A napokon belül 76 éves színművésznőtől tanulni lehetne a nőiességet, az ápoltságot és az eleganciát. „Pedig paraszti és munkás felmenőim vannak. Vidéken nőttem fel. Édesapám a vasútnál dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt, öt gyerekről gondoskodott. Az anyai nagyszüleim földet béreltek, nagyapám szőlőgondozást is vállalt. A közgazdasági technikum után én is egy zákánytelepi aszalóüzemben voltam három műszakban segédmunkás. A színművészetin azonban, ahogy rám adták a középkori jelmezt, rögtön viselni tudtam. A kisebbik húgommal gyakran mondjuk, amint belépünk egy gyönyörű korabeli kastélyba, mindketten otthon érezzük magunkat benne. Hogyan lehetséges ez? Talán az előző életünk valamelyikében ilyen körülmények között éltünk?”
Ilona azt mondja, szereti maga körül a szépet, a rendezettséget, de a külső számára nem központi kérdés, csak egy adottság.
„Vannak nők, akiknek a külső nem számít, mégis nagyszerű emberek, mert a belső szépség árad belőlük. Jó embernek lenni számomra többet jelent, mint egy csinos arc vagy egy lenyűgöző forma. Bármilyen hihetetlen, én csak annyit foglalkozom a külsőmmel, hogy a koromnak megfelelően nézzek ki. Az idő múlásával átértékelődnek bizonyos dolgok, hogy mi az igazán lényeges az életben. Nem törekszem erőszakosan fiatalabbnak látszani.”
Fotó: Schumy Csaba
