Sztár

Ez a kedvenc RTL-es műsora Szegvári Katinak: „Nem ítélem el a bulvár műfajt”

A ’70-es években A Hét hírmagazin riportereként láthattuk a képernyőn, később a Stúdió című kulturális műsort készítette. Ma már nyugdíjas, de még mindig rendkívül aktív.

A ’70-es években A Hét hírmagazin riportereként láthattuk a képernyőn, később a Stúdió című kulturális műsort készítette. Ma már nyugdíjas, de még mindig rendkívül aktív. Beszélgetős műsorai a YouTube-on és a Heti tv-ben láthatók.

„A Heti Libazsírt Rangos Katalinnal közösen csináljuk, a Hogy vagy?-ot pedig egyedül vezetem. Nagyon szeretek tevékeny lenni, és érdekes emberekkel, művészekkel beszélgetni.” Szegvári Kati nemcsak készíti a műsorokat, hanem szívesen néz televí­ziót is.

„Szinte mindenevő vagyok. Az esti hírműsorokra odakapcsolok, közben általában tornázom. A ­Netflix dokumentumfilmjei, minőségi sorozatai is lekötnek. Még mindig hatása alatt vagyok a Lefkovicsék gyászolnak című magyar filmnek, de az RTL-en látható taktikai realityért, az Árulókért is rajongok. Az első évad nagyon tetszett, a másodikat pedig kifejezetten várom. Nem ítélem el a bulvár műfajt, mert ha igényesen csinálják, jó és szórakoztató tud lenni.”

A 77 éves tévés legenda nem a múltban él, lépést tart a jelenkorral. Használ számítógépet, tabletet és okostelefont. Az olvasás mellett internetezni is szeret, nyitott a világ dolgaira, érdeklik az emberi sorsok, a napi politika.

„Nem vagyok nosztalgikus alkat, nem sírok a múltam után, mert az, amit mi csináltunk a televízióban, már nem hozható vissza, hiszen más világot élünk. Az egykori tévés kollegáimmal, Vicsek Ferivel, Berecz Annával, Bánó Andrással, Érdi Sándorral és Rangos Katival azonban szívesen találkozom. Van egy pesti törzshelyünk, egy kockás abroszos kisvendéglő. Két-háromhavonta összejövünk, megbeszéljük a világ eseményeit. Hálás vagyok a sorsnak, mert kellemes, minőségi életem van, jól érzem magam a bőrömben. Luxus tárgyakra sosem vágytam, viszont kultúrára mindig szívesen áldozok. Egy napernyő alatt feküdni a tengerparton, nem nekem való, de egy jó programra az unokákkal bármikor kapható vagyok.”

Fotó: Ambrus Marcsi