A kutyatartás sok nő számára sajátos érzelmi és gondoskodási élményt ad. Bár bizonyos mozzanataiban emlékeztet a szülőségre, mégis külön világnak számít.
A kutyával járó feladatok többek annál, mint amit az énidő nyújt, ugyanakkor kevesebb terhet jelentenek, mint a gyereknevelés. A napi rutin, a felelősség és az érzelmi kötődés egyszerre vannak jelen, miközben a kutya teret hagy a pihenésre is.
Ezekre az összefüggésekre egy magyar kutatás hívja fel a figyelmet, amelyben a Corvinus Egyetem kutatói is részt vettek.
A mindennapi rutin nemcsak a kutyának számít
A mindennapok egyre több magyar háztartásában úgy telnek, hogy a reggeli séta, az esti nyugalmi szertartás, a születésnapi kistorta vagy a karácsonyi meglepetés már nem gyerekekhez, hanem kutyákhoz kötődik.
A kutyagondozás sok helyen nem egyszerű hobbi vagy érzelmi kötődés, hanem a napok szervezője. Egy friss vizsgálat ezért arra kereste a választ, hogy ez a fajta gondoskodás miként illeszkedik a napi életvezetésbe, és hogyan viszonyul a szülői szerephez vagy éppen a gyermekvállalás hiányához.
Mit jelent egy nőnek kutyát tartani?
Az ELTE, a Budapesti Corvinus Egyetem, a KSH KKI és a London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatócsoportja 28 női kutyatartóval végzett mélyinterjúkat. A tanulmány az Animals című nemzetközi folyóiratban jelent meg.
A résztvevők mindegyike legalább egy éve élt együtt kutyával. A csoport fele rendelkezett legalább egy, 14 év alatti gyermekkel, a többiek gyermektelenek voltak.
A két csoport gyakran nagyon hasonlóan beszélt a kutyához fűződő kapcsolatáról. A kutyát sokan társként, érzelmi támaszként, örömforrásként és a család részének tekintették, valamint a napi rutin fontos szervezőjeként említették.
A gyermektelen nők különösen gyakran emelték ki, hogy a kutya jelent stabilitást, folytonosságot, kiszámítható ritmust és érzelmi biztonságot.
Kutya, gondoskodás, szülőség – kutyaszülőség?
A kutyák mindkét csoportban előhívták a szülői érzelmekhez hasonló gondoskodást, ugyanakkor a gazdák számára egyértelmű maradt a különbség kutya és gyerek szerepe között. Akik gyermeket nevelnek, következetesen hangsúlyozták, hogy a gyerekek igényei és felelősségei mindennél előrébb valók.
A gyereknevelés nagyságrendekkel több felelősséget jelent
Az anyák arról számoltak be, hogy a kisgyermeknevelés állandó és életre szóló feladat, míg a kutyák életútja rövidebb és valamivel önállóbb. Gyakrabban kerültek szóba az eltérő igények összehangolásából fakadó kihívások is.
A gyermektelen nők közül többen úgy írták le a kutyával való együttélést, mint egyfajta szimbolikus előtanulmányt a lehetséges anyasághoz, vagy mint a kényszerű gyermektelenség érzelmi kezelésének egyik formáját, de tisztában vannak vele, hogy a kutya nem pótolja a gyermeket.
„Ez nem vagy-vagy kérdés. Az eredmények arra utalnak, hogy a kutyák és a gyermekek gondozása ugyanazon érzelmi alapokon nyugszik, amelyek a kötődésben, a felelősségben és a társadalmi jelentőségben gyökereznek” – mondja Szalma Ivett, a tanulmány egyik szerzője, a Corvinus egyetemi docense, szociológus.
„A kutyák és a gyerekek más szerepet töltenek be, de mindkettő fontos lehet ugyanannak az embernek az életében is. És bár egy kutya nem lesz felnőtt, nem költözik el, és nem viszi tovább a család nevét, sokak számára mégis otthont, kötődést és értelmet ad a mindennapoknak.”
A kutya érzelmileg is visszahat a gazdára
A kutyák nemcsak gondoskodást igényelnek, hanem viszonozzák is azt. Sok résztvevő beszélt arról, hogy a kutya jelenléte gyász, betegség vagy magány idején különösen fontos érzelmi támaszt adott. Ez a kölcsönösség tovább erősíti a létrejövő kapcsolat jelentőségét.
A kutyatartás társas világot is épít: új ismeretségeket hoz a parkban, a kutyaiskolában vagy online közösségekben. Több megkérdezett úgy látta, hogy a kisgyerekes időszak ezzel szemben gyakran inkább beszűkíti a társas lehetőségeket és csökkenti a spontaneitást.
A kutyával való élet tehát felelősséggel és napi rutinnal jár, ugyanakkor jóval kevesebb életre szóló terhet ró a gazdára, és több mozgásteret ad, mint a gyermeknevelés.
Nem pótlék, hanem önálló gondoskodási forma
„Mindez nem azt jelenti, hogy a kutyák helyettesítik a gyerekeket. Inkább arról van szó, hogy a gondoskodás fogalma tágul, gazdagodik, és új formái jelennek meg a változó társadalomban. A kutyatartás olyan kapcsolatot kínál, amely mély érzelmi bevonódást ad, miközben nagyobb szabadságot hagy, mint a szülőség” – fogalmaz Szalma Ivett.
Mit gondolunk a kutyaszülőkről?
A kutatás arra is rávilágít, hogy a kutyával kialakított szoros érzelmi kapcsolat sokszor társadalmi reakciókat hív elő. A résztvevők egy része úgy tapasztalta, hogy környezetük értetlenkedik vagy kritizálja, ha valaki sok energiát fordít a kutyájára, különösen akkor, ha ezt inkább a gyermekneveléshez szokás kötni.
A gyermektelen nők közül többen megjegyzéseket kaptak amiatt, hogy a kutya kiemelt helyet foglal el az életükben, míg az anyák inkább azt hallották vissza, hogy túlságosan elkényeztetik az állatot, vagy hogy megosztják figyelmüket gyerek és kutya között.
Fotó: archív
