A gyerekkornak van egy bizonyos hangja, amit nem lehet összekeverni semmivel. Nem csak az udvar porának illata, nem csak a vasárnapi ebédek nyugalma – hanem a szavak. Azok a különös, néha megmagyarázhatatlan kifejezések, amelyek egy-egy tájegységen teljesen természetesek voltak, máshol viszont értetlen mosolyt váltottak ki.
Egy falusi nyár délutánján például simán elhangzott, hogy „vedd fel a tutyit, mert hűvös a padló”, vagy hogy „tedd arrébb azt a hokedlit”, és senki sem akadt fenn rajta. Ezek a szavak egyszerűen részei voltak az életnek.
A tájszavak a kultúra részei
A tájszavak igazából többek, mint nyelvi különlegességek. Mindegyik mögött ott van egy közösség, egy életforma, egy tempó, ami ma már sokszor csak emlék.
Egy punya például nem csak egy finom kenyérféle, hanem egy nagymama keze munkája, a konyhában terjengő illat.
Ahogy egyre inkább összeérnek a nyelvjárások, ezek a szavak lassan háttérbe szorulnak. A tévé, az internet, a költözések mind egységesítik a beszédünket. És bár ez megkönnyíti a megértést, közben valami finom árnyalat eltűnik. A tájnyelv játékossága, humora és közvetlensége kevésbé hallatszik már a hétköznapokban.
Közös az emélkezet
Pedig milyen izgalmas, amikor két ember rájön, hogy ugyanarra a dologra teljesen más szót használ. Eleinte félreértik egymást, aztán nevetnek rajta, végül pedig gazdagabbak lesznek egy új kifejezéssel. A tájszavak ilyen apró felfedezések: összekötnek, meglepnek, és egy kicsit vissza is visznek oda, ahol ezek még természetesen éltek.
Teszteld a tudásod
Ez a kvíz játékos utazás ebben a világban. Nem kell hozzá tökéletes tudás, inkább kíváncsiság és egy kevés nyitottság. Lehet, hogy lesz olyan szó, amit sosem hallottál, és olyan is, amitől hirtelen beugrik egy régi történet. És ha a végén csak egyetlen új kifejezést viszel magaddal, amit legközelebb mosolyogva használsz, már megérte.
