Kész logisztikai bravúr, amit Gazdag Tibor csinál. De a káoszt képes átlátni és az idejével jól zsonglőrködik.
„Lassan három éve élek a családommal két különböző városban. Mindig ott töltünk pár napot, ahová a munkám szólít. A sorozat befejezése után a testvéreim villamossági vállalkozásához kerültem. Kontroller vagyok, ami többek között azt jelenti, hogy az apró-cseprő dolgokat felügyelem, például azt, hogy a cég villanyszerelői betartják-e a munkavédelmi előírásokat, és védőruhában dolgoznak-e a hálózatfejlesztésen. Ezt a feladatot általában hétköznapokon végzem, kivéve, amikor színházban játszom” – meséli Gazdag Tibor, aki többször szembesült már azzal, hogy az emberek azt hiszik, hogy egykori sorozatsztárként a milliomosok gondtalan életét éli.
„Ez nem Amerika, ahol a Dallasban játszó színészek halálukig anyagi jólétben vannak. Mi magyar bérekért dolgoztunk, és hiába volt 17 éven át nagyon sikeres a Jóban Rosszban, az a korszak lezárult, és muszáj volt új lehetőségeket keresnem. Csak a színházi fizetésből nem lehet megélni és családot fenntartani.”
A felesége lemondott a színészi pályáról
Tibornak három gyermeke van. Első házasságából Illés, aki már 29 éves. A másodikból, Flóra és András. A lánya a Semmelweis Egyetemen tanul, most csinálja a mesterképzést. Ha minden jól megy, a Pető Intézetben fog dolgozni, sérült gyerekek konduktora lesz.
„Nagyon büszke vagyok Flórára. Szép és felelősségteljes hivatást választott. Nagy türelem és fegyelem kell ehhez a munkához” – mondja az édesapa, akinek a 21 éves fia, András autista. „Mi is érintettek vagyunk az érzelmileg sérült gyermek témában. Napi feladat Andrisról gondoskodni, nem lehet egyedül hagyni a lakásban. A fiammal a mai napig foglalkozik az a kiváló gyógypedagógus, aki annak idején megtanította írni, olvasni és számolni.”
Tibor párja, Krisztina is színésznőnek készült. A veszprémi színházban ismerkedtek meg 26 évvel ezelőtt. „Kriszti színésztanonc volt, én pedig már főszerepeket játszó színész, mivel 12 év korkülönbség van köztünk. Munkakapcsolatból lett szerelem. Amikor a gyerekeink megszülettek, Krisztina lemondott a művészi pályáról, és azóta a családunknak szenteli az idejét, a fiunk ugyanis állandó felügyeletet igényel.”
Beállt derékkal is táncol
Tibor néhány hónap múlva hatvanéves lesz. „Most már csak olyan színházi szerepet szeretek elvállalni, ami tényleg érdekel. A Vidám Színpadon két darabban játszom, és a József Attila Színház Sírpiknik című fekete komédiájában is benne vagyok. Közben egy újabb felkérést is kaptam a Pannon Várszínháztól. Elkezdtük próbálni Örkény István halálának 45. évfordulójára az író egyik művét, a Kulcskeresőket. Ősszel lesz a bemutató.”
Kevés olyan művészt ismerek, aki a színházon kívül civil foglalkozást is űz, mert a kettőt összeegyeztetni nem könnyű feladat. Stresszes, és jó állóképesség kell hozzá. „Szerencsére kiváló a fizikumom, nincs gondom az egészségemmel. Bár a Ments meg, szerelem! című darabban táncolok is, és egy rossz mozdulatnál meghúztam derekamat. Mostanában egy kicsit fáj, és egy pillanatra el is gondolkodtam azon, kell-e nekem zenés-táncos szerepet vállalnom ennyi idősen. De mivel jó a kollégákkal együtt játszani, örömmel megyek fel a színpadra, még ha utána napokig gyötör is az ízületi fájdalom” – árulja el.
Utoljára nyaral együtt a család
A nyíregyházi gyökerekkel rendelkező színészre a következő hetekben, hónapokban kellemes dolgok várnak.
„Meglátogatjuk a rokonságom egy részét Szabolcsban. Unokatestvérek és távoli családtagok élnek még ott, de én 14 éves koromban elkerültem a szentesi gimnáziumba, azóta csak ritkán járok vissza a szülőföldemre. Várom a találkozást, biztos előkerül egy-két üveg jófajta házi bor. Szeretnék egy kicsit kirúgni a hámból. Tervezünk egy horvátországi nyaralást is. Azt hiszem, ez lesz az utolsó közös a gyerekeinkkel, hiszen a lányunk jövőre dolgozik, akkor a hosszabb vakáció már nem kivitelezhető. Az idei nyárnak emlékezetesnek kell lennie.”
Fotó: Ambrus Marcsi, tv2
