A versenyző hosszasan hezitált, hogy beköltözzön-e a farmra, mert tartott attól, hogy nem lesz könnyű megszoknia az együttlétet számára idegen emberekkel.
„Sok minden miatt aggódtam, többek között azon, hogy egy olyan csapattársam mellett lesz az ágyam, aki idegesítően horkol – meséli nevetve Emese. – Szerencsére sikerült egy jó helyen lévő ágyat szereznem, így viszonylag kellemesen teltek az éjszakák, a körülményekhez képest nyugodtan aludtam a parasztházban.”
Emesének éheznie sem kellett, mivel magára vállalta a főzést, a csapattársai étkeztetését.
„Én lettem a piros csapat szakácsnője, így olyan vegán ételeket is készíthettem, amiket nagyon szeretek. A lehetőségeink korlátozottak voltak, de igyekeztem a legtöbbet kihozni a helyzetből.”
Emese jó emberismerő, így alapvetően átlátott a manipulatív játékosokon, akiket próbált elkerülni és nem barátkozni velük.
„Nem szeretem a harsány és heves vérmérsékletű embereket, akik a kameráknak játszanak, és így próbálnak a tévénézők számára érdekesek lenni. A mi csapatunkban is voltak ilyen személyek…”
Tudja, hogy a fia jó kezekben volt
A mindennapos nehézségek ellenére a 38 éves édesanya utólag már jó döntésnek tartja, hogy elvállalta a versenyzést.
„Vidéki lány vagyok, Komlón születtem, de haszonállataink például nem voltak, ganajoznom nem kellett a trágyát a sertések alól. Zsolti gazda tanácsait, a háziállatokról való gondoskodást és a termelési feladatokat azonban egy életre hasznos tudásnak könyvelem el, amiből a későbbiekben akár profitálhatok is, mert most már bármi történhet velem, olyan erős vagyok, hogy túlélem” – jelenti ki határozottan.
A játékosok egy-egy személyes tárgyat vihettek magukkal. Emese a gyermeke, Nolen fényképét tette a táskájába.
„A beköltözés előtti búcsúzás lelkileg nehéz volt, de a fiamnak elmagyaráztam, hogy egy ideig nem tudunk találkozni, mert anyának most egy olyan munkája van, ahonnan esténként nem mehet haza.
Nolenre az édesapja és a nagyszülei vigyáztak.
Jól érezte magát velük, mivel rengeteg változatos programot szerveztek neki, a Balatonon is nyaraltak. Tudom, hogy Nolen jó kezekben volt, ezért nem aggódtam a verseny alatt, csak a teljesítményemre koncentráltam.”
Mentális wellness
Emese őszintén beszél arról is, hogyan élte meg a fővárosi életétől fényévnyi távolságra lévő vidéki hétköznapokat.
„Összességében azt hittem, hogy a Farm VIP egy pörgősebb és nehezebb feladatokból álló műsor, de az Ázsia Expresszhez képest, amit két évvel ezelőtt Béres Anett barátnőmmel megnyertünk, szinte gyerekjáték volt a feladatokat teljesíteni, mentálisan pedig teljesen kikapcsolódtam, lecsendesedtem” – árulja el a versenyző, akinek megdöbbentő volt a felismerés, mert nem erre számított.
Barátnő és rivális egy személyben
A piros csapatot erősítő Sáfrány Emese és a sárga csapatban játszó Béres Anett ebben a tévéműsorban ellenfelei egymásnak, de a barátságukat a rivalizálás nem tette tönkre.
„Mindketten komolyan vettük a versenyt és a saját csapatunk szekerét toltuk, persze egy kis cicaharc volt köztünk, hecceltük egymást, ha úgy hozta a helyzet, de továbbra is a legjobb barátnők vagyunk, és szerintem ez már így is marad életünk végéig” – teszi hozzá az egykori légtornászoktató, akinek a hétköznapjai a Farm VIP óta új irányban haladnak.
„A vidék hangulata elcsendesített, és kissé befelé fordulóvá is tett. Korábban azt hittem, hogy szükségem van az állandó impulzusra, külső ingerekre és a pörgésre, de a Farm VIP-nek köszönhetően rájöttem, hogy van egy másik énem is, ami igényli a visszavonulást, az egyedüllétet, most már órákig képes vagyok egy helyben ülni is” – meséli.
Emese a képzőművészet felé fordult, amit már korábban hobbiból csinált, csak most teljes szenvedéllyel készíti a festményeket.
„A légtornászstúdiómat átadtam egy vállalkozónak, én pedig most már csak festészettel foglalkozom,
egyelőre a nappalimban felállított festőállványon készítem a képeimet. A későbbiekben azonban szeretnék vásárolni egy olyan nagy méretű lakást, amiben a műtermem is lenne.”
Sáfrány Emese megtalálta az egyedi művészi stílusát, ami gyorsan népszerű lett az olaszországi műgyűjtők körében. Alkotásai kiállításokon szerepelnek és neves galériák is elkezdték forgalmazni.
„Nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikert érek el a festményeimmel. Nemrég jöttem haza Padovából, ahol két képem talált gazdára, hamarosan pedig firenzei, velencei és londoni csoportos kiállításokon szerepelnek a műveim. Új irányt vett az életem, amit nagy lelkesedéssel élek meg.”
A rajztanára is büszke rá
A közelmúltban Emese hazalátogatott a szülőföldjére, Komlóra, ahol találkozott az egykori általános iskolás rajztanárával.
„Hálás vagyok a tanáromnak, mert ő szerettette meg velem a rajzot és mutatta meg számomra az alapokat. De a tanulást nem hagyom abba, képzem magam és fejlesztem a tudásomat. Művészeti kurátorokkal konzultálok, tökéletesítem az üzleti angolomat. Úgy érzem, jó úton járok, hogy nemzetközileg is elismert festőművész legyek.”
Fotó: DFP, archív
