Bárcsak létezne egy biztos módszer, amellyel azonnal megállapíthatnánk, hogy valaki igazat mond-e. Egyetlen mozdulat, egy félrenézés vagy egy ideges kézmozdulat azonban önmagában még nem bizonyít semmit. A testbeszédkutatók szerint ugyanakkor vannak olyan nonverbális jelek, amelyek feszültségre, bizonytalanságra vagy akár megtévesztési szándékra is utalhatnak.
A lényeg azonban mindig az, hogy ezeket együtt, a teljes viselkedéssel összhangban érdemes értelmezni.
A testünk ugyanis gyakran elárulja azt, amit a szavainkkal próbálunk elfedni. Megváltozhat a légzésünk, a hangunk magasabbá válhat, esetleg akadozni kezd a beszédünk. Máskor éppen ellenkezőleg: hangosabbak leszünk, mintha a hangerővel szeretnénk nyomatékot adni a mondandónknak.
Mit mutat a test, amikor feszült helyzetbe kerülünk?
Amikor valaki stresszes vagy szorult helyzetben érzi magát, a test szinte automatikusan reagál.
- Gyakoribb lehet a pislogás, merevebbé válhat a testtartás, és sokan kissé összegörnyednek.
- Az arc mimikáját tudatosan még viszonylag jól kontrollálhatjuk, a kezeket és a lábakat azonban már jóval nehezebb.
Éppen ezért a nonverbális kommunikációval foglalkozó szakemberek szerint nem az arcot, hanem az egész testet érdemes figyelni. A Pennsylvania State University kommunikációkutatói szerint a hazugság felismerése sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen viselkedési jel alapján ítéljünk, mert a stressz, a szorongás vagy akár a személyiség is hasonló reakciókat válthat ki.
A kisebb füllentések gyakran észrevétlenek maradnak
A mindennapi életben szinte mindenki él apróbb torzításokkal. Előfordul, hogy udvariasságból, konfliktuskerülésből vagy önvédelemből nem mondjuk ki a teljes igazságot. A pszichológusok szerint ezek a kisebb füllentések sokszor automatikus megküzdési mechanizmusok, amelyek segítenek elkerülni a kellemetlen helyzeteket.
Ilyenkor rendszerint nem jelennek meg markáns testbeszédjeleink. Az érzelmileg megterhelő, nagyobb téttel járó hazugságok esetén azonban már nehezebb kontroll alatt tartani a szervezet reakcióit.
Gyanús lehet a túl sok felesleges részlet
Biztosan találkoztál már olyan emberrel, aki egy egyszerű kérdésre hosszú, kanyargós történettel válaszolt. Ez önmagában még nem jelent hazugságot, de a kommunikációs szakértők szerint a túlzott részletezés néha arra utalhat, hogy valaki szeretné hihetőbbé tenni a történetét.
Az is előfordulhat, hogy az illető valójában bizonytalan a témában, és a sok szóval próbálja leplezni a tudáshiányát. Az ilyen „szóözön” gyakran inkább fárasztja a hallgatót, mintsem valódi információt adna.
A mimika is lehet ilyenkor szokatlanul élénk. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a túlzó arckifejezések nem feltétlenül utalnak megtévesztésre. Sok ember egyszerűen érzelmesebb vagy gesztikulálóbb személyiség.
A kezek árulkodóbbak lehetnek
A szakértők szerint a feszültség leggyakrabban a kézmozdulatokban jelenik meg. Amikor valaki kellemetlen helyzetben van, gyakran nem tud „mit kezdeni a kezeivel”.
Előfordulhat, hogy szokatlanul sokat gesztikulál, mintha a mozdulatokkal is alá akarná támasztani a mondandóját. Mások éppen ellenkezőleg, visszafogottabbá válnak, és a kezük egyre gyakrabban indul úgynevezett „védtelen” testrészek felé.
Ilyenkor gyakoribb lehet:
- az arc érintése,
- a haj igazgatása,
- a szemüveg vagy a ruha rendezgetése,
- a nyak vagy a gallér érintgetése,
- az ujjak összeszorítása,
- a kéz dörzsölése,
- a nyugtalan matatás.
A Paul Ekman Group úgynevezett önnyugtató mozdulatokról szóló szakmai összefoglalója szerint ezek a mozdulatok nem hazugságjelzők, inkább a stressz és a belső feszültség külső megnyilvánulásai.
Még többet olvasnál a lélek sötét bugyrairól? Ez is érdekelhet!
Nem szabad túl gyors következtetéseket levonni
Ez talán a legfontosabb szabály. Bár a kriminalisztika és a viselkedéskutatás számos jelenséget megfigyelt már, a modern pszichológia egyre inkább arra figyelmeztet, hogy nincs olyan testbeszédjel, amely önmagában bizonyítaná a hazugságot.
A Psychology Today elemzése szerint még a gyakorlott megfigyelők is csak kicsivel teljesítenek jobban a véletlennél, amikor pusztán nonverbális jelek alapján próbálják eldönteni, ki mond igazat és ki nem.
A szorongó, traumát átélt vagy alacsony önbizalmú emberek ugyanazokat a viselkedésmintákat mutathatják, mint valaki, aki valóban el akar titkolni valamit.
Ezért a testbeszédet inkább iránymutatásként érdemes kezelni, nem pedig bizonyítékként. A kezek, a hang és a mimika sokat elárulhatnak az érzelmi állapotról, de az igazság megismeréséhez mindig a teljes helyzetet kell figyelembe venni.
A Pennsylvania State University kommunikációs kutatásainak összegzése és a Psychology Today szakértői elemzése szerint a hazugság felismerésében a kontextus, az egyén szokásos viselkedése és a több jel együttes értékelése sokkal fontosabb, mint bármelyik önálló nonverbális jel.
