Szeretek beszélgetni! Ennek alapja az olthatatlan kíváncsiságom, ami kisgyerekkoromban ébredt fel bennem, és azóta is velem van. Anyukám mesélte, hogy talán 5 éves lehettem, amikor kettesben utaztunk a vonaton, Tiszatenyőről Szolnokra, ami kb. félórás út. Egyfolytában kérdezgettem anyukámat: az mi, az miért van ott, az hogy van… és így tovább, vég nélkül. Velünk utazott egy bácsi, aki a leszálláshoz készülődve csak annyit jegyzett meg édesanyámnak, asszonyom, minden tiszteletem az öné, hogy ennek a kislánynak a kifogyhatatlan kérdéseire türelmesen válaszolgatott. Nos, máig megmaradt a kíváncsiságom, de most már kiegészül azzal, hogy a válaszokat én hallgatom, nagy érdeklődéssel. A szűk környezetem a megmondhatója, mennyire szeretek beszélgetni, miközben valódi figyelemmel hallgatom a másikat. Ezért is döbbentett meg egy statisztika, mely szerint az emberek zöme napi 4 percet tölt valódi, értelmes, tartalmas beszélgetéssel. El sem tudom ezt képzelni. Pedig mennyi mindenre jó egy beszélgetés! Először is általa megismerhetjük egymást. Sokszor érzem, ha valaki csak megosztja velem a gondjait, már megkönnyebbül, kisebb a teher rajta. És beszélgetve még az is lehet, megtalálja a megoldást, vagy legalábbis azt, merre induljon el.
Az értő figyelem azt jelenti, valóban érdeklődünk a másik iránt, és fontos nekünk a mondanivalója. És ezt ő is kell, hogy érezze. De beszélgetni nemcsak a problémáinkról lehet, a jó hangulat, a humor, a nevetés, egymás mosolyra fakasztása szinte gyógyír lehet egy-egy nehezebb nap után. És ott vannak a gyerekeink. Egy jó tanács: amikor hazaérnek az iskolából, soha ne kérdezzük rögtön, mi történt ma. A gyerekeimtől tanultam meg, örülnek, ha végre otthon vannak, ha véget ért számukra a „munka”, hadd ne kezdjék rögtön felidézni a történteket. De később szóra lehet, sőt kell őket bírni, érdeklődéssel, türelemmel, valódi odafigyeléssel.
Beszélgetni sok mindenről lehet. Ha érdeklődők vagyunk, és megvan bennünk a figyelem és kíváncsiság a másik iránt, ekkor visszaszerezhetjük a szavak elveszett súlyát. És ez mindennél fontosabb manapság, amikor sokan választják a telefon „simogatását” a jóízű beszélgetés helyett.
Szeretettel: Judit
Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
