Egyáltalán nem bánja, hogy a babája születése óta némiképp lelassult az élete, és jut ideje arra, hogy Kristóffal együtt tanulmányozza az előszoba szépen faragott, antik tükörkeretét, vagy éppen a színes kis hangulatlámpák fényeit, esetleg az ablakban virágzó orchideák színeit. Horváth Éva azt mondja, ő az a fajta ember, aki nagyon nehezen mond nemet, és épp a kisfiának sikerült erre a különleges tudományra megtanítania. Nagyon hálás érte!
„Megtanultam nemet mondani”
„Jellemző rám, hogy akinek csak lehet, szeretnék örömet szerezni, ezért nagyon nehezen mondok nemet – meséli Horváth Éva. – Kristóf születése előtt annyi mindent elvállaltam, hogy teljesen elaprózódtam, és semmi rendszer nem volt az életemben. A saját igényeim gyakran háttérbe szorultak, például futni is megesett, hogy csak késő éjjel jutottam el a teendőim miatt. A kisfiam születése azonban felruházott egy új, különleges szűrővel, amelyen már nem folyik át minden, ami a külvilág. Megtanultam szelektálni, ami a munkákat vagy a programokat illeti, és állítom, hogy édesanyaként kipihentebb vagyok, mint a szülés előtt bármikor voltam.”
Éva három hónappal ezelőtt hozta világra a kisfiát, és mint mondja, a szülés utáni depresszió szerencsére messzire elkerülte őt. Esze ágában sincs anyaként bezárkózni a négy fal közé, Kristófot a születése pillanatától szoktatja ahhoz, hogy a helyszínek és a körülötte lévő emberek, a helyzetek olykor változnak. „Az én életem mindig is olyan volt, hogy inkább a mozgás, a változás jellemezte, mint az állandóság – mondja Éva. – Úgy tűnik, a kisfiam ebbe a rendszerbe könnyen belesimul. Viszem magammal a fotózásokra, a megbeszélésekre, ha éhes, félrevonulunk, és megszoptatom. Szerencsére nagyon jó természetű baba, rengeteget mosolyog, és egyre élénkebben kommunikál a környezetével. Úgy látom, bárhová megyünk, imádják az em-berek” – meséli a műsorvezető, aki egyáltalán nem bánja, hogy a figyelem most nem rá, sokkal inkább a kisbabájára irányul.
„Nem tudom, milyen 20 évesen szülni”
Éva úgy érzi, 38 évesen a lehető legalkalmasabb időszakában lett édesanya. „Nem tudom, hogy milyen húszévesen szülni, biztosan annak is megvannak a maga előnyei, de ha nagyon korán érkezik a baba, szerintem az anyuka lemondásként éli meg, hogy nem járhatja úgy a világot, és nem szórakozhat, mint más, korabeli nők – vélekedik. – Én már eleget láttam, éltem, tapasztaltam, hogy semmi bajom ne legyen a lelassult hétköznapokkal, azzal, ha az életemben most jó ideig Kristóf lesz a központi elfoglaltság. Persze, azért esténként már mindketten nagyon várjuk az apukáját haza.”
Éva párja kerüli a nyilvánosságot, ám a háttérben mindenben a családja mellett áll, csakúgy, mint a nagymamák, akik egymás kezébe adják a kilincset, hogy minél többet segíthessenek az unokájuk körül.
„A Normafánál, egy padon is megetetem, ha éhes”
Évának a kisbabás létben egyetlen dolog hiányzik: a mozgás. Most, a nyári melegben már korán reggel útnak indulnak Kristóffal egy nagy, babakocsis sétára, hogy még a hőség beállta előtt hazaérjenek. „Ám ez nem helyettesíti a jó kis esti futásokat. Amikor nem volt ilyen hőség, babakocsival együtt futottam a Margitszigeten, és nagyon élveztem, hogy lám-lám, mindent meg lehet oldani édesanyaként, még az edzést is – meséli Éva. – Egyszóval, várom már, hogy beköszöntsön az őszies időjárás, és újra birtokba vehessük a futópályát. Az edzőtermi mozgás is hiányzik, hiszen oda nem vihetem magammal a picit, de amikor nagyobb lesz, oda is visszatérek, mert nekem nemcsak testileg, mentálisan is nagyon sokat jelent a sport. Most azonban Kristóf az első! Azt az időszakunkat éljük, amikor még sülve-főve együtt vagyunk, és ez így van jól.” Éva, mint mondja, igény szerint szoptatja a kisfiát, már csak ezért is fontos, hogy a baba mindig mellette legyen. Kristóf, hogy ezt bebizonyítsa, az interjúnk alatt is megéhezik – édesanyja pedig mosolyogva magához öleli. Mint mondja, az is megesett, hogy a Normafánál, séta közben, egy padon etette meg a kisfiát. „Sokaktól hallottam, hogy mostantól minden megváltozik, fel vagyok-e készülve az örökös kialvatlanságra, a bezártságra, a kisbabával együtt járó nehézségekre, és nem tagadom, voltak félelmeim. Ehhez képest, szinte semmi nem változott, ugyanúgy jövök-megyek, dolgozom, mint azelőtt, leszámítva, hogy most már az enyém életem legnagyobb szerelme, a kisfiam, aki nagyon sok csodát hozott a mindennapjaimba.”
Aggódik a kisfiáért
A nagy melegben gondot okoz Évának, hogy olyan hőmérsékletet tartson fenn a lakásban, ami a család minden tagjának jó – mint mondja, ez szinte lehetetlen. „Aggódom a légkondi miatt, tehát leginkább nem használjuk, nehogy Kristóf megfázzon. Így hát az apukájával inkább fuldoklunk a melegtől. A múltkori negyven fok azonban már a picinek is sok volt, így ki-be kapcsolgattam, miközben Kristófot egyik szobából a másikba mozgattam. Így próbáltuk elviselni a hőséget” – meséli Éva.
