Mimó és Csipek közt egy nehezen induló reggelen elvész az összhang, de egy hirtelen jött viharban újra egymásra találnak, és bebizonyosodik: együtt minden megoldható. A vihar összesodorta, félelmetes Kacatszörnyről pedig kiderül, hogy elemei jórészt felhasználhatók, így ő is újra harmóniába kerülhet a környezetével. A Kiscelli Múzeum nézőterének párnáin, babzsákjain ülő kicsik és nagyok ebben a kedves történetben merülhettek el május 14-én, a világhírű, fennállásának idén már 60. évfordulóját ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekar és a 12 éve töretlen sikerű Bábozd Zöldre Egyesület közös, összművészeti előadásán, amely a Pendüljünk egy húron! címet viselte. Haza pedig nemcsak az előadás élményét és az eseményt kísérő kézműves foglalkozásokon készült alkotásokat vihették, hanem olyan tudást és szemléletet is, amellyel ezután ők is együttérzőbben fordulhatnak a környezetük felé.
Eltérően a hagyományostól
„A Bábozd Zöldre Egyesület 12 éve hoz létre kisgyerekeknek szóló környezeti nevelési programokat” – meséli az egyesület vezető bábművésze, Mákszem Lenke. – Mesekönyveink, előadásaink, meseösvényeink két főhőse Mimó és Csipek, akik ezen az előadáson a klasszikus zenével karöltve hívják fel a figyelmet a környezeti és természeti értékek fontosságára.”
A Liszt Ferenc Kamarazenekar is sokat tesz a legkisebbekért. „Már két évtizede tartunk koncerteket a gyerekeknek, több előadás-sorozatot is bemutattunk a 4-10 éves korosztálynak” – tekint vissza a zenekar koncertmestere, Tfirst Péter a két művészeti ág találkozására. – A majdnem kétéves pandémiás kényszerszünet után az újrakezdést a hagyományos gyerekelőadásoktól eltérő módon képzeltük el. Zene, mese, bábok és a tartalom, amellyel megtöltjük a keretet: különleges összekapcsolódás jött így létre. Ha valaki, akkor egy zenekar meg tudja mutatni, mit jelent a harmónia elvesztése, megtalálása és megőrzése. Ebben fedeztük fel a közös szálat a környezetvédelemre fókuszáló bábos partnereinkkel, akik a maguk témájában ugyancsak a harmóniakeresést és -teremtést állították középpontba.” Mákszem Lenke azt is hozzáteszi, hogy szinte sorsszerű volt a találkozás, a zenekar és az egyesület szó szerint „egy húron pendült”: nem véletlenül lett ez az előadás címe is.
Korosztálytól függetlenül
A közönség reakciója pedig igazolta, hogy egy összművészeti előadáson összeadódik, sőt megsokszorozódik az élmény. A klasszikus zene, Mimóék és a közönség csodásan egymásra talált, a gyerekek nemcsak nézői, hanem résztvevői voltak az előadásnak. A felnőttek is belefeledkeztek az eseményekbe, hiszen „a báb nem korosztály, hanem műfaj”, ahogyan Mákszem Lenke idézi a Budapest Bábszínház mottóját. Tfirst Péter szerint is öröm figyelni, hogyan reagál a „friss” közönség. A frissesség igaz a szülőkre, nagyszülőkre is, akik gyerekszemmel, -füllel vonódnak be a mesébe, zenébe, és hagyják magukat elvarázsolni.
„Őszinte leszek, mi is azon kaptuk magunkat, hogy együtt izgulunk, nevetünk a nézőtéren ülőkkel” – teszi hozzá a koncertmester, elmondva azt is: ez az előadás bizonyítja, hogy a klasszikus zene nem mindig „komoly” a szó eredeti értelmében. Nem kell félni tőle, hiszen a mesékhez is remekül illik.
Az előadásban a zene és a bábjáték egyenrangú szerepet kap. „Amikor a muzsika szól, akkor a bábosok is figyelnek ránk, ezzel szinte példát mutatnak a közönségnek – meséli Tfirst Péter. – Mai világunkban, a szemünket túlterhelve, lassan mindent a látáson keresztül próbálunk befogadni. Elfeledkezünk arról, hogy a zene, a hangok által közvetített tartalom nemcsak kíséri a képeket vagy a szöveget, hanem főszerepben is sokat adhat nekünk.”
Az előadás születésére így emlékszik vissza: „Először összeállítottunk egy hosszú zenei listát, amiből a bábos csapat inspirálódhatott. Különböző zenei témákra, hangulatokra, érzelmekre, stílusokra és az időtartamra koncentráltunk, majd amikor megszületett a történet, akkor ebből a gazdag kínálatból választottuk ki a most elhangzó műveket. Bartók 44 hegedűduójából játsszuk például a Mesét, zenekari előadásban, de A diótörőből is elhangzik a Virágkeringő. Az előadásból nem marad ki a közös ének sem, ami a Kiscelli Múzeumban a Két szál pünkösdrózsa volt.” Mákszem Lenke hozzáteszi: az előadást kísérő kézműves foglalkozáson csodás tárgyak, játékok készülnek a kidobásra ítélt „kacatokból”, az újrafelhasználás jegyében.
Szeretnék járni vele az országot
A Kiscelli Múzeumban május közepén lezajlott előadás csak a kezdet: hamarosan egy általános iskolát ajándékoznak meg a művészek a programmal, és elképzelhető, hogy egy nyári fesztivál menetrendjébe is bekerülhet. „A következő évadra beadtunk egy pályázatot, hogy a Pendüljünk egy húron! előadást az ország minél több óvodájában és általános iskolájában megismerhessék – mondja Tfirst Péter. – Tervezzük a további részeket is, tele vagyunk mese- és zeneötlettel. Sőt, ha minden jól megy, lesz lehetőségünk a történetek alapján egy rajzos, zenehallgatásra inspiráló foglalkoztató füzet közös összeállítására is.”
fotó: LFKZ/Felvégi Andrea
