerítettem semmire az unokámat, ahogy annak idején a lányomat sem. Azt gondolom, hogy egy nagymama egyik legfontosabb feladata, hogy kényeztessen.
Igyekszem biztos hátország lenni: amikor szükség van rám, ott vagyok.
Az unoka és a nagymama kapcsolata pedig egy különleges szeretetkapcsolat. Nem nagyon tud tőlem olyat kérni, amit ne teljesítenék. Szülőként az ember sokkal inkább a nevelésre, a szabályokra és a felelősségre összpontosít, a nagyszülőség pedig igazi ajándék. Akinek van unokája, az tudja, milyen nagy kincset kapott” – mondja a konyhaművész, akire sok mindenben hasonlít az unokája.
„Nóri is nagyon szorgalmas. Én is világéletemben szorgos ember voltam, mindig sokat dolgoztam. A tehetség mellett a szorgalom és a kitartás is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket ért el. A gimnáziumi évei alatt végig kitűnő tanuló volt, és most az egyetem következik. Bízom benne, hogy ott is sikeres lesz.”
Ez is érdekelhet
„A kíváncsiság a mai napig hajt”
A mai napig jó érzéssel tölti el a tudat, hogy szakácskönyveit még mindig rengetegen forgatják, és örömmel ad tanácsot, ha valaki hozzá fordul segítségért.
„Főzni csak szeretettel szabad. A profi szakácsok megrendelésre dolgoznak, mi, háziasszonyok inkább azt nézzük, mi az, ami a család örömére szolgál, és mi fér bele az időnkbe. A szakácskönyveinknek két titka volt: az egyik, hogy hiánypótlók voltak, nem voltak képes szakácskönyvek, a másik pedig az, hogy megpróbáltam töviről hegyire elmesélni mindent, amit az adott ételről érdemes tudni.
Egy jó szakácskönyvnek tisztességesnek kell lennie: nem szabad erdőbe vinni az embereket.
Aki időt és energiát szán arra, hogy főzzön, joggal várja el, hogy sikerüljön az étel, amihez hozzáfogott. A receptjeim végig fogják az olvasóim kezét: mindent pontosan és részletesen írok le. Ezért azt szoktam mondani, hogy aki követi az instrukciókat, azt semmi sem menti meg a sikertől.”
Újabb könyvet már nem tervez.
„A férjemmel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, ő volt az én társam a munkában is. Bár lennének még témáim, mégis azt gondolom, hogy ennyi volt az utam ezen a területen. A gasztronómia új irányzatait azonban a mai napig figyelemmel kísérem. Szívesen kipróbálom az új dolgokat, és amit valóban követésre méltónak találok, azt megtartom.
Nyitott vagyok a konyhában: új technikákat, új alapanyagokat örömmel fedezek fel. A kíváncsiság és a kalandvágy a mai napig hajt. Számomra a konyha mindig egyfajta izgalmas felfedezés.”
Variációk lecsóra
Mari konyhájában gyakran készül lecsó.
„Számomra ez az étel megunhatatlan, mert rengetegféleképpen elkészíthető, különböző formákban és kiegészítőkkel. Szeretem önmagában is, mediterrán módra, cukkinivel vagy padlizsánnal gazdagítva, de akár csuszatésztával, tejfölösen vagy rácpontyhoz készítve is. A lecsó nálam valóban alapétel, szinte egész nyáron főzöm, mert annyiféleképpen lehet variálni.”
Fotó: Birton Szabolcs, Getty images, Nosalty/Nemes Nóra Dacota, MTI
