Szandra sokat köszönhet az édesanyjának. Ildikó nemcsak a „kis szőrös, négylábú gyerekéről” gondoskodik, hanem hasznos tanácsokkal is ellátja a lányát.
„Anyukám régebben táncos és koreográfus volt. Építő jellegű kritikájával segíti a munkámat, gyakran együtt rakjuk össze a szombati show-ra a koreográfiát.” Szandra Nagyváradon született, ötéves volt, amikor áttelepültek Erdélyből Magyarországra.
„A jobb élet reményében költöztünk Budapestre. Anyukám úgy érezte, hogy a szülővárosomban nem tudok majd kibontakozni. Igaza volt, hogy eljöttünk, mert Magyarországon megtaláltuk a számításunkat.”
Csupán nyolcéves volt, amikor az édesapját elveszítette. „Amikor apu meghalt, anya azonnal átvette mindkét szerepet, igyekezett pótolni az apukát is az életemben. Hihetetlenül erős nő, ezért is a példaképem. Sokan a nővéremnek hiszik, annyira csinos és fiatalos.”
Pszichológusnak szánták
Annak idején az anyukája úgy vélte, a lánya anyagilag jobban jár, ha pszichológusnak tanul. A tánc ugyanis nem egy nyugdíjas állás. „Én mindenképp a Táncművészeti Egyetemen akartam tanulni. Egyébként a két szakma nem áll távol egymástól, hiszen táncoktatóként szükség van pedagógiai érzékre és pszichológiára. Az amatőr versenyzőimnek lelki segítségnyújtásra is szükségük lehet, amikor a gyengébb szereplésből kell felhoznom őket, hogy újra kedvük legyen elszántan versenyezni” – árulja el Szandra.
Fotó: privát
