Élete vége felé megkeseredett, szeretett egyedül lenni Tordy Géza: „Csak egyet kérek, hogy gyors halálom legyen”

A tihanyi ház volt az igazi otthona. Ott talált nyugalomra, és annak idején ott fogadta a Meglepetés magazint is. „Tudja, én mindig őrült életet éltem! Nők jöttek és mentek, mára azonban ki merem jelenteni, a páros életforma nem nekem való. Jó itt most egyedül. A múltra azonban szívesen emlékszem, a nagy csajozások jutnak először eszembe. Hát erről meséljek magának? Mindig szerettem a szép nőket!” – mondta nevetve Tordy Géza, aki élete során háromszor volt igazán szerelmes.

Három szerelem, három gyerek

Az első felesége egy balerina volt. Tőle született András nevű fia. Egy munkakapcsolat révén ismerte meg Tímár Éva színésznőt, aki egy leánygyermekkel ajándékozta meg. Végül egy harmadik kapcsolatából is lett egy lánya. Fiatal korában Törőcsik Marival is együtt élt, de nem kötöttek házasságot.

„Halálosan szerelmes voltam Mariba, de neki nem jelentette ugyanazt a lángolást, mint nekem. Mari gyönyörű nő volt. A szakítás után is barátok maradtunk, szép emlékeket őrzök róla. A régi filmek, színdarabok összekötöttek minket.”

Jobban érezte magát egyedül

A házasságról és az agglegényéletről is megvolt a sajátos véleménye. „Noha egyszer én is igába hajtottam a fejem, és megházasodtam, úgy érzem, most már a legjobb egyedül. Az ember ebben a korban már nem alkalmazkodik, nem változik. Nekem a mai napig a fiatal nők tetszenek, de a tükörben már nem azt a sármos zsiványt látom, aki voltam. Nincs mese, elszálltak az évek” – mondta akkor a Nemzet Színésze, aki leginkább karácsonykor érezte magát egyedül. Erről is beszélt a Meglepetésnek.

„Egyszer az egyik nős barátomnak, Balázs Péternek kezdtem taglalni, hogy a szenteste milyen szép lehet a fenyő- és süteményillattal, a szerelmes öleléssel, a szeretettel teli légkörben. Olyan idillt festettem le, úgy sajnáltam magam, hogy Péter felkiáltott: No, most hagyd abba, mi, nős emberek tűrjük az asszonyokkal együtt járó nehézségeket, évente 364 napon át, míg te nem függsz senkitől! Azt az egy szép estét ne sajnáld már tőlünk!” – idézte fel nevetve a színművész, aki az agglegényélet nehézségeit ezután már nem is hozta szóba többé.

Apaként nem volt elégedett magával

A Kossuth-díjas művész hosszú évtizedeken át a legfoglalkoztatottabb sztár volt. A tévénézők láthatták A kőszívű ember fiaiban, a 80 huszárban és A korona aranyból van című filmekben. Ezenkívül sokat szinkronizált, színházban játszott és rendezett.

„Volt ebben a szakmában 25 évem, amiért tényleg megérte színésznek lenni. S ma mi van? Sokan úgy érezzük, a dolgok sekélyes, sokszor ízléstelen irányba fordulnak… Én már öregember vagyok, és nem is tartom magam színésznek” – mondta csalódottan. A színpadi és filmes karrierje miatt kevés ideje jutott a családjára, a gyerekeire. Ez lelkiismeret-furdalást okozott számára.

„A nagypapaságot sokkal inkább megélem, mint az apaságomat annak idején – vallotta be őszintén. – Éretlen voltam még a gyerekekkel való foglalkozásra, nem is tudatosan terveztem családot. Amikor a fiam és a lányaim kicsik voltak, főként a szakmának éltem, egy zárt burokban, s  csak később értettem meg, milyen nehéz is ezek után bizalmi kapcsolatot kialakítani velük. Most azonban nagy öröm számomra az unokáimmal lenni. Szeretem, amikor lejönnek hozzám. Nézzen csak körül, milyen békés itt minden!”

És valóban festői kilátás nyílt a ház ablakaiból. A tó kékeszöld vize, az égen úszó fehér felhők látványa, a természet zöldje nyugalmat árasztott. Igazi vidéki csönd volt, amit csak a madarak csiripelése és a kutyaugatás tört meg olykor. „Minden tárgyról egy emlék jut eszembe. Van itt még egy régi, Vígszínházból származó szék is, a zsöllye soraiból” – mutatta büszkén a színművész, aki húsz éven át volt a Vígszínház megbecsült tagja.

Tordy Géza élete utolsó évei­ben már súlyos betegséggel küzdött, és egyre zárkózottabb lett. A korábban társaságkedvelő ember már csak nagy ritkán mozdult ki az otthonából. Az egykor sármos és jó kiállású sztár nem akarta, hogy a közönség és a színészkollégák elesettnek lássák. Nekünk még így nyilatkozott a halálról.

„Nem foglalkozom az elmúlás gondolatával. Nem tudom, mennyi van még hátra, ha két nap, két nap, ha évek, akkor évek, de ha megkérdeznek, azt mondom: nagy vágyam egy gyors és fájdalommentes halál, hogy észre se vegyem.”

Fotó: Fortepan/Hunyady József, MTI, privát