Az életenergiától duzzadó, vagány nyugdíjas a mai napig hetente két-három alkalommal hegyet mászik. Itt nem azt kell elképzelni, hogy felsétál egy dombra. Nem, Maria Kittl az Alpokban hatalmas sziklafalakat hódít meg, rendes hegymászó felszereléssel. Sem az előrehaladott életkora, de még egy súlyos sérülés sem tudta eltántorítani élete legnagyobb szenvedélyétől.
Hiába szenvedett nemrég combnyaktörést, ami a legtöbb idős ember számára egyet jelentene a mozgás végét jelentő hosszú rehabilitációval, Maria, amint felépült, már indult is újra neki a hegyeknek.
„Ez tart engem fiatalon”
A hegymászó története azután járta be a világot, miután egy róla készült hegymászó videó milliókhoz eljutott a közösségi médiában.
A felvételeken a törékenynek tűnő, idős, ősz hajú asszony magabiztosan kapaszkodik felfelé a sziklafalon a Hallstatti-tó partján fekvő Bad Goisern melletti hegyekben, méghozzá olyan természetességgel, mintha legalább ötven-hatvan évvel fiatalabb lenne. Az Ewige Wand nevű óriás, amit épp meghódít, egy 1183 méter magas meredek, függőleges sziklatömeg.
„A mászás, ez az én életelixírem. Ez tart fiatalon, de ez nem valamiféle isteni ajándék, az embernek meg kell küzdenie érte. Ha százéves korodig hegyet akarsz mászni, és én ezt szeretném, akkor bizony teljesíteni kell a feltételeit, nem lustálkodhat az ember. Fiatalként minden könnyen jön.”
„Aztán, ahogy öregszel, mindenért egyre jobban meg kell dolgoznod”
„Ha nem edzenék és tornáznék kitartóan mindennap, és egész életemben nem figyeltem volna oda az étkezésemre, már nem tudnám ezt megcsinálni. Az én koromban lassabb már minden, de hát akkor lassabban megyek” – mondja a 94 éves sportoló, aki sok ezer túrával a háta mögött pontosan ismeri a teljesítőképessége határait.
Ez is érdekelhet
Itt fáj, ott fáj, na és?
Ahogy mondja, a korát meghazudtoló életforma titka nem valamilyen csodaszerben vagy különleges génállományban rejlik, hanem egyetlen, ám annál fontosabb dologban: a kitartásban. Bár az ereje már nem a régi, sokszor fáj a térde, és a szíve már csak harminc százalékára képes annak, mint ifjú korában, mindez nem állíthatja meg a nyugdíjas kalandort.
Bár járás közben fájdalmai vannak a combnyaktörése miatt, amint mászni kezd, teljesen megfeledkezik róla. Maria gyerekkora óta vonzódik ellenállhatatlanul a természethez, a hegymászás pedig hosszú évtizedekkel ezelőtt lett az élete része. Fiatalabb korában évi kétszáz túrát is teljesített.
Hiába telt aztán az idő, a lelkesedése egy percig sem kopott meg, és ma sem telik el egy hét anélkül, hogy kint ne lenne a természetben – vagy épp a mászófalon egy sportközpontban. Ma is ugyanazzal az örömmel húzza fel a mászócipőt, mint fiatal korában. Egyetlen hátulütője van ennek a nagy buzgalomnak: gyorsan kopnak a cipők, és újat kell venni…
Mindig kitűz új célokat
Maria természetesen nem egyedül, hanem megbízható mászótársakkal vág neki a szikláknak – például a fotón is szereplő kedves barátjával, Sepp-pel, aki maga is túl van már a hetvenen.
A környezete gyakran csodálkozva kérdezi tőle, hogyan képes ebben a korban ilyen teljesítményre? Maria válasza egyszerű: a testet használni kell, nem kímélni. Úgy véli, az emberek túl korán elfogadják, hogy bizonyos dolgokhoz már túl „öregek” – ő ezzel soha nem értett egyet.
Szakemberek szerint az osztrák asszony kivételesen jó példája annak, mennyire sokat számít az egész életen át tartó mozgás és mentális egészség, az újabb és újabb kitűzött célok. Az idős mászó nemcsak az izmait tartja karban rendszeres edzéssel, hanem az egyensúlyát, a koordinációját és a mentális frissességét is.
Maria 94 évesen azt a célt tűzte ki maga elé, hogy százéves koráig nem hagyja abba a mászást. Ez önmagában is elképesztő vállalás, de aki látja őt a sziklafalon, annak egy pillanatra sem tűnik lehetetlennek.
Fotó: Adobe Stock, Archív
