Címlapsztori Sztárok

Kucsera Gábor és fia, Beni: „A fiam előtt nem tudom elrejteni az érzéseimet”

A világbajnok kajakozó és fia le sem tagadhatná a hasonlóságot. A 10 éves Bence és édesapja között nemcsak külsőre tökéletes az összhang, hanem a mosolyuk, mozdulataik is árulkodnak arról, hogy kivételesen szoros a kapcsolatuk.

Az olimpikon szerint más fiús és más lányos apának lenni. Boldog, hogy mindkettőt megtapasztalhatja.

„Amikor még csak vágytam az apaságra, azt gondoltam, ha lesz egy fiam, biztosan anyás lesz, hiszen úgy tartják, hogy a fiúk az anyukájukhoz kötődnek jobban, a lányok pedig inkább az apukájuk felé húznak. Először éppen emiatt kislányt szerettem volna, de fiús apaként kinyílt számomra egy új világ, minden elképzelésemet felülmúlta, milyen különleges és bensőséges kötelék alakulhat ki apa és fia között” – vallja be Gábor.

Biztos pont lett az életében

A szoros kapocs annak is köszönhető, hogy Bence bölcsődés koráig az édesapja maradt vele otthon.

„Amikor Beni megszületett, mindent átértékeltem. Előtte a sport volt az életem, de ahogy a karomban tartottam, a család került az első helyre, és a többi dolog csak azután következett. Ez a mai napig így van. Imádok apa lenni, és visszatekintve, minden éppen akkor történt, amikor történnie kellett. Még abból is sikerült a legjobbat kihoznom, amikor eltiltottak az élsporttól. Azelőtt hétvégi apuka voltam, hétköznapokon két edzés között ugyan hazaszaladtam, de folyamatosan edzőtáborokban vettem részt, nem tudtam úgy jelen lenni a fiam mindennapjaiban, ahogyan szerettem volna. Bence tizenöt hónapos volt, amikor végül otthon maradtam vele. Hálás vagyok, hogy bizalmas kapcsolat alakult ki köztünk. Biztos pont vagyok a fiam életében, akire feltétel nélkül számíthat” – árulja el a sportoló. Gábor és Bence szavak nélkül is megértik egymást.

„Szinte hihetetlen, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Beni nagyon jól megért engem, érzi a rezgéseimet. Többször meglepett már azzal, hogy pontosan tudta, lelkileg hogy vagyok, anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki. A gyerekek előtt egyébként is erősnek mutatom magam, sosem panaszkodom, de a fiam elől mégsem tudom elrejteni az érzéseimet. Amikor mélyponton voltam, rám nézett, és azt mondta: apa, egyszer fent, egyszer lent, van ilyen, de lesz majd jobb. Ezt sosem felejtem el, kiskamasz létére tényleg nagyon bölcs.”

Igénylik, hogy kettesben legyenek

Három gyermek édesapjaként nem kis kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt, hogy a fiára és két kislányára ugyanannyi figyelem jusson. Gábor gyakran szervez apa-fia programot, amelyre mindkettőjüknek szüksége van.

„Nemcsak Beni, hanem én is igénylem, hogy kettesben legyünk. Ilyenkor megvitatjuk az élet nagy dolgait, és tipikus fiús elfoglaltságokat csinálunk. Jólesik, hogy kikéri a véleményemet, bátran fordul hozzám tanácsért, hiszen vannak olyan témák, amelyeket jobban meg tud beszélni velem, mint az anyukájával” – meséli Gábor, akinek fiával az elmúlt időszakban megpróbáltatásokból sem volt hiány.

„Beni negyedikbe jár, de a kamaszkor hamarabb köszöntött be, amiből adódtak problémák. Elkezdődött a laza viselkedés és a mindent jobban tudok hozzáállás, amit féken kellett tartani. Szerencsére hamar átlendültünk a dolgon, mindemellett nagyon érdekes tapasztalás volt látni, ahogy egyre jobban körvonalazódik az egyénisége. Emlékeztet a kiskori énemre. Gyerekként a saját korosztályommal nem tudtam mit kezdeni, inkább idősebbekkel edzettem. Beni is inkább a nagyobbakkal szeret beszélgetni. Kifinomult szókinccsel rendelkezik, választékosan beszél. Sok barátja is van, hatalmas közösség alakult ki a környékünkön, aminek nagyon örülök.”

