Dacolva a súlyos betegségével is dolgozik. Nem is keveset. Önálló műsorával járja az országot, szinkronizál, és narrációs munkákat végez különböző kereskedelmi tévécsatornáknak. „Nem vagyok hajlandó tudomást venni a rákbetegségemről. Nem akarom sajnáltatni magam, és nem kívánok tétlenül ücsörögni egy kényelmes fotelben. Szerencsém van, mert igény van arra, amit csinálok. Kevés az idős férfi szinkronhang, így sok helyre hívnak. Gyakran reggel indulok el itthonról, és csak este érek haza” – mondja a 75 éves Forgács Gábor, aki évtizedeken át a Szeszélyes Évszakok és a Gálvölgyi-show rendszeres szereplője volt.
Két életmentő műtétje volt
A színésznek kivételes életpálya adatott meg. „Húszévesen segédmunkás, majd irodagép-műszerész voltam a Volán Elektronikánál. A kollégáim beszéltek rá, hogy induljak az 1972-es Ki mit tud?-on. Ott szerepeltem először nagy nyilvánosság előtt. Melósként mentem be a tévébe, hírességként jöttem ki. Egy csatorna volt, nyolcmillió ember látta, ahogy jódlit énekelek. A tehetségkutató műsornak köszönhetően másnap mindenki felismert az utcán. Olyan szeretet vett körül, amit elmondani nem lehet.”
Gábor ettől kezdve előadóművésznek számított, Koós Jánossal közösen járta az országot, később kabarékban, szórakoztató műsorokban szerepelt. „A legnagyobb nevekkel dolgozhattam együtt: Hofival, Kibédi Ervinnel, Kabos Lászlóval, Tahi Tóth Lászlóval, Csala Zsuzsával. Mostanra szinte egyedül maradtam a régiek közül. Tudom, hogy az én napjaim is végesek, hiszen senki nem maradt még itt örökre ezen a bolygón, de igyekszem tartalmasan tölteni azt az időt, ami megadatik nekem” – mondja Forgács Gábor, aki az elmúlt három évben két életmentő operáción is átesett, jelenleg pedig gyógyszerekkel stabilizálják az egészségi állapotát.
Ildikót az interneten ismerte meg
„Érzelmileg sokat jelent a szerető családom. A párommal, Ildikóval 17 éve vagyunk együtt. Ezt a kapcsolatomat a lányomnak, Beának köszönhetem. Ő is egy internetes társkeresőn találta meg a férjét. És miután neki sikerült, engem is regisztrált arra az oldalra. Tízesével jöttek a fotók, az 51. kép Ildikóé volt. Azonnal megakadt rajta a szemem. Rendkívül csinos, házias és jószívű nő. Nagyon jól kijövünk egymással, de nem házasodtunk össze, hiszen Ildikónak volt már korábban két férje, és én is túl vagyok két váláson. A lányom az első házasságomból született.”
A színész egy szem gyermeke, Forgács Bea kommunikációs szakember. Többek között Szinetár Dóra és Németh Kristóf sajtóját intézi, mellette pedig címlapfotókat készít magazinok számára. „Igyekeztem jó apa lenni, de mivel szerelmes voltam és vagyok a szakmámba, mindig sokat dolgoztam. Nem vagyok klasszikus nagypapa, ahogy apának sem voltam az. Viszonylag kevés időt töltök az unokáimmal, a 11 éves Lizával és a 7 éves Olivérrel, de nagyon örülök, amikor meglátogatnak. Sajnos nem lakunk közel egymáshoz. Ők Dunakeszin, én a pesti belvárosban. A találkozások az iskola és a délutáni különórák miatt havonta egy-két alkalomra redukálódnak.”
A nagypapa azt meséli, Liza tehetséges szinkronúszó, az első osztályos Olivér pedig ének-zene szakos osztályba jár.
„Még nem fedeztem fel bennük a művészi vénát, de 24 éves koromig én sem tudtam, hogy színpadon fogok szerepelni. Melósként is boldog ember voltam, nem készültem a színészi pályára. Jó lenne látni, hogy az unokáim milyen életutat választanak, de ehhez tíz-tizenöt évet kellene még élnem.”
Tévésorozatban szívesen szerepelne
A nyugdíjas művész nem készített bakancslistát. „Sosem akartam Lear király lenni, nincsenek elérhetetlen vágyaim. Nem akarok főszerepeket játszani. Mondjuk, egy kisebb karakterszerepet boldogan elvállalnék egy magyar televíziós sorozatban, de szereplőválogatásokra nem járok. Ha hívnak, szívesen megyek, de távol áll tőlem a kilincselés. Az egészségem miatt jobban aggódom. Azt kérném a sorostól, hogy idősebb koromra se veszítsem el a memóriámat, ne legyek magatehetetlen vénember. Remélem, a kívánságom meghallgatásra talál.”
Villamoson utazó sztár
Alig tudunk olyan hírességről, aki tömegközlekedéssel utazik, de Forgács Gábor szívesen használja a villamosokat, buszokat. „Nem adtam el az autómat, de egyre ritkábban járok vele. Pár perc sétára lakom a Jászai Mari téri villamosmegállótól, ahonnan könnyen eljutok a város különböző pontjaira. Utazás közben könyvet olvasok, vagy az embereket figyelem” – árulja el.
fotó: Forgács Bea, Gálos Mihály Samu, Olajos Piroska, Mti, Dfp/Bali Boldizsár, fortepan/Szalay Zoltán, Privát