Amikor inkább csendben maradsz
Ismerős helyzet: valami bánt, de nem szólsz. Inkább lenyeled, kikerülöd, elvicceled vagy egyszerűen csendben maradsz, csak ne legyen konfliktus. Elsőre ez békés döntésnek tűnik. De a pszichológia szerint ez gyakran nem a harmóniára való törekvés, hanem egy tanult védekezési stratégia.
A konfliktus nem vita, hanem veszélyérzet
Sokan, akik kerülik a konfliktust, valójában nem a vitától félnek, hanem attól, amit az jelent.
A háttérben gyakran ez áll:
- az elutasítástól való félelem
- félelem attól, hogy megbántanak
- rettegés, hogy elveszítesz valakit
Dr. Mario Lehenbauer-Baum szerint, aki a kommunikáció és konfliktuskezelés területén dolgozik: „A konfliktuskerülés gyakran abból a félelemből fakad, hogy az ember nem lesz elfogadva vagy elutasítják, ezért inkább nem mondja ki a saját szükségleteit.”
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Megfelelési vágy
Ha mindig csendben maradsz, az sokszor nem véletlen. Ez lehet egy mélyebb működés:
- mindenkinek meg akarsz felelni
- nem akarod felborítani az egyensúlyt
- fontosabb a béke, mint a saját igazad
A pszichológia ezt gyakran megfelelési mintának nevezi, amely a mások felé való megfelelésből és attól való félelemből ered, hogy valakit felbosszantasz.
A múltból jön
Nagyon gyakran tanult viselkedésről van szó.
Például:
- gyerekként nem volt „helye” az érzelmeidnek
- a konfliktus mindig rosszul sült el
- büntetés vagy megszégyenítés követte
Ilyenkor az agy megtanulja, hogy jobb hallgatni. A konfliktuskerülés sokszor abból ered, hogy az ember attól tart, a véleménye kifejezése elutasításhoz vagy negatív reakcióhoz vezet.
A csend nem old meg semmit
A legnagyobb félreértés: ha nem beszélsz róla, nincs probléma. Valójában viszont a feszültség megmarad, csak átkerül belülre és ott tovább nő. Bruce Wilson professzor – aki jelenleg a geelongi Mind Health Care vállalatnál folytat magánpraxist – úgy véli ilyenkor a külső konfliktus helyett belső konfliktus jön létre.
„Amikor elkerüljük a külső konfliktust, gyakran egy belső küzdelem alakul ki, mert elnyomjuk a saját érzéseinket és gondolatainkat.”
A csend mögött gyakran érzékenység van
Ez nem gyengeség, sokszor éppen az ellenkezője:
- empatikusabb vagy
- jobban észleled a feszültséget
- fontosak számodra a kapcsolatok
Jennice Vilhauer, klinikai pszichológus szerint, aki a viselkedési minták és érzelmi működés kutatója: a csendes visszahúzódás sok esetben nem közöny, hanem tudatos önkorlátozás, hogy ne terheld a másikat, és ne idézz elő konfliktust.
„Sokan azért kerülik a konfliktust, mert már a saját érzéseik kimondását is konfrontációnak érzik, és inkább elkerülik azt.”
Akkor most jó vagy rossz?
Az igazság a kettő között van. A konfliktus kerülése:
- néha hasznos (ha tényleg nem éri meg a vita)
- de ha mindig ezt választod, hosszú távon árt
Kapcsolatokban például látszólag béke van, valójában viszont kimondatlan feszültség. Amikor mindig csendben maradsz, nem a konfliktust kerülöd el, hanem saját magadat tolod háttérbe. A pszichológia szerint a valódi egyensúly nem az, hogy soha nincs vita, hanem az, hogy képes vagy megszólalni akkor is, amikor kényelmetlen.
