A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Mézga család elképesztő sikerét látva a Magyar Televízió újra megbízta a Mézgáékat alkotó Nepp Józsefet, Ternovszky Bélát és Romhányi Józsefet, hogy készítsenek egy rajzfilmsorozatot. Ez lett a Kérem a következőt!, melynek főszereplője Doktor Bubó, egy bagoly, aki egy tölgyfa belsejében rendezi be a rendelőjét, ahol az erdő beteg lakóit gyógyítgatja Ursula nővér segítségével.
Egy jóságos doktor bácsiból született
A figurákat, az alapötletet, a sztorikat és a karaktereket Nepp József találta ki, a Rímhányó Romhányiként ismert zseniális szakember pedig „romhányosította” a dialógusokat. A mesét Ternovszky Béla rendezte, míg a zenéket Deák Tamás szerezte, akinek a Mézga főcímeit köszönhetjük, később pedig a Macskafogó muzsikáját is.
„A főszereplő azért lett bagoly, mert ez emlékeztet legjobban gyermekkorom jóságos doktor bácsijára. A neve pedig azért lett Doktor Bubó, mert a fülesbagoly latin neve Bubo bubo” – mesélte a széria születéséről Nepp József még 1973-ban. Abban az évben a Film Színház Muzsika magazinban talán emiatt még következetesen rövid o-val, Bubonak írták a főhős nevét.
A doktor Szabó Gyula, Ursula nővér Csala Zsuzsa hangján szólalt meg, de a kor számos nagyágyúja is szinkronizált a sorozatban: Bodrogi Gyula, Psota Irén, Tahi Tóth László, Körmendi János, Váradi Hédi, Balázs Péter, Haumann Péter, Alfonzó, Kern András, Kibédi Ervin…
Megalomániás bolha, részeges disznó
Szabó Gyula a hetvenes években azt mesélte, hogy egykori tanárjaira gondolt a szinkronizáláskor. „Amikor Bubó szerepét megkaptam, felejthetetlen főiskolai tanáraimra, érdekes egyéniségű professzoraimra gondoltam. A kis pszichiáter orvos figurájába oktatóim karikírozható vonásait igyekeztem tömöríteni, persze vigyáztam, hogy a doktor alakja nehogy kioktató, netán tolakodó legyen, inkább fantázianyitogató” – mondta a színművész.
„A történeteket is igen kedveltem, és azt is, hogy minden állat egy-egy embertípust képvisel a rajzfilmben. Idegbajukkal Bubót keresik fel, aki nem minden esetben tudja őket meggyógyítani – hisz gyakran melléfog, de ezt mindig viccel üti el.”
Valóban ezért tetszett a felnőtteknek is a mese, hiszen olyan témákat dolgoztak fel, amikben a nézők magukra ismertek. A szarvas betegesen féltékeny, az elefánt kisebbrendűségi komplexusban szenved, a bolha megalomániás, a víziló betegesen falánk, a disznó részeges. De nem csak ezek a szójátékok röpködtek, hiszen az erdei bankot Tönk-Banknak hívják, az Orvosi „Begyetem” vezetője a Boa Constrector. A Szügyészségen rókák dolgoznak mint „rókátorok”, a kocsmát lúdtalpon állónak nevezik, Sólyom csőrmester pedig az Erdőrség dolgozója.
Ursulaként adott autogramot
Csala Zsuzsa az SZTK-ból mintázta Ursula alakját. „Itt nap mint nap látni a nővérkéket, amint sürögnek-forognak az orvosok és a betegek körül, amint megállnak az ajtóban, hogy védelmezzék a rendelőket a betolakodóktól” – mondta ugyancsak a Film Színház Muzsika magazinnak adott interjúban egykor a művésznő.
„Ursulát amúgy Nepp József mutatta be nekem egy papírlapon olyan szeretettel, mintha a saját gyereke lenne – folytatta Csala. – Ahogy nézegettem a képet, éreztem, hogy Nepp elsősorban figurában gondolt rám. A hangom azonban nem egyezett Ursuláéval, így a rendező tanácsára mélyebben, öblösebben szólaltam meg. Ez nem volt egyszerű a gátlásaim miatt. Amikor például dudorászgatnom kellett volna, hosszú ideig nem jött ki hang a torkomon!” – emlékezett vissza a művésznő, akinek a rajzfilmstúdióban ez volt az első munkája.
„Rajongtam Ursuláért, de nem csak én kedveltem őt meg. Egyik nap a következő feliratot vettem észre lakásom ajtaján: Szeretlek Ursula… És az autogramgyűjtők rendre azt kérik, írjam a nevem mellé: Ursula. Megvallom, ha belépek egy trafikba, ahol a kedves medve matricaképe mosolyog rám, megdobban a szívem.”
„Művésznő, üssön oda a mancsával”
Volt egy epizód, amiben egy részeges vadkant kellett megfékezni, akkor Ursula hatalmas pofonja megváltoztatta az alkoholista állat jellemét. Csala Zsuzsa megosztott ezzel kapcsolatban egy sztorit:
„Egy alkalommal, amikor éppen egyik vidéki városban hakniztam, a kultúrház öltözőjében izgatott asszony fogadott: Jaj, drága művésznő, nemsokára itt lesz a férjem, aki nagyon sokat iszik. Legyen olyan kedves, hasson rá. Nyugodtan üssön csak oda a mancsával! Rám úgysem hallgat, mondta. Még mielőtt egy szót válaszolhattam volna, valóban megjelent a férfi, kezében egy üveg bor. Mit tehettem? Koccintottunk, hiszen Bubó doktor nélkül az én tudományom nem sokat ér…”
Máskor is érkezett hozzá hasonló kérdés, akkor javaslatot is tett a színésznő az asszonyoknak. „Minden becsiccsentés után itassanak meg velük egy nagy adag ricinusolajat, vágtam ki egyből, és az asszonyok elégedett szemvillanásából láttam, hogy komolyan gondolták a dolgot, és be is tartják az ursulai receptet. Hanem azóta még a környékét is elkerülöm ennek a falunak!” – nevetett Csala Zsuzsa.
Felejthetetlen bölcseletek
A sorozat három évadból állt, mindhárom 13 epizódból, az első 1974-ben, a második 1975-ben, a harmadik 1982-től 1983-ig futott. Bubó minden epizód végén egy „bölcs” mondással kommentálta az aktuális orvosi esetet.
„Állapíts meg bátran bármilyen bajt, a beteg előbb-utóbb majd csak beszerzi!”
„Tartsd szem előtt: az erős szervezet még az egészséget is képes legyőzni!”
„Jó, ha minél többen kapják meg a bajt, mert annál nagyobb lehet a gyógyultak száma.”
„Sosem szabad a lázat annyira enyhíteni, hogy a beteg kihűljön!”
„A baj akkor válik jelentéktelenné, ha a beteggel egy nagyobbat is sikerül beszereztetni.”
„Feltűnési viszketegséged akkor múlik, ha a másikét kell vakarnod.”
„Némely betegség akkor gyógyítható a legjobban, ha távol tartod az orvost.”
Szöveg: Szabó Csaba
fotó: Móra Kiadó – Dr Bubó c. kötet, MTI, Gálos Mihály Samu, Olajos Piroska
