Az alkohol világszerte a közösségi kultúra része, de annak túlzott fogyasztása nemcsak a függők életét rombolja le, hanem a környezetükét is tönkreteszi. Családokat szakít szét, párkapcsolatoknak vet véget és életeket tesz tönkre. „Hazánkban nyolcszázezer és egymillió között van az alkoholfüggők száma, emellett rengeteg a gyerek, házastárs és munkáltató, aki ettől szenved. A lakosság felének megkeseríti az életét az alkohol” – mondja Dudits Dénes addiktológiai szakértő, az Optima Online segítőfelület alapítója.
Ki számít függőnek?
Korábban gyakran hallhattuk, hogy napi egy pohár bor egészségesnek számít. „Ma már a WHO álláspontja az, hogy az alkoholfogyasztás annyi kockázattal jár, hogy az esetleges pozitív élettani hatások eltörpülnek, nincs biztonságos mennyiség. A javaslat az, hogy egyáltalán ne igyunk, már egy deciliter bor jelentősen rombolja a bélflórát. A függőség határa ott kezdődik, amikor megjelenik a kontrollvesztés és a sóvárgás, de az is egyértelmű jel, amikor egyre több alkoholt kíván a szervezet” – mondja a szakértő, aki szerint az alkoholizmus fő oka az eszköztelenség.
„A függő olyan ember, aki vagy teljesen eszköztelennek érzi magát, vagy nem a megfelelő eszközöket használja. Mintha egy sziklát gumikalapáccsal akarna lebontani, ami nemhogy nem sikerül, de még vissza is pattan, és fejbe veri. Szidja a világot, önmagát és persze a gumikalapácsot. A függők nem tudják jól menedzselni az életüket: nehezen tartanak fenn egészséges párkapcsolatot, képtelenek feloldódni, leereszteni, kifejezni az érzéseiket, vagy kezelni az indulataikat. Emiatt rossz eszközhöz, az alkoholhoz nyúlnak.”
A mélypont előtt lépjünk!
Azzal segíthetünk a legtöbbet, ha beszélünk róla. „Ne azt erőltessük, hogy kimondja: »le akarok szokni«, inkább kisebb célokat tűzzünk ki, például azt, hogy hajlandó legyen őszintén beszélgetni velünk, meghallgatni minket, és eljusson szakemberhez. A kulcs a megfelelő kommunikációban rejlik, sok esetben ennek hiánya tartja az embert a függőségben. Próbáljunk meg másképp tekinteni a függőre: ahelyett, hogy fenyegetőznénk, elvárásokat támasztanánk, igyekezzünk megérteni őt. Azzal, hogy megváltoztatjuk a viselkedésünket, elérhetjük, hogy a függő kimozduljon a helyzetéből. Nem kell megvárnunk, amíg eléri a mélypontot. Nem kell kirúgni, vagy magára hagyni. Ha megvárjuk, hogy az utcán fekszik, előfordulhat, hogy később már nem tudjuk visszahozni. Mire eljut odáig, lehet, hogy már nem lesznek barátai, párja vagy munkahelye, és a szégyenérzet csak mélyebbre taszítja. Be kell avatkozni – hangsúlyozza a szakember. Tévhit, hogy a függők maguktól mennek kezelésre, a legtöbben külső nyomás hatására kerülnek be. Nincs semmilyen tudományos alapja, hogy ne segítsünk annak, aki nem akarja, ahogyan arra sincs bizonyíték, hogy nem lehet segíteni.”
A gyógyulás folyamata
„A felépülés nem könnyű folyamat, ahogy Gusztinál is láthatjuk. Hullámvölgyekkel, megcsúszásokkal és visszaesésekkel jár, türelmesnek kell lenni. Ez egy tanulási folyamat, amely többről szól annál, mint hogy letesszük a piát: új eszközöket kell találni az alkohol helyett. A leszokás csak az első szakasz, utána azzal kell foglalkozni, hogyan kezeljük a párkapcsolati problémákat, a munkahelyi feszültséget és az egyéb nehézségeket. Amikor nagy a stressz, zsigeri szinten jön az érzés, hogy újra a pohár után nyúljunk. Először testileg kell kitisztulni, ami nagyjából másfél-két hét, az idegrendszer helyreállása viszont több időt vesz igénybe: akár egy év is kell ahhoz, hogy a sóvárgás csökkenjen, és új idegpályák alakuljanak ki. Az a személy, aki már öt éve tiszta, nagy valószínűséggel képes boldogulni az életben alkohol nélkül.”
A kezelésnek mindig személyre szabottnak kell lennie. „Egyik módszert sem lehet egyértelműen a legjobbnak nyilvánítani: van, akinek a bentlakásos terápia, másnak a kiscsoportos foglalkozás a megfelelő, nálunk például 4-6 fős programok vannak, de valakivel inkább egyénileg foglalkozunk, sokan pedig az online csoportokban találják meg a helyüket. Vannak, akik maguktól is képesek leszokni, fontos megtalálni, hogy a személyiségükhöz és az élethelyzetükhöz melyik passzol leginkább. Kivéve, ha valaki a függőség miatt életveszélyes állapotban van, ilyenkor kórházi ellátásra van szükség. Súlyos függőség esetén, ha hirtelen abbahagyjuk az ivást, az elvonási tünetekbe bele is lehet halni. Nem lehet kirántani egyik pillanatról a másikra az italt.”
Egy kortyot se?
A legtöbb alkoholbeteget az érdekli a legjobban, hogy a gyógyulás után koccinthat-e szilveszterkor. „Akinél súlyos függőség alakult ki, ott már csak teljes absztinencia a reális célkitűzés, akinél viszont nem volt súlyos, elképzelhető, hogy néha megihat egy pohárral. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ihatnak úgy, mint minden normális ember. A legtöbb függő erre vágyik, de az esetek jelentős részében nem működik: egy pohár után visszaesnek, és egy újabb szög kerül a koporsóba. Szétrombolják a házasságukat, és még inkább tönkremennek. Leszoknak, újra isznak, egész életükben ezen a mérleghintán ülnek, ami minden, csak nem optimális. A minőségi élet érdekében el kell engedniük azt az illúziót, hogy egyszer majd működni fog. Egyszerűbb nem inni, mert a mértékletes ivásra való törekvés hatalmas feladatgörcsöt jelent a függők számára.”
A CRAFT-módszer
Dudits Dénes szerint egy nemrégiben megjelent könyv sok család számára megoldást jelenthet. „A Kiút a függőségből című könyv korszakalkotó. A CRAFT-módszert mutatja be, amely segít abban, hogy a hozzátartozók új szemszögből nézzenek a függőre. Vannak, akik ösztönösen ráéreznek erre a hozzáállásra, de úgy vélem, sokaknak nagy segítség lehet a könyv. Az általam létrehozott optimatagsag.hu önsegítő felület is remek ugródeszka, online terápiás eszközöket és tudásbázist kínál az alkoholfüggőségben szenvedőknek.”
Fotó: adobestock
