Ha felidézed nagyanyáink konyháját, valószínűleg neked is eszedbe jut néhány olyan étel, ami filléres hozzávalókból készült, mégis jóllakott vele az egész család. Nem volt szükség különleges fűszerekre és sokszor húsra sem: abból főztek, ami a kamrában és a kertben éppen akadt.
Ezek közé tartozott a cibereleves is. A hagyományos paraszti fogás egyik legfontosabb alapja a cibere, vagyis az erjesztett búzakorpából készített savanykás lé volt. Kelet-Magyarországon ciberének, a Dunántúlon keszőcének, Észak-Magyarországon pedig kiszinek is nevezték, és nemcsak leveshez használták, önmagában is fogyasztották.
A böjti időszak egyik egyszerű levese volt
A cibereleves különösen jól illett ahhoz a takarékos paraszti konyhához, ahol szinte semmi nem veszhetett kárba. Ráadásul nem csupán egyetlen, kőbe vésett recept létezett: vidékenként, sőt akár házanként változhatott, mi került a fazékba.
Hagyományos böjti ételnek számított: a húsvét előtti időszakban akár naponta is elkészítették. Olcsó, laktató fogásnak tartották. A cibere jellegzetessége a kellemesen savanyú íz.
Miért tűnt el az asztalunkról?
Az egyik lehetséges magyarázat már az elkészítéséből is sejthető. Az igazi ciberelevet előre el kellett készíteni, hiszen a korpás alapnak több napra volt szüksége a savanyodáshoz. A mai konyhában, ahol sokszor fél óra alatt szeretnéd elkészíteni a vacsorát, ez már kevésbé kézenfekvő.
Pedig érdemes legalább egyszer újra megkóstolnod. Nem azért, mert divatos vagy különleges hozzávalókból készül, hanem éppen az ellenkezője miatt: olyan étel, amiben benne van a régi vidéki konyha takarékossága és leleményessége.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- Ezer, meg ezer magyar vitrinben porosodik ilyen: aranyat ér ez a régi gyertyatartó
- KVÍZ Tugyi, labi, bodag – már csak pár magyar tudja ezeknek a tájszavaknak a jelentését: te köztük vagy?
- Ezért olyan erősek lelkileg a 60-70-es években született magyarok, a kulcsos gyerekek
- Régen csak a szegények ették kényszerből, mára az egyik legtrendibb vacsora ez a 4 összetevős kaja
Hagyományos cibereleves
Hozzávalók
- 1 l búzakorpa
- 1-2 vastag szelet kenyér
- 1 fej vöröshagyma
- marék rizs, köleskása vagy metélt tészta
- kevés zsiradék
- só, bors
- tejföl
- tojás
Elkészítés
- A búzakorpát 2 liter vízzel forrázd le, sózd meg, majd hagyd langyosra hűlni, ezt követően öntsd egy nagyobb üvegbe. A kenyeret pirítsd meg, majd tedd a langyos korpás lébe. Tányérral lefedve, meleg helyen hagyd érlelődni: 3-4 nap alatt megsavanyodik.
- Ezután vedd ki belőle a kenyeret, a savanyú levet pedig merd le a korpáról. Ha túlságosan savanyúnak találod, vízzel hígíthatod.
- Kevés zsiradékon dinszteld meg az apróra vágott vöröshagymát, öntsd rá a cibere levét, majd forrald fel. Főzz bele egy marék rizst, kölest vagy metélt tésztát, végül ízesítsd borssal. A kész levest tojással elkevert tejfölre merve is tálalhatod.
Sokféle cibere került az asztalokra
A ciberelevesnek nincs egyetlen, minden vidéken egyformán készített változata. A savanykás levesnek többféle formája maradt fenn: ismert a korpából erjesztett ciberelevet felhasználó változat, de készítettek gyümölcsös ciberét is. Utóbbira jó példa a szilvás cibereleves, ami friss szilvából, de akár befőttből vagy aszalt szilvából is elkészíthető.
Fahéj és kevés cukor kerül bele, így egészen más karakterű, édeskés-savanykás fogás születik. Nem véletlen tehát, ha cibereleves néven a nagymamád konyhájából egészen más ételre emlékszel, mint valaki az ország másik részéről.
Nem dobták ki a korpát sem: szinte mindent felhasználtak
A cibere talán az egyik legjobb példája annak, mennyire takarékosan működött régen egy háztartás. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a korpáról leszűrt savanyú levet főzéshez használták, az üledéket azonban nem feltétlenül dobták ki: újra felönthették vízzel, szükség esetén pedig még a tészta erjesztésére is felhasználhatták.
A cibere maga sem csak levesalap volt. Ecethez hasonlóan ételeket savanyítottak vele, Erdélyben és Bukovinában ezért egyszerűen „savanyítónak” is nevezték. Nyáron pedig a savanykás levet önmagában is itták, különösen a mezei munkák idején.
Vagyis egyetlen maréknyi, ma filléresnek tűnő alapanyagból több minden is készült, és még az sem feltétlenül került a szemétbe, ami a fazék vagy az edény alján maradt.
Még Cibere vajdája is volt a magyaroknak
A cibere annyira összefonódott a nagyböjttel, hogy a magyar néphagyomány alakot is adott neki. Cibere vajda a sovány, böjti ételeket jelképezte, míg Konc király a húsos, zsíros farsangi fogásokat. A farsang és a böjt határán így jelképesen ők csaptak össze egymással. A Kárpát-medencei Népi Hálózat összefoglalója szerint húshagyókedden még Konc király és Cibere vajda harcolt, hamvazószerdára azonban Cibere győzött: elkezdődött a böjt időszaka. A néphagyomány leírása itt található.
