Idén májusban még boldogan mesélt magáról Galambos Erzsi a Meglepetésnek. Frissessége és energiája ámulatba ejtő volt, amikor barátjával, Csonka Andrással közösen a címlapunkra fotóztuk őket. A művésznő akkor már közel 92 éves volt, de még mindig áradt belőle a nőiesség és az elegancia. Odafigyelt az alakjára, a megjelenésére.
„Senki nem hiszi el, hogy nincs felvarrva a ránc az arcomon!” – mondta nekünk a díva, aki nem tagadta, hogy igényes volt magára és a környezetére. „Hiú ember vagyok, még a szemeteszsákot is sminkben viszem le. A piacra is csinosan járok, a mai napig szívesen költök a külsőmre. Hetente megyek fodrászhoz, kéthetente manikűröshöz. Büszke vagyok arra, hogy 92 éves leszek, és még a fejem fölé emelem a lábamat! Persze nekem sincs mindig jókedvem, néha engem is kínoz a nyavalya, de igyekszem nem tudomást venni róla. Próbálom megtalálni a szépet az életben. Imádom nézni, amikor a növények virágoznak, vagy amikor a kék égen a fehér felhők megjelennek, szinte mindegyikben látni vélek egy-egy emberi arcot.”
A lánya és az unokája volt a támasza
Bár Galambos Erzsi ízig-vérig díva volt, saját magát nem tartotta annak. „Elsősorban anya, nagymama és színésznő vagyok – mondta a Meglepetésnek a legutóbbi interjújában. – A művésznőség idegen tőlem, mert én közvetlenül viselkedem. Büszke vagyok a dokumentumfilm-rendező lányomra, Petrovics Eszterre, és a 16 éves unokámra, Zsófira, aki gimnazista. Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon jó családom van.”
Háromszor volt férjnél. Az utolsó házasságából, Petrovics Emil zeneszerzőtől született az egy szem lánya. „Sajnos Eszter későn, tízévnyi házasság után érkezett. Mindent elkövettem, hogy megszülessen, hét hónapot feküdtem, mert veszélyeztetett terhes voltam. A férjem, Petrovics Emil legjobb barátja Kulka János orvos édesapja volt. Az ő segítsége kellett ahhoz, hogy Eszter lányom megszülethessen. Hálából Kulka János édesanyjáról neveztük el a gyerekünket, így lett Eszter a neve. A lányom ugyanolyan maximalista, mint én vagyok. Egyébként szívesen lennék újra 50 éves, hogy láthassam, milyen ember lesz az unokámból, Zsófiból, amikor felnő.”
Fotó: Olajos Piroska
Sajnálta a régi idők színésznőit
A Kossuth-díjas sztárral az évek során többször találkoztunk, az egyik beszélgetésünkön annak örült, hogy a XX. században volt fiatal színésznő. „Nagyon sajnálom a régi művésznőket, akiknek az anyaság kimaradt az életükből. Hiszen egy generációval előttem még elképzelhetetlen volt, hogy szülni menjenek. Várandósan színpadra lépni, elveszíteni a karcsúságot, s esetleg a szerepeket – ez akkoriban nem fért bele. Én úgy érzem, aki nem szül gyereket, az egy hatalmas csodát hagy ki, hiszen valójában ezért létezünk, mi nők, ez a küldetésünk. Az anya- és nagymamaszerepeket a színpadon nem volnék képes igazán megélni, ha én magam nem lennék az. A családdal együtt vált teljessé az életem.”
Örökké akart élni, mert rettegett a haláltól
A színpadtól tavaly ősszel visszavonult, de olyan híres szerepek álltak mögötte, mint az Osztrigás Mici és a Lola Blau. Főleg zenés játékokban, operettekben és musicalekben aratta sikereit. A Kabaréban, a Chicagóban és a West Side Storyban is láthattuk. Galambos Erzsi túl a kilencvenen élvezte a nyugdíjas éveket, ugyanakkor a félelmeit is megosztotta velünk.
„Nem szeretem, hogy idős vagyok – árulta el. – Azt mondták nekem, megbarátkozom majd a korommal, az öregséggel. De én szorongok, ha az elmúlásra gondolok. Olyan szép életem van, hogy nem szeretnék meghalni. A jó Istennel mindennap beszélgetek, és csak arra kérem, add meg Uram nekem, hogy örök életű legyek!”
Sajnos Erzsikének ez a kívánsága nem teljesült. Élete utolsó hónapjaiban már betegeskedett, és három héttel a 92. születésnapja előtt a szerető családja körében hunyt el.
fotó: Rózsa Erika, Korponai Tamás, Olajos Piroska