A csibészes mosolyukkal mindenkit levesznek a lábukról

Mindig őszinte Bencéhez

Bence olimpikon édesapjához hasonlóan a sportot nagyon komolyan veszi. „Beni érzelmes, éppúgy, mint én, viszont akaratosságban az anyukájára ütött: mindent elér, amit a fejébe vesz. Elképesztően eltökélt a jövőjét illetően, válogatott focista szeretne lenni a Fradiban. Három éve futballozik, eleinte ágáltam ellene, de hiába próbáltam, nem tudtam lebeszélni róla. Szerettem volna, ha úszik vagy vízilabdázik, mivel nagyon jó adottságai vannak hozzá, de hajthatatlan. Ahogy mindent, ezt is megbeszéltük: megkérdeztem tőle, hogy a mézesmázas vagy az őszinte véleményemet szeretné-e hallani. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy tőlem csak az utóbbit. Elmondtam neki, mit gondolok, jó adottsága van sokféle sporthoz, de nem a focihoz.

Korábban előfordult, hogy nyers voltam, ezért meg kellett tanulnom finoman adagolni a mondandómat. Tudom, hogy néha nem esik neki jól, de nem szeretném becsapni, fontos, hogy az igazat hallja.

Őszinte vagyok hozzá, és ez mindig így lesz. Viszont az akkori állításomra kezd rácáfolni, mivel eltántoríthatatlan a focitól. Évről évre látványosan fejlődik, annak ellenére, hogy eleinte nem az elvárható, maximális támogatást kapta tőlem. Kitartott, és meggyőzött arról, mennyire akarja, ezért áldásomat adtam rá. Amíg nem éreztem úgy, hogy a labdarúgás az ő sportja, akkor is minden meccsén ott voltam, és szurkoltam neki. Még ha nem is értek vele egyet, mellette vagyok.”

Szigorú apának tartja magát

Gábornak a gyermekei az elsők, a munkáit hozzájuk igazítja.

„Próbálok nem az a klasszikus apukatípus lenni, aki reggel elmegy dolgozni, és késő délután ér haza, hanem mindent a gyerekeim köré építettem. Lemondtam feladatokról, elfoglaltságokról, ami nem mindig volt jó, mert önmagamra nem jutott idő. Emiatt kissé beszürkült lettem, Beni is észrevette, hogy nem azt az életvidám, jó humorú apukáját kapta, akit megszokott. Dolgoztam rajta, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munkám és a gyereknevelés között. A fiammal már meg tudom beszélni, milyen felkérésekre mondhatok igent. Ha rábólint, akkor vállalom, ha pedig nem, akkor bármennyit kínálhatnak, nem tudnak meggyőzni. Fontosnak tartom, hogy éreztessem vele, számít a véleménye” – meséli Kucsi, aki szigorú apának tartja magát.

Határozott szülő vagyok, szeretem a rendszert, a szabályokat, a tiszteletlenséget pedig nem tűröm. Ha átlépik a gyerekek a határt, átmegyek »rossz zsaruba«, ugyanakkor a bolondozásban benne vagyok. Arra nagyon figyelek, hogy a gyerekeimnek igazi gyermekkort biztosítsak, igyekszem minél többet programozni velük a természetben, hogy valódi élményeket szerezzenek. Próbálom kütyümentes életre nevelni őket, hiszen vannak sokkal fontosabb dolgok. Az együtt töltött idő a legértékesebb, erősítem bennük a család fontosságát és azt, hogy egymásra mindig számíthatnak. A gyereknevelésben a helyes értékrend és a másokhoz való hozzáállás is nagy hangsúlyt kap. A jelenlétben és a példamutatásban hiszek, tőlem is azt látják, ha bemegyünk a bölcsibe, az óvodába, mindenkinek előre köszönök, ezáltal ők is ugyanúgy tesznek. Büszke vagyok a gyerekeimre, számomra ők a legfontosabbak.”

Mindhárom gyerek más egyéniség

„Beni empatikus, már a bölcsiben is megható volt látni, ahogy gondoskodott a kisebbekről. Odafigyel a húgai­ra, sokat játszik velük. A hároméves Bella kis Buddhának indult, aki egész nap mosolyog, de a két tesójától megkapta a kiképzést: annyit nyúzták, amikor kicsi volt, hogy már nem hagyja magát. Az ötéves Millával egyre jobban eljátszanak, nagyon cukik, amikor ölelgetik egymást, de az is előfordul, hogy elszabadul a pokol, és fékezhetetlenek. Beni mindig óvja őket, szeret a bátyjuk lenni, bár nem mondom, hogy ez minden pillanatban így van” – teszi hozzá nevetve az édesapa.

Fotó: Schumy Csaba, privát

Stylist: Kovács Orsi • Ruha: RESERVED, ZARA, H&M, NIKE

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete