Nem hagyott nyugodni ez a gondolat, hosszan velem maradt a kérdés, miért ilyen nehéz ma boldognak lenni? Miért nem vesszük észre a boldog pillanatokat? Az okok között elsőként említem, hogy szinte minden percben ömlenek ránk az információk, a hírek. Nem úgy van, mint régen.
Minden szörnyűség pillanatok alatt elér hozzánk
Annak idején este megnéztük a híradót, vagy elolvastunk egy napilapot. Ma az okostelefonnak „köszönhetően” a világ legszörnyűbb eseményei is pillanatok alatt elérnek hozzánk. És ez egyre inkább nyomasztó tud lenni.
Ha szerencsések vagyunk, mi magunk nem vagyunk betegek, de a környezetünkben biztosan van olyan valaki, akiért aggódunk, mert valamilyen súlyosabb betegséggel küzd. Aztán ott van az anyagi helyzetünk.
A legtöbben törekszünk az anyagi biztonságra, de a váratlan kiadások – és ilyen rendre adódik – sok gondot tudnak okozni, és ez sem tölt el boldogsággal. Nem folytatom a sort, hiszen nem a boldogtalanságról szeretnék most írni, hanem ellenkezőleg, arról, hogy mégis miből merítsünk örömöt?
Mi az, amitől a lelkünk mégis szeret bennünk élni?
Ez is érdekelhet
A természet látványa a lelkem legfinomabb tápláláka
Ahogy elkezdtem idősödni, észrevettem, hogy egyre inkább a hétköznapjaimban keresem a boldogságot, de legalábbis a jóleső pillanatokat. Régi jelmondatom, hogy minden napunk nem lehet jó, de még a legrosszabb napunkban is egészen biztosan van valami jó!
Miközben most írok, lenézek az alattam elterülő tájra, egy hatalmas réten lovak legelésznek. A természet látványa a lelkem legfinomabb tápláléka! Sokan tudják már rólam, a gyaloglás a mindennapjaim elmaradhatatlan része.
Egyaránt jót tesz a testemnek és a lelkemnek.
Olykor azzal kényeztetem magam, hogy beugrom a kedvenc kis cukrászdámba, egy gombóc fagyi is képes felvidítani.
Örömöm lelem a sokszínű virágokban
Manapság egyre gyakrabban engedélyezek magamnak ebéd után egy kis pihenést. Ilyenkor semmi mást nem csinálok, csak elkortyolok egy csésze teát, és közben olvasok. És persze az estéket is azért várom, hogy folytathassam az olvasást. Nincs nagy kertem, szinte csak egy tenyérnyi, de mégis sok virág vesz körül.
Muskátli, büdöske, napvirág, és a minap kiderült, van egy árnyékliliomom is, „aki” életében először örvendeztetett meg a csodaszép virágával. Örömömet lelem ezekben a sokszínű növényekben.
A nyári éjszakákon gyakran kifekszem a teraszra, szeretek gyönyörködni a csillagos égben. Ilyenkor szinte hallom, amikor a lelkem ott legbelül azt mondja: ezért jó itt lakni.
Lám, a lélek meglepően „kevéssel beéri”.
(Forrás: Olajos Piroska)
A tudomány is igazol engem
A pszichológusok szerint ugyanis azok az emberek érzik kiegyensúlyozottabbnak az életüket, akik tudatosan keresik a hétköznapi apró örömöket. Az emberi agy évezredeken át úgy fejlődött, hogy elsősorban a fenyegetésekre figyeljen. Őseink túlélését az segítette, ha hamarabb észrevették a veszélyt. Ezért ma is inkább a „rossz” hat ránk előbb, mint az, ami jól sikerül, ami szép, ami örömteli.
Ezt tudva, érdemes tudatosan figyelünk az apró örömökre, hogy ezzel is ellensúlyozzuk ezt az „ősi” természetes hajlamot.
Magam sem azzal kelek fel reggelente, hogy egész nap boldognak kell lennem. Az már bőven elég, ha mindennap adunk magunknak néhány percet, amikor megpihen bennünk a lelkünk.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Fotó: Olajos Piroska
