A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a színésznőt, mit tesz másként, vagy éppen ugyanúgy, mint édesanyja, Vámmossy Irén az ő korában.
„Sajnos nem hittem neki”
„Édesanyám jó ízlésű, csinos nő volt. Amikor fiatal voltam, akkoriban jött be a csípőnadrág, és ő nagyon ellenezte, hogy a derekam szabadon legyen, mert féltett attól, hogy felfázom, és lumbágóm lesz. Azt mondta: »Kislányom, meglátod, keservesen megfizetsz, ha nem hiszed, amit mondok!« De én, mint minden fiatal, mentem a magam feje után. Évekkel később jöttem rá: igaza volt. Évtizedeken át gyötört a lumbágó…”
Mire nevelték?
„Édesanyám és Édesapám is szeretetre neveltek. »Szeress, adj, segíts! Visszakapod, hidd el. Persze másoktól, mint akiknek te adtad« – mondogatták. Nagyszerű emberek voltak, hiszem, hogy embert faragtak belőlem is.”
Hosszú házasság
„45 éve élek a férjemmel, Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgóval. A szüleim hosszú házassága meghatározó számomra, másként mi sem élhetnénk.”
„Csak a jóra emlékezett”
„Édesanyámnak volt egy csodálatos tulajdonsága: sosem beszélt negatív dolgokról, mindig csak az élet pozitív oldalára emlékezett. Az egyik ilyen volt, amit csak a halála után, a keresztanyámtól tudtam meg, hogy lett volna egy öcsém, de sajnos az anyaméhben meghalt. Édesanyám nem említette nekem ezt a szomorú történetet. »Kislányom, a megváltoztathatatlan keserű dolgokon túl kell lépni. Meg kell találni a mindennapok szépségét« – mondogatta. Ezért lettem én javíthatatlan optimista.”
Apácák tanították
„Édesanyámat a miskolci apácák tanították. Jó nevelést kapott, kiválóan zongorázott. Sokat jártak a Miskolci Nemzeti Színházba. Az ember tragédiájának Éváját, Kolvai Ildikót imádta, mert remekül játszotta a szerepet. Édesanyám akkor határozta el, hogy kislánya lesz, és színésznő! Sikerült! Háztartásbeliként otthon volt, sokat dolgozott, és sok időt töltött velem. Olvasásmániámat és versimádatomat tőle kaptam ajándékba. A mai napig hálás vagyok érte.”
„Nem ismerünk lehetetlent!”
„Édesanyámnak volt egy mondása: »A jó Isten vagy megáldott, vagy megvert bennünket ezzel a rettenetes munkabírással.« Nem ismerem azt a szót, hogy lehetetlen. Egy percig sem unatkozom, állandóan keresem az újabb és újabb feladatokat, kihívásokat. A szüleim ugyanilyenek voltak. Édesanyám 73 évesen, mint amennyi most én vagyok, még kapálgatott a kertben. Beteg volt, de letérdelt egy kispárnára, és úgy rendezte a virágait, gyomlálta a gazt.”
Fotó: archív
