Lélek

Nemcsak a verés fáj, a szavak is: hogyan ismerjük fel, ha érzelmileg bántalmaznak?

Sokszor alábecsüljük az érzelmi és szóbeli bántalmazást a fizikaival szemben, pedig az agyunk ugyanúgy reagál rá. Fájdalmat élünk át bevérzések, kék-zöld foltok nélkül, és a lelkünket is hasonlóan pusztítja. Miből tudhatjuk, hogy amit mondanak vagy tesznek velünk, az nem helyénvaló, és mielőbb új életet kell kezdenünk?

Dr. Szántó Szilvia, a Budapesti Gazdasági Egyetem mentálhigiénés tanácsadója nagyon sok embernek segített már a korábban megjelent, igaz történeten alapuló Nárcisz-trilógiával. A főszereplő, Jázmin bántalmazó kapcsolatok elszenvedője – az ő történetén keresztül rajzolódik ki az ilyen jellegű viszonyok arca, a legmélyebb, legfájóbb rétegeivel, ahol az is kiderül, hogy Jázmin valójában önmagát gyötri a választásaival. Szilvia idén egy új szakkönyvvel rukkolt elő, a Napocska-projekttel, amely gyakorlati útmutató azoknak, akik a regényben megismert, Jázminhoz hasonlóan rendszeresen érzelmi bántalmazást szenvedtek el gyermekkorukban vagy később. De vajon, mennyire könnyű felismerni egy bántalmazó partnert, és hogyan lehet kilépni a kötelékből?

Ilyen egy nárcisztikus partner
„Sokan nem is tudják, hogy érzelmileg bántalmazzák őket, mivel vagy ilyen közegben nőttek fel, vagy ezt szokták meg. A trilógia után nagyon sok levelet kaptam, és az olvasók elmesélték, hogy ők is úgy élnek, mint Jázmin, de néhányan azt írták, nem értik a nő viselkedését. Ez pontosan arra világít rá, hogy a viselkedésünk nagy része a tudattalanból fakad, és a gyerekkorban bevésődött minták vagy érzelmek irányítanak bennünket. A viselkedésünk kis hányada racionális – még akkor is így van ez, ha az ellenkezőjét feltételezzük” – árulja el a szakember, aki azt is mondja, bár a nárcizmus diagnosztizálása szakemberek dolga, mégis vannak egyértelmű jelek. „A nárcisztikus vonások több módon is jelentkeznek: nyíltan vagy rejtetten. Az egyik ember harsány, a másik sérülékeny. Vannak azonban azonosságaik: szenved tőle a környezete, nincs érzelmi empátiája. A nárcizmusban érintett ember nem reálisan látja magát, nincs meg a belső egyensúlya. Figyelemre, csodálatra van szüksége, akár több embertől is egyszerre, és ha ezt nem kapja meg, akkor előtör az igazi arca. A partnerét úgy kezeli, mintha ő rendelkezne felette, és amire vágyik, azt meg is szerzi, még ha ezzel bántja is a másikat. Valahogy eléri, akár passzív-agresszívan, hogy körülötte forogjon a világ, és minden róla szóljon. Nem képes szívből szeretni. Soha nem, vagy csak nagy ritkán vállal felelősséget a tetteiért, és a hibát mindig a külvilágban, nem önmagában keresi. Gyakran félreértelmezi a saját érzéseit, a valóságtól elrugaszkodik, fantáziavilágban él. A társ szerinte arra való, hogy kiszolgálja, felnézzen rá és elismerje őt” – mondja a szakértő.

Tipikusan bántó mondatok

Milyen beszólások nem egészségesek a másik féltől? Íme néhány példa rá.

Ne képzelj túl sokat magadról!

Soha senki nem fog úgy szeretni, mint én.

Miért vetted komolyan, amit mondtam? Csak vicceltem!

Megszólalsz, és azonnal kihozod belőlem az agressziót.

Olyan vagy, mint apád/anyád.

Ki nem állhatom a savanyú képedet.

Egy ilyen szép, szőke nőtől nem is várható el, hogy gondolkodni tudjon.

Érdekes dolgokat tudsz kitalálni.

Mégis ki kérdezett?

Eleinte szórakoztató és jó vele lenni
Azt gondolnánk, hogy egy ilyen embert nagyon könnyen felismerünk, de sajnos ez nem igaz, mert csak idővel derül ki, kit választottunk. A bántalmazó ugyanis először mindig a legjobb arcát mutatja: megnyerő, szórakoztató, határozott, empatikusnak tűnő. Úgy érezhetjük, hogy megtaláltuk a lelki társunkat.
Ez azonban csak a látszat, mert a nárcisztikus, aki kezdetben idealizált, rövid időn belül elkezd leértékelni. A kezdeti idilli állapotot felváltják a veszekedések, hibáztatások, szemrehányások. És bár lehet, hogy eljutunk a szakításig, a nárcisztikus gyakran „visszaporszívóz” minket, és a kör indul újra. Egy ilyen típusú emberrel való kapcsolat szinte minden esetben ciklikus.

A csend is megsebez
Az érzelmi bántalmazás nemcsak szavakkal történhet, nonverbális gesztusokkal, adott viselkedéssel is okozhatnak nekünk sebeket. Például megsértik a határainkat, az érzelmeinket, az önbizalmunkat, az önbecsülésünket, az identitásunkat, de a cserbenhagyás, az elárulás, a kritizálás is ide tartozik, sőt a csenddel verés és a kontroll is. Ezekkel mind az a célja a bántalmazónak, hogy átvegye az irányítást a másik fél felett, manipuláljon, elbizonytalanítson és leértékeljen.
A kapcsolatból kiszállás sokrétű (például lelki-anyagi) felkészülést igényel, és amíg szívben nem, csak fejben történik meg a döntés, gyakori a visszatérés a partnerhez. Ha sikerült a kiszabadulás, nincs konkrét ideje a felépülésnek, de fontos, hogy dolgozzunk magunkon, kezdjünk önismereti munkába, és ne önmagunkat vádoljuk! Dr. Szántó Szilvia azt javasolja, hogy ne a nárcisztikus emberekre fókuszáljunk, hanem tegyünk azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Legyen önértékelésünk, legyünk képesek meghúzni a határainkat, ne a másik felet, hanem a saját életünket akarjuk irányítani, és akkor a nárcisztikusok (akiknek így nem leszünk jó forrás), messze elkerülnek bennünket.

Ezekkel a tettekkel is árthatunk

Vannak olyan esetek az életben, amelyek nem tűnnek érzelmi bántalmazásnak, de valójában azok. Például, amikor

…a szülő akadályozza a (fiatal felnőtt) gyermeke leválását.

…elkényezteti, nem az életre neveli a gyermekét, megcsinál helyette dolgokat, amire már az életkora alapján képes lenne.

…az anyuka vagy apuka a gyerekét használja társnak, ráterheli a mindennapos problémáit (mert például elvált, vagy egyedül neveli a gyermekét, és magányos).

…a másik szülőt szidja a gyermekének.

…érezteti a gyerekével, hogy tartozik neki, amiért felnevelte (holott ez az ő vállalása volt, és ez a kötelessége).

…rendszeresen összehasonlítgatja a fiát vagy a lányát másokkal.

…a jó szándék látszatába csomagolja a mondanivalóját, holott valójában kontroll van a háttérben, azaz irányítani akarja a másikat, megmondani, hogy mit csináljon.

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Adobestock