Feleségével 21 éve erős szövetséget alkotnak. Eszterrel az életük száz százalékát a két gyermekük fejlesztése, okosítása és világra nevelése teszi ki. Fontosnak tartják, hogy reggelente olyan emberek lépjenek ki az otthonukból, akik tudnak viselkedni, társaságszeretők és értik, hogy miről szól a világ.
Sokat tanult a szüleitől
„Annak ellenére, hogy a szüleim nem zenével foglalkoztak, teljes mellszélességgel támogattak. Húszéves koromban bejelentettem, hogy komolyan zenélni fogok, és Budapestre költözöm. Menjél, fiam – mondták a legnagyobb jóindulattal, nem volt balhé, én pedig másnap le is léptem. Ma már szülőként tudom, hogy nem esett jól nekik, hogy elköltöztem, mégsem tartottak vissza. Ebből apaként sokat tanultam, és soha nem felejtem el, hogy így is lehet csinálni: mellettünk álltak, nem mondták, hogy ezt vagy azt ne csináljuk.
A családunkban uralkodó hangulat és az iránymutatás, amit anyám és apám fiatal korunkban adott, mind a javunkra vált. Normális, tisztelettudó emberekké neveltek minket, igaz, kicsit hangosabbak vagyunk az átlagnál.”
Gyerekkorában a bátyja volt a példaképe
Már hetedikes korában zenekarban játszott, amellyel megalapozta későbbi karrierjét.
„A testvérem hat évvel idősebb nálam. Basszusgitárosként játszott egy bandában, számomra olyan volt, mint egy szuperhős. Nyíregyházán zeneiskolában tanultam, szinte mindenkinek volt amatőr zenekara, én pedig olyan típus voltam, aki nem akart ebből kimaradni. Nyilvánvaló volt, hogy mi is alapítunk egy bandát, de aztán hetedikes koromban a nyolcadikos fiúk bevettek maguk közé. Már akkor elkezdtem a rockipart, tehetségkutatókra, rockfesztiválra jártunk, és elindultam azon az úton, amelyen most vagyok.”
Többnyire már csak salátákat eszik
Most 48 éves.
„Nyolc évvel ezelőtt éreztem, hogy váltásra van szükségem. Még mindig hatalmasakat tudok szórakozni, de rájöttem, hogy lehet máshogy is élni. Ha nem vagyok fent reggel hatig, akkor könnyebben mennek a hétköznapok. Az apává válás és a feladataim is azt erősítették bennem, hogy képben kell lennem. Azon gondolkoztam, hogyan tudnék még jobban helytállni, ezért elkezdtem futni. A rendszeres sport most már az életem része, s emiatt több energiám van, és boldogabb ember vagyok. Az étrendemen is változtattam: száműztem a húst. Na jó, egy finom marhapörköltre bármikor kapható vagyok, de az étkezéseimet többnyire már a saláták teszik ki.”
A feleségétől örök élményt kapott
Szabi gyerekkora óta focirajongó.
„Édesapám klubigazgatóként, edzőként dolgozott, keményen benne volt a magyar labdarúgásban. Gyermekkoromban központi téma volt a heti bajnokság, hogy mit ír az újság, ennek ellenére nem tudok focizni. Imádom a labdarúgást, szenvedéllyel beszélek róla, ezt persze a feleségem, Eszter is jól tudja. Milánóban élnek a barátaink, időnként ellátogatunk hozzájuk. Amikor kimentünk a születésnapomat ünnepelni a jól megszokott közegbe, óriási meglepetésben volt részem: beültettek a kocsiba, és egyenesen a San Siro Stadionba mentünk, amely az olasz labdarúgás szentélye, és megnéztük a Milan–Juventus-meccset, ami a mai napig életre szóló élmény számomra.”
Szenvedélye hajtja előre
Nemcsak a Megasztár ítészi székében, hanem önmagával szemben is kritikus.
„Ez a hozzáállásom vezetett olyan munkákhoz és színpadi élményekhez, amelyek az életemet jellemzik. Nem mondhatnám, hogy egyetlen területen is kiemelkednék, és ez nem álszerénység, viszont van bennem egy egészséges túláradó szenvedély, ami olyan kisugárzást kölcsönöz, amelyből a zeneiparban, a tévében és egy jó ebédnél is megélek.”
Gyerekei is muzikálisak
Lánya 11 éves, fia pedig 9 esztendős, édesapjukhoz hasonlóan zenélnek.
„Natasa zongorázik, Viktor dobol, de nincsenek sulykolva. Amennyire kell, annyira kergetjük őket a zongorával és a dobverővel. Ha már pénzbe kerül az oktatás, elvárjuk, hogy felkészülten érkezzenek az órákra. A zene közelsége egy olyan szféra, ahol a lélek, a világnézet és a személyiségfejlődés szépen építhető, ezért is esett a választásunk a zeneiskolára.”
Imádja a jó filmeket
Ha nem zenész lenne, talán filmeket készítene.
„Tisztelem azokat a munkákat, amelyeket a filmvásznon látok, legyen szó könnyedebb műfajról vagy rétegfilmről. A filmes pálya is tetszene, de csak gondolatban, mert nem vagyok olyan típus, aki mindenhez ért, és nem döngetek olyan ajtókat, amelyekhez más tehetség vagy háttér szükséges. Tehát sosem próbáltam ezen a vonalon elindulni.”
Szöveg: Somlai-Kiss Tímea • Fotó: Nagy Zoltán, Tv2, dfp
