Lélek

Egyedül, mégis együtt: krízishelyzetben lévő, elvált nőknek segít Mónika

Egy vagy több gyerek felneveléséhez a szereteten és a türelmen túl rengeteg szervezés, logisztika szükséges. Ez utóbbiak jóval nehezebbek, ha elvált vagy megözvegyült szülőként kell megoldani őket. Bemutatunk egy csodás kezdeményezést, amely az ilyen helyzetbe került anyukákat, apukákat igyekszik támogatni.

Sokkal megterhelőbb – lelkileg és fizikailag is – úgy működtetni egy családot, ha az egyik szülő valamiért nincs benne. Ilyenkor az egyedül maradt félre rengeteg teher nehezedik, amelyet gyakran nem tud megosztani senkivel. 2018 óta működik Pesten, 2022-től pedig Budán is az Egyszülős Központ, amelynek célja, hogy egyenlő esélyt teremtsen az egyszülős gyerekeknek, és támogassa az egyszülős családok mindennapjait. Ehhez kapcsolódóan folyamatosan szerveződnek vidéken is klubok, ahol szülők és önkéntesek, szükségletek és felajánlások találkoznak, hogy egy kicsit könnyebb legyen mindenkinek. A kecskeméti Egyedülálló Szülők Klubja 2019-ben alakult Golovics Mónika irányításával.

Tartozni valahová

„Azért írtam alá a szerződést az Egyszülős központtal, hogy az egyszülős családok helyileg is kapjanak segítséget, és hogy egy olyan közösséghez tartozhassanak, ahol mindenki az övékéhez hasonló élethelyzetben van épp, vagy ismeri azt. Mert jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül, van más is, aki hasonló gondokkal, teendőkkel küzd, ahogy azt is biztató látni, hogy van élet például a válás után – kezdi Mónika. – Az alulról szerveződő közösséget önkéntes segítők és egyedülálló szülők alkotják, akik gyakran maguk is önkénteskednek, és mára több mint 500 tagunk van. Olyanok jönnek segíteni, akik átérzik, milyen társ nélkül nevelni egy vagy több gyermeket, és akik tudják, milyen jó érzés ebben segítséget kapni. Én magam is elváltam 2008-ban, két gyereket neveltem fel egyedül, pontosan tudom, milyen nehéz néha.”

Köszönet és hála

„Amit mára a klubbal elértünk, teljesen önkéntes munkán és felajánlásokon alapul. Mindenki a saját idejét, energiáját teszi bele abba, hogy működni, segíteni tudjunk, és azért szívből köszönetet mondok mindazoknak, akik bármivel hozzá tudtak járulni a munkánkhoz. Az egyedülállóvá vált szülők mind hasonló utat járnak be: az összeomlást kétségbeesés követi, majd szép lassan jöhet a talpra állás és a megerősödés. Sokat számít, hogy a szülők látják: mi is keresztülmentünk mindezen, és bizony van kiút a nehéz helyzetekből. Erőt meríthetnek azoknak a példájából, akik már túl vannak a nehezén, és sokan megerősödve maguk is támogatóvá, segítővé válnak. Van olyan anyuka, aki első évben a kislányát hozta hozzánk táborozni, mára pedig a tinédzser „kislány” maga is ott dolgozik az önkéntes táboroztatók között. Az öt év alatt sok barátság is szövődött, akik azóta is támogatják egymást, és ezt nagyon jó látni.”

Ki vigyáz a gyerekre?

