Az idei nyár egyszerre szól a pihenésről és a változásról Pápai Erika számára. Miközben élvezi a szabadabb hónapokat, lélekben már arra is készül, hogy fia, Márk Iván szeptembertől ösztöndíjjal külföldön folytatja a tanulmányait, így most először lesznek hosszabb időre távol egymástól.
„Most volt egy szabadtéri színházi előadásunk, augusztus végén pedig fesztiválra megyünk, illetve Tihanyban is lesz egy szabadtéri fellépésünk. Közben néhány filmszinkronon is dolgoztam, amelyeket később mutatnak majd be. Szakmailag most ezek töltik ki az időmet, a nyár többi része pedig a feltöltődésről és a családról szól.”
„Szeretek másoknak örömet okozni”
Ha teheti, szívesen utazik, de legalább ilyen örömmel tölti az idejét otthon, a kertjükben is.
„Szeretem a változatosságot. Nagy öröm volt, hogy idén eljutottam Olaszországba, és huszonöt év után újra láthattam olyan helyeket, mint Firenze és Toszkána. Egészen más szemmel néztem most mindent, jó volt újra felfedezni, megérezni azt, ami ott örök.
Szerencsére olyan helyen élünk a családommal, ahol van kert, így a nyár ebből a szempontból is nagyon szép időszak.
Igaz, sok munkával jár, de nagyon élvezem a kerti teendőket. Amikor a fiam kicsi volt, sokat jártunk a Balatonra, most már ritkábban utazunk oda, de amikor csak tudunk, elmegyünk valahová. Ugyanakkor az itthon töltött idő is nagyon feltölt. A kertünk nem nagy, éppen akkora, amit még jó érzéssel el lehet látni, a nagyobb munkákhoz pedig kapok segítséget, például a permetezéshez, a fák és a bokrok nyírásához” – meséli a színésznő, aki szívesen ad vacsorapartikat is, amelyekre örömmel készül.
„Ha vendégek jönnek hozzánk, szinte bármire hajlandó vagyok, hogy elkápráztassam őket. Szerencsére volt alkalmam sokféle ételt megkóstolni: nagyon érdekelnek a különböző nemzetek kulináris szokásai. Igényes vagyok ebben, foglalkoztatnak a régi, hagyományos receptek és az egészséges ételek is, hiszen fontosnak tartom, mi kerül a szervezetünkbe.
Szeretek örömet okozni, ezért ilyenkor a konyhában bevetem a kreativitásom és bátran kísérletezem.
Sok mindent kipróbáltam már, de például az igazi baracklekvár elkészítésének módját anyukámtól tanultam. Jó érzés visszatérni a családi ízekhez, amiket otthonról hoztam.”
Ez is érdekelhet
Odafigyel a nőiességére
Pályáját aligha érezhetné teljesebbnek: színházban játszik, szinkronizál, tanít.
„Egyensúlyban vannak a feladataim, és ez nagy öröm számomra. Iglódi István egyik gondolata végigkíséri a karrieremet: »a művészi pályán két dolgot a legnehezebb elviselni, az egyik a siker, a másik a sikertelenség«. Az ember életében mindig vannak olyan időszakok, amikor valami kevésbé sikerül, de ilyenkor is ott vannak azok a területek, amelyekben jobban teljesít.
Fiatalabb koromban is nagy adományként éltem meg, hogy nem csak egyetlen műfajban dolgozhattam. Mindig lehetőségem volt többféle helyzetben kipróbálni magam, és nagyon sokat jelent számomra, hogy ennyi mindent megtapasztalhattam a szakmában” – mondja Erika, aki a sokszínűség mellett mindig nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a legjobb formáját hozza.
„A színészet sok szempontból olyan, mint a sportolói pálya: a testünk a munkaeszközünk, amire figyelni kell. Ha a külsejét nem őrzi meg az ember, más szerepekbe kerül, kihízza a ruhát. Ugyanakkor nem arról szól, hogy ötvennyolc évesen ugyanazt játsszam, amit harmincévesen kezdtem el, hanem arról, hogy megőrizzem azt, amilyen vagyok.
Az egészségem, a gondolkodásom frissen tartásához elengedhetetlen, hogy figyeljek magamra: a sportra, a táplálkozásra, és arra, milyen kozmetikumokat használok.
Szerintem a női szerephez hozzátartozik, hogy az ember komolyan vegye a nőiességét, szeresse és megtanulja jól kezelni önmagát. Mindegy, hány éves, a lehető legjobbat hozza ki magából. Én is erre törekszem.”
Újfajta anyai szerep
Fia, Márk Iván már 26 éves. Erika kezdettől fogva azt tartotta szem előtt, hogy gyermeke szabadon bontakozhasson ki.
„Édesanyaként a legfontosabb mindig az volt számomra, hogy megismerjem őt. Az ember kap egy életet, akit elsősorban nem irányítani kell, hanem megismerni. Soha nem akartam őt egy bizonyos irányba terelni, és olyan gondolatom sem volt, hogy amit én nem tudtam megvalósítani, azt majd a gyermekem valósítja meg.
Ezt óriási hibának tartom, és tulajdonképpen nagyon rossz életvezetésnek.
Sok időt töltöttem azzal, és még most is foglalkoztat, hogy ő kicsoda, mit szeretne, mi érdekli igazán. Igyekeztem minél több lehetőséget megmutatni neki: sportot, művészetet, különböző területeket, hogy kitáruljon előtte a világ, de nem erőltethetek rá semmit. Most mesterszakon tanul, jövőre diplomázik, én pedig továbbra is a háttérből támogatom.”
A színésznő lelkileg már készül arra, hogy Márk külföldön folytatja a tanulmányait.
„Most leszünk először hosszabb ideig távol egymástól, ami mindkettőnk számára fontos tapasztalás lesz. Természetesen tudom, hogy ennek így kell lennie, hiszen ez az önállósodás része. Ez a nyár arról is szól, hogy erre felkészüljünk: éppen most megyünk ki együtt oda, ahol majd tanulni fog, megnézzük a gyakorlati dolgokat.
Ebben az életkorban az anyai szerepem már arról szól, hogy segítsem az önállósodását.
Nem mondom, hogy minden pillanatát könnyű megélni, de ez az élet rendje. Számomra a legnagyobb boldogság az életemben, hogy gyerekem van, nagy adományként élem meg.”
Született feleség volt Gabrielle Solis hangján
Egyik legismertebb szinkronszerepe Gabrielle Solis karakteréhez kötődik, hangját azonban nem csak a Született feleségek rajongói ismerik.
„Évtizedeken keresztül főleg a színház volt az elsődleges otthonom. Persze voltak tévéjátékok, sorozatok, rádió, éneklés is, de amikor már nem voltam folyamatosan a színpadon, furcsa volt megélni, hogy egyszer csak áttevődött a hangsúly arra, hogy a hangomról ismernek fel.
Eleinte szokatlan volt, de nagyon örülök neki, ha a hangom valakinek örömet okoz.
Ugyanakkor egészen más élmény, mint amikor a színpadon tapsolnak meg: különös érzés például egy orvosi rendelőben, egy boltban vagy egy teljesen hétköznapi helyzetben azt látni, hogy valaki egyszer csak felismer, mert meghallotta a hangomat.”
Fotó: Olajos Piroska, DFP, Profimedia, archív
