Létezik egy generáció, amelyik ha meglát egy helyesírási hibáktól hemzsegő, abszurd elírást egy újságcikkben, azonnal egy jellegzetes hangot hall a fejében. Peterdi Pál televíziós rovatban a hazai sajtó legmulatságosabb nyelvi botlásait és nyomdahibáit gyűjtötte össze és kommentálta zseniális szarkazmussal.
De mielőtt az ország első számú „tücsök- és bogárvadásza” lett volna, Peterdi Pál a sport világában épített tekintélyt. Fiatalon a Magyar Atlétikai Club színeiben úszott és vízilabdázott. Bár saját elmondása szerint nem volt korszakos zseni a vízben, a sportág belső logikáját, a fegyelmet és a motivációt mesteri szinten értette.
Később a magyar öttusa-válogatott edzője lett, a 60-as években a sportolás és az egészséges életmód lelkes szószólója is volt. A tenisz mellett a futás is kedvelt sportjai közé tartozott, nevéhez fűződik a kocogómozgalom hazai elindítása.
„A láb mindig kéznél van!”
– ezzel a tréfás szlogenjével is a testmozgás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Felesége a munkában is támogatta
A 70-es években újabb fordulatot vett az élete: a stopperórát tollra cserélte, és újságíróként dolgozott. Bár a sportért rajongott, a halhatatlanságot a humor hozta meg számára. A Ludas Matyi szatirikus hetilap és a Füles magazin állandó szerzőjeként a finom, intellektuális, mégis mindenki számára érthető irónia nagymestere lett.
Igazi kulturális ikonná azonban a televízió és a rádió tette. A „Tücsök és bogár” című rovatában a nézők és olvasók által beküldött, elképesztő nyelvi katasztrófákat, hivatalos leveleket, fura utcai táblákat és bolti kiírásokat boncolgatta.
Peterdi nem gúnyolódott: ő finoman karikírozott.
Úgy mutatta meg a szocialista rendszer kishivatalnoki nehézkességét és a mindennapi élet logikai bukfenceit, hogy közben senkit sem sértett vérig. Megteremtette a békebeli humor egy olyan formáját, amely a szürke hétköznapokat tette szerethetővé. Peterdi – számos híres televízióssal ellentétben – nem szeretett sütkérezni a reflektorfényben.
Magánéletét óvta, még a barátai és egykori kollégái szerint is a humora mögött valójában egy zárkózott, feszültségeit a sportolásba fojtó ember rejtőzött. Csak felesége, Erzsébet ismerte őt igazán, aki egyben a legfontosabb munkatársa is volt. Peterdi későn kelt, napközben sporteseményekre járt, anyagot gyűjtött, este pedig leült az írógépe elé, és hajnalig legépelt mindent. Amikor pedig lefeküdt, a felesége vette kezelésbe a kéziratokat.
Még több hírességről olvasnál?
A tüdejét megtámadta a rettegett betegség
A sportért rajongó Peterdi rendszeresen pipázott: holland dohányt szívott. S hogy ez közrejátszott-e abban, hogy a tüdejét megtámadta a rák, azt nem tudni. A súlyos betegségéről nem beszélt senkinek, méltósággal, türelemmel viselte a sorsát, mígnem 75 éves korában, 2000 novemberében elhunyt. Egyik utolsó, szinte végrendeletnek beillő mondata így szólt:
„Találjátok fel a gyűlölet nélküli szívet!”
Ez a kérés hűen tükrözi azt az embert, aki a saját életének nehéz titkai ellenére is mindig arra törekedett, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse a világot.
Halála után derült ki, hogy beszervezték
A tévés életműve kerek és makulátlan lett volna, ha a történelem nem produkál egy újabb csavart, amely az ő legfájdalmasabb „tücskévé és bogarává” válik. Halála után évekkel, a levéltári kutatások során derült ki, hogy a vidám, közkedvelt férfi a Kádár-rendszer állambiztonsági hálózatának tagja volt, és titkos ügynökként jelentéseket írt.
A hír sokkolta a közvéleményt és a pályatársakat is. Sokan keresték a választ: miért? Kényszerítették? Vagy a sportvilág belső intrikái vezették erre? A történészek és a barátok visszaemlékezései szerint Peterdi alapvetően egy szorongó zseni volt, akit a kommunista rendszer képes volt a markában tartani.
A történet szerint a felesége útlevélkérelme miatt sikerült beszervezni.
A házaspár ugyanis 1961 őszén együtt szeretett volna utazni Bécsbe. A Kádár-korszak állambiztonsága pontosan ezt a magánéleti vágyat, a közös nyugati utazást használta fel ellene zsarolási alapként. Az útlevél megadásáért cserébe szervezték be „Pálmai” fedőnéven.
Bár Peterdi Pál jelentései jelentős részben a sportvilág belső ügyeiről szóltak, a tény maga örökre rányomta a bélyegét a róla kialakult képre. Ez a felfedezés nem törölte el a munkásságát, de rávilágított arra, hogy a humor mögött mély kompromisszumok húzódtak a huszadik századi Magyarországon.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, archív
