Amikor nem úgy történnek az események, ahogy szeretnénk, néhányan bravúrosan megoldják a dolgot, másoknak viszont nagyobb erőfeszítésbe telik ugyanaz. A pszichológust kérdeztük, mit tehetünk, hogy a nehéz szituációk ne őröljenek fel minket.
Attól függ, mit látunk bele a történtekbe
„Először is külön kell választani a kellemetlen és a »fenyegető« helyzeteket – kezdi Harsányi Kata pszichológus. – Emberi tulajdonság, hogy minden egyes pillanatban értékeljük az adott szituációt, persze észrevétlenül. A reakciónk annak szól, amilyen jelentéssel felruháztuk azt a bizonyos helyzetet. Például, ha futok a busz után, és a sofőr becsukja előttem az ajtót, értelmezhetem úgy, hogy: szerencsétlen vagyok, ez a nap is katasztrófa lesz, vagy ez a sofőr bunkó, rajtam vezeti le a stresszt. De mondhatjuk azt is, hogy biztosan sietnie kellett, hogy ne csússzon meg a következő járat indulásakor. Sebaj, pár perc, és jön egy másik. Egy szituáció, három különböző értelmezés, amely meghatározza majd az adott napunkat, viselkedésünket” – magyarázza Kata.
Minden csoda három napig tart
Egy helyzet tehát attól válhat kellemetlenné, hogy én annak értelmezem. Persze társadalmi konvenciók is hozzájárulnak ehhez (például, hogy hogyan illik megjelenni színházban vagy temetésen, stb.), de ha szeretnénk felkészülni egy-egy ilyen szituációra, akkor a saját gondolkodásunkon érdemes változtatni.
„Gyakori tévhit, hogy egyetlen helyzet is végzetes következményekkel járhat. Ne gondoljuk azt, hogy ha cikibe kerülünk mások előtt, akkor később örökre ez fog eszükbe jutni, amikor csak ránk néznek. Ha szeretnénk a kínos szituációval járó feszültséget csökkenteni, tudatosítanunk kell, hogy a személyiségünk nem egyenlő a minket ért történésekkel, és egyébként is, minden csoda három napig tart” – magyarázza a szakember.
1. Módszer:
Sokat segíthet, ha a komoly kihívásokra felkészülünk. Csukjuk be a szemünket, lazítsunk, és képzeljük el a számunkra legjobb végkifejletet. Játsszuk le a szemünk előtt többször ezt a filmet. A tudatalattink segít megtalálni a helyes megoldást, és ha eleget gyakorolunk, később automatikusan jönni fog magától.
Félni a kirekesztéstől
A kellemetlen helyzeteket tehát nem szabad fenyegetésként értelmeznünk, sokan mégis ebbe a hibába esnek. Számukra egy kellemetlen szituáció „társadalmi öngyilkosság”, ami iszonyú félelmetes „büntetés” lehet, ugyanis a valahová tartozás, a beilleszkedés és a kötődés igénye alapvetően mindenkiben jelen van. Ha úgy hisszük, hogy egy baki a kirekesztettség és magány veszélyével fenyeget, akkor a reakciónk is indokoltan nagy lesz, emiatt még inkább lefagyunk, szorongunk.
2. Módszer:
Sokan nem mernek, nem akarnak kiállni saját magukért, mert félnek attól, mit gondolnak róluk mások. Szakértők szerint azonban fontos, hogy merjünk nemet mondani. A másoknak mondott nem egy hatalmas igen saját magunkra. Nem lesz könnyű, hiszen emiatt bizony konfliktusba kerülhetünk, de minél többször tudunk nemet mondani, annál könnyebb lesz, főleg, ha látjuk, hogy attól még ki tudjuk vívni mások tiszteletét.
Értékeljük racionálisan az esetet!
Ezek a kellemetlen helyzetek akkor jelentik a legnagyobb kihívást és érzelmi terhet, ha nem biztonságos kapcsolatokban éljük meg őket. Ideális esetben a barátaink, a családunk, a párunk körében érezzük a feltétel nélküli elfogadást és szeretetet, így sokkal inkább önmagunk tudunk lenni, a hibáinkkal, kínos helyzetekkel együtt is.
„Nagyon fontos, hogy felismerjük, kik azok, akiknek körében leginkább önmagunk tudunk lenni, és értékeljük, gondozzuk ezeket a kapcsolatokat. Távolabbi kapcsolódások esetén már gyakrabban felütheti a fejét a bizonytalanság, és hajlamosabbak lehetünk a torzító gondolkodásra is. Ide tartozik a túláltalánosítás, vagyis hogy biztos mindenki hülyének tart. A helyzet felnagyítása, miszerint soha többet nem fognak meghívni egy buliba, mert leöntöttem a kanapét, vagy a perszonalizáció – biztos mindenki rólam beszél. Törekedjünk minden esetben a helyzet racionális értékelésére, és tegyük fel magunknak a kérdést: mekkora jelentősége lesz ennek az életemre 2 nap/2hét/2 év múlva? Ha úgy érezzük, 2 héten belül lecseng a történet, nem érdemes emészteni magunkat” – tanácsolja Kata.
3–4. Módszer:
A humor általában jó megküzdési stratégia, ám csak akkor működik, ha tényleg tudunk nevetni saját magunkon, és kellő könnyedséggel vesszük ezeket a helyzeteket.
Szintén segítség lehet, ha keresünk egy példaképet. Van valaki, akinek az önbizalmát, magabiztosságát, erejét irigyeljük? A kényes szituációkban álljunk meg egy percre, és kérdezzük meg magunktól, vajon ő mit tenne. Higgyük el, hogy képesek vagyunk rá mi is!
Hétköznapi félelmeink toplistája
Egy internetes oldal nemrég feltette az olvasóinak a kérdést, mitől ódzkodnak leginkább a hétköznapokban. Mi az, amit kellemetlen szituációnak tartanak? Meglepetésre nem az ejtőernyős ugrást vagy a munkahelyváltást jelölték meg a legtöbben félelmetes helyzetként, hanem az alábbi hétköznapi szituációkat.
- Ha egy idegen méregetni kezd nyilvános helyen: például a buszon, vagy egy kávézóban ülve.
- Beszélgetés idegen emberekkel – hogyan legyünk érdekesek, miként kerüljük a közhelyeket úgy, hogy közben ne legyünk tolakodók.
- Más embereknek elmondani vagy elmagyarázni valamit.
- Munkába indulni.
- Válaszra várni – mindegy, hogy ez fontos, vagy teljesen lényegtelen kérdés, a bizonytalanság nagyon ijesztő.
- Időben megérkezni valahova.
- Csapatmunkában, csapatépítő tréningen részt venni.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Adobestock
