Sokunkkal előfordult már, hogy egy barátunk, családtagunk vagy épp a párunk nehéz időszakon ment keresztül, mi pedig ott ültünk mellette, és egyszerűen nem tudtuk, mit kellene mondanunk. Ilyenkor könnyű elővenni a jól ismert „Gondolj a pozitívumokra” vagy „Másoknak sokkal rosszabb” mondatokat.
Jó szándékból mondjuk ezeket, segíteni szeretnénk és reményt adni – írja a Joy magazin.
Csakhogy a depresszió nem egyszerű rosszkedv, és nem is olyasmi, amit valaki pusztán akaraterővel vagy pozitív gondolkodással le tud győzni. A depresszió olyan mentális zavar, ami többek között tartós lehangoltsággal, az öröm és az érdeklődés elvesztésével, kimerültséggel, alvásproblémákkal, reménytelenséggel és koncentrációs nehézségekkel járhat.
Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogyan reagálunk, amikor valaki depressziós, mégis megnyílik nekünk.
1. „Pedig annyi mindenért lehetnél hálás”
Kívülről nézve ez akár kedves biztatásnak is tűnhet. Hiszen lehet, hogy az illetőnek van családja, munkája, szerető barátai és otthona. Miért ne próbálna ezekre koncentrálni? A probléma az, hogy ezzel akaratlanul is azt sugallhatjuk: azért érzi magát rosszul, mert nem értékeli eléggé azt, ami neki van.
Mintha a depresszió egyszerűen hozzáállás kérdése lenne, amit egy kis hálával helyre lehet hozni.
Pedig pontosan tudhatja az illető, mennyi jó dolog van az életében, és közben mégis lehet depressziós. Sőt, éppen emiatt még több bűntudatot érezhet: „Hiszen mindenem megvan, akkor miért érzem magam ennyire rosszul?”
2. „Gondolkodj pozitívan” vagy „Mindenki szomorú néha”
Bárcsak ilyen egyszerű lenne!
A pozitív gondolkodásnak természetesen van helye az életünkben, de a depressziót nem lehet egyszerűen kikapcsolni azzal, hogy valaki elhatározza: holnaptól vidámabb lesz. Hasonlóan félrevezető az is, amikor azt mondjuk: „Mindenki szomorú néha.” Ezzel ugyanis összemossuk a hétköznapi szomorúságot egy olyan mentális betegséggel, aminek súlyosak a tünetei.
Amikor tehát valaki elmondja neked, hogy nincs jól, sokkal többet ér egy hasonló mondat: „Sajnálom, hogy ezen mész keresztül.”
3. „Másoknak sokkal rosszabb”
Talán ez az egyik legismertebb vigasztaló mondat, valamint az egyik legkevésbé hasznos.
Attól ugyanis, hogy valaki másnak akár súlyosabb problémái vannak, még a mellettünk ülő ember fájdalma nem lesz kisebb. A szenvedés nem egy verseny. Nem kell valakinek a lehető legrosszabb helyzetben lennie ahhoz, hogy joga legyen segítséget kérni vagy egyszerűen csak rosszul éreznie magát.
A másnak rosszabb típusú mondatok ráadásul könnyen szégyent és bűntudatot kelthetnek. Az illető azt érezheti, hogy nincs joga panaszkodni, ezért legközelebb inkább már nem beszél arról, hogy baj van.
4. „Túlreagálod” vagy „Túl érzékeny vagy”
Kevés dolog zár le gyorsabban egy őszinte beszélgetést, mint amikor valaki végre megmutatja, mennyire rosszul van, mi pedig azt mondjuk neki, hogy túl nagy ügyet csinál belőle.
Ezekkel a mondatokkal nemcsak azt sugalljuk, hogy nem értünk egyet az érzéseivel, hanem azt is, hogy az érzései valamilyen módon helytelenek. Ha valaki rendszeresen ilyen reakciókat kap, az egy idő után könnyen úgy dönthet: jobb, ha inkább megtartja magának, mi zajlik benne.
Pedig nem kell mindig pontosan megértenünk, miért érez valaki úgy, ahogy. Elég, ha elhisszük neki.
5. „Tegnap még teljesen jól voltál”
A depressziónak nem olyan, hogy ha valaki tegnap nevetett egy viccen, akkor ma már nem érezheti magát borzalmasan.
Valaki lehet depressziós úgy is, hogy közben eljár dolgozni, találkozik a barátaival, mosolyog egy fényképen, vagy akár végignevet egy vacsorát. Amit kívülről látunk, az nem feltétlenül mutatja meg, mi zajlik valakiben.
Ráadásul a tünetek intenzitása is változhat. Egy jobb nap nem jelenti azt, hogy minden rendben van, ahogyan egy rosszabb nap sem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki visszaesett. Ha minden vidámabb pillanatot bizonyítékként használunk, azzal azt is elérhetjük, hogy a másik úgy érezze: el kell rejtenie az érzéseit.
Ez is érdekelhet
Akkor mégis mit mondjunk?
Nem kell megtalálnunk a tökéletes mondatot, és főleg nem kell azonnal megoldanunk a másik problémáját. Sokszor éppen az a legtöbb, amit tehetünk, ha egyszerűen meghallgatjuk a szerettünket, és nem akarjuk mindenáron megjavítani a helyzetet.
Mondhatjuk például:
- „Itt vagyok veled”
- „Nem kell most semmit megmagyaráznod”
- „Nem kell egyedül végigcsinálnod ezt”
Ha egy közeli barátról van szó, felajánlhatjuk, hogy akkor is keresni fogjuk, ha éppen nincs energiája válaszolni. A párunknak segíthetünk azzal, hogy átvállalunk néhány hétköznapi feladatot, amikor ezek is túl nehéznek tűnnek. A támogatás, a türelem és a megértés sokat számíthat.
A lényeg nem az, hogy megtaláljuk azt a mágikus mondatot, amitől minden egy csapásra rendbe jön, pláne mivel nincs ilyen.