Akinek magányosan kell helytállnia a gyereknevelésben, annak bizony nem sok ideje jut kikapcsolódásra, lazításra – de sokszor azt is nehéz megoldani, hogy ki vigyázzon a gyerekekre, amíg dolgozni kell menni, vagy ügyeket intézni. A lehetőségeihez mérten a klub ebben is igyekszik támogatást nyújtani. „Az első nagy rendezvényünk egy családi nap volt, a Kerek­erdő élményparkban 60 főnek tudtunk egész napos programot szervezni. A második évben már 90 fősre nőtt a rendezvény: a gyerekek játszanak és a szülők is kikapcsolódhatnak. Néha nemcsak az idő, hanem az anyagiak is nehéz­séget jelentenek, ezért vagyunk olyan hálásak, hogy gyakran tudunk kedvezményes vagy akár ingyenes színházi, bábszínházi előadásokat, filmvetítést szervezni, vannak meghívott előadóink – a családok nagyon szeretik ezeket a programokat. A tízhetes nyári szünet sok egyedülálló szülő számára hatalmas kihívás – nagy segítséget jelent számukra a nyári gyermekfelügyelet, amelyet a kecskeméti Szentcsalád Plébánián tudunk megszervezni diákok és önkéntesek közreműködésével, nagyon alacsony áron. Ezenkívül ruhabörzéket is szervezünk, valamint a gyűjtéseinknek köszönhetően a beiskolázáshoz tanszercsomaggal, illetve élelmiszercsomagokkal is tudunk segíteni azoknak, akinek épp szükségük van erre.”

A titok: az elhivatottság

Sok terve volt Mónikának a kezdetekkor, amelyből számos már meg is valósult, ám a legnagyobb álma még nem teljesült. „Azt szeretném, hogy Kecskeméten is legyen Egyszülős Központ, a budapesti mintájára. Jelenleg klubként működünk, a plébánia ad helyet a havi egy-két, személyes találkozónknak, ahol megbeszéljük a teendőket és bonyolítjuk a szervezést. De nagy szükségünk lenne egy állandó helyre, hogy mindig elérhetők legyünk, és többféle, fix és tervezhető segítséget nyújthassunk a családoknak, mert úgy látjuk, hogy nagy igény lenne rá. Ehhez nem kevés anyagi forrás szükséges, hiszen egy nagyobb szervezet működtetése már nem megoldható önkéntes alapon. Az, hogy én ezt csinálom öt év, a munkám mellett, mert erre kaptam hívást, az én döntésem, de nem várom, nem várhatom el ezt másoktól. Jó lenne, ha több lehetőségünk lenne állandóan elérhető lelki támogatással és jogi tanácsadással segíteni, ami sok egyedülálló szülő számára nehezen megszervezhető és még nehezebben megfizethető. És többek között szeretnénk úgy biztosítani a délutáni, hétvégi gyermekfelügyeletet, hogy az egy igazi közösségi időtöltés lehessen. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben hatalmas segítség lenne, ha valahogy honorálni tudnám azt, aki felajánlja az idejét vagy a szakértelmét. Ez egy szép körforgás, ami sok ember számára volna hasznos és gyümölcsöző.”

„Úgy viszonzom, ahogy tudom”

A segítő energia mindig megtalálja a maga útját. Egy klubtag anyukát kértünk meg, hogy mesélje el, miért fontos neki a Mónika által irányított közösség.

„6 éves volt a kislányom, amikor a klubhoz csatlakoztam. A táborozásba őt nem lehet bevonni, mert speciális: Asperger-szindrómás és túlhallása van, ezért nem viseli el a zajt vagy a sok embert, gyereket. Amíg kicsi volt, nem is tudtam dolgozni, ma is itthon tanítom őt – sokszor nekem szó szerint életmentőek voltak az élelmiszercsomagok, amiket Mónika szervezésének köszönhetően kaptunk. Sokat jelent, hogy krízishelyzetekben mindig tudtam hozzá fordulni, és az is, hogy a kedvezményes színházlátogatásokkal végre jut egy kis kikapcsolódás is. Számomra ez igazi feltöltődés. Most, hogy már nagyobb a kislányom, többet tudok hozzátenni a közös munkához: szórólapokat szerkesztek, számítógépes munkát végzek, kézműves foglalkozásokat vezetek rendezvényeken – próbálok egyre nagyobb szerepet vállalni a klubban, hogy én is segíthessek.”

Fotó: privát

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete