Próbálhatjuk könyvekből, idősebbektől tanulva vagy épp ösztönből, de a legnagyobb igyekezet mellett is hibázhatunk. Persze a szeretet, az odafigyelés, a közösen töltött idő elfeledtetik ezeket a bakikat és segítenek, hogy boldog felnőtt legyen a gyerekből. Ám vannak olyan helyzetek, amelyekre tudatosan felkészülhetünk, sőt el is kerülhetjük őket.
1 Nem mindegy, hogyan kérünk
Dr. Jan-Uwe Rogge német nevelési szakértő (több könyve is megjelent magyarul) szerint sokszor akaratlanul is megzavarjuk a gyerekeket a túlzott kedvességgel. Jó példa erre, amikor egy kérést kérdőmondatba foglalunk. Például: „Segítenél nekem mosogatni?” A gyerekek nem ismerik a „költői kérdés” fogalmát. Nekik ezt azt jelenti, hogy eldönthetik, akarnak-e segíteni, vagy sem. Éppen ezért sokkal célravezetőbb, ha határozottan, de kedvesen megkérjük a gyereket valami konkrét dologra: „Légy szíves, segíts nekem mosogatni!” Így ugyanis nincs kibúvó a feladat alól.
2 Az ígéret szép szó
A gyerek számára az ígéret mágikus dolog, mint a mesékben. A felnőttek viszont néha udvariasságból, hárításból mondanak valamit, remélve, hogy majd elfelejtődik az ügy. A gyerekek azonban ezt becsapásnak veszik. Éppen ezért mindig csak olyat mondjunk nekik, amit tudunk és akarunk is teljesíteni. Amennyiben például bizonytalan a másnapi időjárás, ne azt ígérjük, hogy „Holnap elmegyünk kirándulni”, hanem mondjuk inkább: „Holnap elmegyünk kirándulni, ha nem esik az eső.” Amennyiben pedig valami miatt mégsem tudjuk betartani a dolgot, magyarázzuk el, miért alakult így, és kínáljunk nekik egy másik lehetőséget.
3 Hagyjuk hibázni
Ne akarjuk lépten-nyomon mindentől megóvni, minden veszélyre figyelmeztetni. Egyrészt úgysem sikerül, másrészt mindenkinek, így a gyereknek is szüksége van tapasztalatra. Nem baj, ha elesik, ha összetör valamit, vagy hibázik. Ebből fog tanulni, ezáltal fejlődik.
4 Szülő, és nem barát
Sokan szeretnének a gyerekeik jó barátai lenni, éppen ezért, hogy ne alakuljon ki konfliktus, nem mondanak nemet, mindent megengednek, és állandóan a gyerek kedvét keresik. Ez óriási hiba, mert a szülőnek nem ez a dolga, hanem az, hogy megtanítsa a gyereknek a helyes viselkedést, hogy szabályokat, korlátokat állítson fel! Így taníthatjuk meg az alkalmazkodást, azt, hogy nem lehet mindig mindent megkapni, és néha bizony van, amiről le kell mondani.
5 Őszinte érzelmek
Sok szülő igyekszik mindig jókedvű lenni a gyerek előtt. Ez azonban hiba. Mindenki lehet néha fáradt, ideges, stresszes vagy szomorú, és ezeket nem kell eltitkolni a gyerek előtt. Nyugodtan mutassuk ki az érzéseinket, ezzel is jó példát mutatva a kicsinek – függetlenül attól, hogy fiúról vagy lányról van-e szó. Bátran lehetünk nyíltak: „Anya most szomorú, szeretne kicsit egyedül lenni. Ne ijedj meg, hogy így látsz, ez természetes a felnőtteknél is!” Ügyeljünk rá, hogy ne rajta töltsük ki az idegességünket, ne ijesszük meg hangulatingadozással, zokogással, de nem is kell mosolyogni, ha valami bánt minket.
6 A kevesebb több
Ki ne ismerné a viccesen „anyukanémaságnak” nevezett „kórt”, amikor hiába mondunk el valamit a gyereknek, ő meg sem hallja. Ebben mi is hibásak lehetünk, hiszen sokszor megszokásból, fáradtságból ismétlünk valamit rengetegszr, tét, következmény nélkül. Aztán persze megkérdezzük a gyerektől: hallasz te egyáltalán? Az őszinte válasz a nem lenne, mert valóban nem biztos, hogy ha tizedszer is elmondunk valamit, azt a gyerek még mindig meghallja, vagy egyáltalán odafigyel rá. Itt is igaz a kevesebb több elve. Hatásosabban tudjuk például baj esetén figyelmeztetni a gyereket, ha tényleg csak akkor szólunk neki, amikor muszáj, és nem állandóan minden lépésénél a „Vigyázz! El fogsz esni! Le ne ess!” mondatokat ismételjük.
7 Egyértelmű szabályok
Lehet, hogy néhány nyugodt pillanatot nyerünk, és talán csábító is néha fáradtságból ráhagyni dolgokat a gyerekre, ám ezzel hosszú távon megnehezíthetjük az életünket. Vagy tartsuk magunkat bizonyos szabályokhoz, vagy felejtsük el azokat. A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem vagyunk következetesek, hiszen így ő sem tudja, mihez tartsa magát, és a határfeszegetés feszültségeket szül. Könnyebb dolgunk van, ha csak a fontos dolgokban alkotunk szabályokat és nem tiltunk meg mindent, ám ha van egy korlát, akkor abból nem engedünk. Például: „A nem, az nem, hiába könyörögsz.”
8 A jó időzítés
Ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is fontos a megfelelő időpont. Nem a legjobb pillanat a gyerek segítségét kérni a házimunkában, ha már csak néhány lépés, kocka kell az autópáya megépítéséhez. Egy strandon vagy erdőben, játszótéren töltött fárasztó nap végén szintén nem célszerű (vagyis inkább felesleges) arra kérni, hogy rakjon rendet a szobájában. Várjuk meg a megfelelő pillanatot: például „szombat délelőtt fél óra alatt rakjuk rendbe a szobádat”. Vagy mondjuk azt: „ha kész vagy a festéssel, pakoljuk össze együtt az asztalt!
9 Kell egy kis énidő
Az anyukák, nagymamák úgy érzik, hogy mindig ugásra készen kell állniuk a gyerekek körül. Ám nekik is szükségük van egy kis pihenőre. Ráadásul a gyereknek is lehet nemet mondani. Nem akarunk negyvenedszer egy legóautót megépíteni, vagy pudingot főzni a babakonyhában? Akkor mondjunk nemet! Ezzel jót teszünk magunknak – ihatunk egy csésze teát vagy kávét nyugodtan – és a gyereknek is, hiszen türelemre tanítjuk, és előbb-utóbb rájön, hogyan foglalja el magát.
10 Legyenek saját álmaik!
Kövessünk el mindent, hogy a gyerek álmai teljesülhessenek, de ne erőltessük rá a saját, esetleg be nem teljesült elképzeléseinket. Tegyük lehetővé, hogy sok mindent (sportot, hobbit stb.) kipróbálhasson, és eldönthesse, mi érdekli. Direkt vagy akaratlanul se általa akarjuk a saját elgondolásainkat megvalósítani.
Fotó: adobestock
