Hernádi Judit: „A színpad tart karban, az lelkesít, hogy csináljam”

Az egyik legkeresettebb magyar színésznő, szinte mindennap színpadon játszik, és ha nincs előadása, akkor új darabot próbál. Ezt az interjúnkat is a színház büféjében tudjuk összehozni. „Az a fránya dugó” – szabadkozik a pár perces késés miatt, majd nagy lendülettel ledobja táskáját a székre, és helyet foglal. „Miről akarsz beszélgetni?” – szegezi nekem a kérdést. Lehengerlő stílusával és határozottságával egy pillanatra zavarba ejt, amit észre is vesz, mire kedvesen elmosolyodik. Nem szépíti, fárasztó időszakot él, de amikor a színpadra lép, ennek nyoma sincs. Hálás, hogy a közönség örömét leli abban, amit ő a legszívesebben csinál. Zseniális színészi játékával képes mosolyt csalni az emberek arcára, vagy éppen könnyeket fakasztani, de mint megtudom tőle, elsősorban önmagáért teszi.

„Soha nincs rendben minden”

Van olyan darab, amelyben több mint tíz éve játszik.

„Annak dacára, hogy hétköznap van, ma is dupla előadásom lesz. Délelőtt próbálok, este játszom, a kettő között pedig igyekszem a maradék teendőimet elvégezni, mert nekem is éppúgy van, mint bárki másnak. Lehet, panaszkodásnak vagy dicsekvésnek hangzik, de amiben játszom, az sokáig megy. Nem igazán vállalok új darabot, egy évben maximum egyet vagy kettőt, de az évek alatt felhalmozódnak – meséli a színésznő. – Lehetek az előadás előtt fáradt, de amikor felmegy a függöny, akkor már nem. Ha az ember közönség elé lép, módosult tudatállapotba kerül, a szerepre koncentrál, és minden mást kint hagy. Ez tart karban. Az lelkesít, hogy csináljam. Amikor kimegyek a színpadra, egész jól érzem magam, néha vannak pillanatok, amikor különlegesen jól, de általában véve sem érzem magam rosszul, aminek nagyon örülök. Majd ha rosszul érzem magam, akkor abbahagyom, de ez még messze van. Az egy ritka dolog az ember életében, amikor 68 éves elmúlt, és ilyen szinten foglalkoztatva van, ez egész egyedinek mondható. Hálás vagyok az ilyen helyzetekért és hálásnak is kell lennem. Az életet valahogy úgy találták ki, hogy soha nincs olyan időszak, amikor azt lehetne mondani, hogy minden rendben van, többnyire semmi nincs tökéletesen rendben.”

Végtelenül büszke a lányára

A karrierjében akadt néhány jelentős fordulópont: amikor elénekelte a Sohase mondd! című slágert, vagy amikor a Heti Hetesben szerepelt.

„Ezek a momentumok azok, amelyektől híres lettem, mert a színháztól senki nem lesz az. Ebben a pillanatban ott tartunk, hogy mindenki ismeri a nevemet, de ezek véges ügyek. Az ember népszerűsége egy pillanat alatt el tud múlni, de nem baj. Örülök neki és boldog vagyok tőle, hogy most így van, viszont nem tartom célnak” – árulja el, majd a siker kapcsán szóba kerül a lánya, Tarján Zsófi, aki a Honey­beast énekesnőjeként a saját útját járja.

„Amennyire segít, annyira nyomást is helyez rá, ha egy gyereknek a szülője híres. Zsófinak nagyon nehéz lehetett. Mindig azt tanácsoltam neki, hogy legyen önmaga, vállalja fel a személyiségét, és ne alkudjon meg helyzetekkel. Úgy érzem, ezeket sikerült átadnom, nem hajlandó kompromisszumot kötni, vagy engedni az elveiből, a céljai­ból és a meggyőződéséből. Általam is azt a példát látta, hogy kiállok magamért, és ő is ugyanígy tesz. Igyekeztem támogatni abban, hogy találja meg, mi az, amit a legnagyobb örömmel csinál, ugyanakkor anyaként sok hibát is vétettem, mint mindenki más. Végtelenül büszke vagyok rá, hogy megvalósította önmagát, és sikeres. Egy évben legalább egyszer, de inkább kétszer elmegyek a kiemeltebb koncertjeire, amelyeket jó előre le is szervezek, hogy ráérjek. Ha kér tanácsot, adok neki, és ez oda-vissza működik. Nem sok ember van, akinek számít a véleménye, de tőle abszolút elfogadom. Sok mindenre nagyobb rálátása van. Az életemben vannak olyan területek, amelyek vállaltan kiestek, ilyen például a közösségi média. Én már az új platformok nélkül pusztulok el – árulja el szokásos fanyar stílusában. – Számomra nem is érdekesek, de értem, hogy a világot bizonyos fokig meghatározzák. Ebből a szempontból jó, hogy Zsófitól jönnek a hírek. Szokott küldeni olyan információkat, amelyeket szerinte nem ártana, ha tudnék. Ezeknek mindig nagyon örülök.”

Lajos kutyus nagy tanítója volt

Lányával volt egy közös kutyájuk, a Lajos névre keresztelt francia bulldog. Nem telik el úgy nap, hogy ne jutna a színésznő eszébe.

„A kutyusunk fontos szerepet töltött be az életünkben. Sajnos elment két éve, nagyon megszenvedtük. Azóta is azon rágódunk, hogy legyen-e kutyusunk, mindennap gondolok rá. Egy kutya olyasmit tud adni, amit más nem. Ha egy állatot figyelsz, benne tart a pillanatban, mivel a jelenben él, nem foglalkozik különösebben a holnappal, sem a múlttal, ami megtanítja az embert arra, hogy értékelje, mi a jó és fontos az életben: a pillanatnak élni, megélni a jelent, amiben éppen vagyunk, és annak esetleg örülni vagy éppen nem örülni. Nekünk nagy tanítónk volt Lajos” –  meséli a színésznő, amikor jeleznek neki, hogy öt perc múlva kezdődik az előadás. Még gyorsan elmeséli, mekkora boldogságot jelent a balatonakarattyai víkendháza, ahová olykor visszahúzódik a világ zaja elől.

„A kis házacskámra nagyon büszke vagyok. Igyekszem minél több időt ott tölteni. A Balatonon igazán ki tudok kapcsolódni, különleges érzés, hogy az egészet én hoztam létre. Nincs nagy kertem, de az nagyon szép. Igaz, nem kertészkedem, viszont nézni nagyon szeretem, ahogy például a lányom csinálja” – árulja el nevetve.

Fotó: Sárosi Zoltán, Olajos Piroska, Tóth Beáta, MTI