Ma már egy rutinműtét előtt is steril műtő, modern eszközök és altatóorvosok hada veszi körül a beteget. Az agyműtét pedig még ma is az egyik legkockázatosabb beavatkozás. Éppen ezért szinte hihetetlennek tűnik, hogy az inkák már 500 évvel ezelőtt is végeztek koponyaműtéteket.
Egy lelet, ami mindent megváltoztatott
Egy amerikai diplomata 1895-ben különös koponyát talált Peruban: a csonton egy precízen vágott nyílás látszott, ami már gyógyulásnak indult. Ez azt jelentette, hogy az illető nemcsak túlélte a beavatkozást, de még hosszabb ideig élt is utána.
Azóta több száz hasonló lelet került elő, köztük 800 éves koponyák is. A régészek szerint az inkák és elődeik magas szinten művelték a trepanációt, vagyis a koponyalékelést. Gyakran harci fejsérülések vagy koponyaűri nyomás csökkentése miatt.
Megdöbbentő túlélési arányok
A fennmaradt adatok egészen elképesztőek. A túlélési arány Kr. e. 400 körül még csak 40 százalék volt. Az inka korban, 1400 után azonban 75-83 százalékra emelkedett, Cuzco megye környékén pedig elérte a 91 százalékot!
Összehasonlításképp: a 19. századi amerikai polgárháború idején végzett koponyaműtétek után a sebesültek 46-56 százaléka elhunyt. Tehát egy inka gyógyító egyetlen darab obszidiánnal sokszor jobb eredményt ért el, mint évszázadokkal később a képzett sebészek fémeszközökkel.
Mi volt a titok?
A siker kulcsa nem feltétlenül a technikai pontosság volt, hanem a higiénia. A 19. századi tábori kórházak rengeteg fertőzést rejtettek, az orvosok pedig gyakran kézmosás nélkül operáltak. Az inkák ezzel szemben a friss levegőn, tiszta környezetben látták el a betegeiket. Gyógynövényes főzeteket és különféle gyantabalzsamokat alkalmaztak, amik hatékonyan akadályozták a fertőzést.
Vulkáni üveg, ami élesebb az acélnál
A modern idegsebészek elképzelhetetlennek tartanák a munkát fúró és precíziós eszközök nélkül. Az inkák azonban obszidiánt, azaz vulkáni üveget használtak. Ennek az anyagnak még az acélnál is élesebb vágóéle van, könnyen és tisztán lehet vele metszeni, valamint nem roncsolja a szöveteket.
Mindent érzéstelenítés nélkül?
Bár az inkák nem ismerték a kloroformot, a fájdalomcsillapításban mégis meglepően fejlettek voltak. A betegek kokalevelet rágtak. Sőt, olykor a sebbe is helyeztek belőle. A koka nemcsak csillapította a fájdalmat, hanem össze is húzta az ereket, így csökkentette a vérzést.
A műtét előtt pedig gyakran kukoricasört adtak a betegnek, hogy ellazítsák és valamennyire elkábítsák. Súlyosabb esetekben daturát és más, szkopolamint vagy atropint tartalmazó növényeket alkalmaztak. A páciens nem volt teljesen eszméletlen, de nem érzett fájdalmat, ráadásul sokszor nem is emlékezett a történtekre.
Ez is érdekelhet
Hihetetlen kitartás
Nemcsak a gyógyítók tudása volt lenyűgöző, hanem a betegek állóképessége is. Olyan koponyát is találtak, amik tulajdonosa élete során hétszer esett át trepanáción, és igen, minden alkalmat túlélt.
Az inka agyműtétek arra hívják fel a figyelmünket , hogy a modern orvostudomány bizony nem a nulláról indult. Az ősi civilizációk tapasztalata, több mint ezer év próbálkozása és fejlődése olyan tudást halmozott fel – minden területen – ami szinte elképzelhetetlen számunkra.
Forrás: TechSvet
Fotó: Getty Images
