Kasza Tibi: „A gyerekeimnek nem akarom továbbadni a nélkülözésből eredő szorongást”

Hisznek a sorsban, és abban, hogy a boldog párkapcsolat titka nem a nagy gesztusokban, hanem a mindennapi apró figyelmességekben rejlik.

„Valahogy ránk ragadt az álompár megnevezés, pedig egyszerűen csak két összeillő ember vagyunk, akiket a sors egymásnak küldött. Jó dolog, ha két ember ilyen szinten társa tud lenni egymásnak, és mi valóban azok vagyunk. A mély beszélgetéseket és az együtt töltött minőségi időt mindennél többre tartjuk. A mai napig rendszeresen kimegyünk, megfogjuk egymás kezét, sétálunk, beszélgetünk, ilyenkor mindenki ki tudja mondani azokat a dolgokat, amelyek éppen elgondolkodtatják vagy nyomasztják. Egymásnak a személyes terapeutái is vagyunk” –  mondja Tibi.

Bonbon helyett programok

Tibiék a Valentin-napot nem ünneplik különösebben, inkább arra figyelnek, hogy a hétköznapokban megtalálják azokat a pillanatokat, amelyeket bearanyozhatnak egymásnak.

„A gyerekekkel rengeteget utazunk, kirándulunk, és minden héten igyekszünk egy közös randinapot tartani. Nem kell nagy dologra gondolni, egy lopott séta egy jó beszélgetéssel, vagy egy vacsora a városban éppen elég. Mindig keressük a saját Valentin-napjainkat, amelyek nem egy adott dátumhoz, hanem kettőnkhöz kötődnek. Erre tudatosan figyelünk, mert ha kimaradnak ezek a pillanatok, azt nagyon megérezzük. Egymásnak mi vagyunk az a társaság, minden problémát le tudunk tenni: nemcsak érzelmileg, hanem szellemileg is társak vagyunk, inspiráljuk és támogatjuk a másikat.

A romantika az apró kis gesztusok szintjén van jelen. Ugyan sok száz szerelmes dal köthető a nevemhez, nem az a típus vagyok, aki otthon szalvétákra verseket ír. A kapcsolatunkban kevés a póz és a színjáték, viszont van valódi törődés”

– meséli a műsorvezető, aki mindig igyekszik a felesége kedvében járni.

„Már nemcsak szerelmespár vagyunk, hanem szülők is. Ha látom, hogy Manker túlhajszolt vagy fáradt, összekapom a lányokat, és elmegyünk programozni, hogy legyen egy kis ideje magával törődni, és ezt ő is ugyanúgy megteszi nekem. Egy-egy ilyen gesztus többet jelent, mint hazaállítani egy bonbonnal. Figyelek arra, mire van szüksége a feleségemnek, és próbálok a lehető legteljesebben mellette állni. Hétköznapi tettekben, figyelmességekben, odaadásban megvan mindkettőnk oldaláról a romantika.”

Manker sokszor tereli jó útra

A műsorvezető számára már az a legfontosabb, hogy jó férj és apa legyen.

„A világ leg­unalmasabb párja vagyunk, nálunk nincsenek nagy kilengések, ajtócsapkodás, dráma, szét- és visszaköltözések. Ennek egy oka van, hogy két megfelelő ember jó időpontban találkozott. Hiszek abban, hogy a sors minket egymásnak rendelt, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek vitáink. Vannak bizony, csak egy dolog nem történik meg: egy nézetkülönbség sem fajul el odáig, hogy háború legyen. Komoly rutinunk van abban, hogyan kell minőségi vitát lefolytatni. Fontos egy kapcsolatban, hogy két embernek meglegyen a vitakultúrája, és az nem annyiból áll, hogy az egyik bevág egy ajtót, mire a  másik is. Mankerrel mindent kibeszélünk, ebben nagyon egyszerűek vagyunk: nem vagyunk hajlandóak hosszan sérelmeket vagy problémákat hurcibálni magunkkal, hanem amikor van egy kis feszültségmag, még aznap megbeszéljük és megoldjuk.

Ha van is vita, az mindig a megoldás irányába mutat, az soha nem opció, hogy hátat fordítsunk egymásnak, hiszen társak és szülők vagyunk”

– árulja el Tibi, akiről a legtöbben azt gondolják, az ő hangja a dominánsabb a kapcsolatukban.

„A feleségem karakán és nagyon jó meglátású, erős véleményű nő. Rengetegszer előfordul, hogy inkább ő az, aki irányít engem, és ő terel a  jó útra. Inspirál, vagy éppen helyre tesz, ha azt veszi észre, hogy valamit rosszul látok vagy hisztizek. Mint egy váltófutásban, mindig valamelyikünk húzza előre a másikat.”

Emberségre nevelik a lányokat

Mindketten sikeres vállalkozók, olykor kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt a családi béke és a rohanó üzleti világ között.

„Maximalista vagyok, igyekszem 110  százalékot nyújtani, mind a magénéletben, mind apaként és vállalkozóként. Ez a sok 110 százalék néha összevész egymással, ebben folyamatosan van fejlődnivalóm. Ahogy telnek az évek, letisztul a kép, és hajlandóak vagyunk a kevésbé lényeges dolgokat feláldozni a mindennél fontosabbért: a családért, és az együtt töltött minőségi időért. A hétköznapok beszippantanak minket, és az ember néha azon kapja magát, hogy csak rohan. Ebből a szempontból az, hogy van két álomszép gyerekünk, és nem akarunk velük kapcsolatban semmiről lemaradni, egy nagyon jó természetes fék, hogy a helyes arányokat megtaláljuk” – mondja Tibi, akinek nagyobbik lánya, Lora Bella már hatéves, Liza Panna pedig kettő.

„Mindketten nehéz családi körülmények közül jöttünk. Az egyetlen, amit elhatároztam, hogy szülőként nem akarom továbbadni a nélkülözésből eredő szorongást, az állandó létbizonytalanságot és a félelmet a holnaptól, amit én és a feleségem megéltünk. Nekünk ez egy őrült hajtóerő és számos sikerünknek a kulcsa, ezért nagy dilemma, tudunk-e belőlük harcost nevelni, akik a jég hátán is megélnek, ha megóvjuk őket minden valódi nehézségtől. Azt látjuk a gyerekeinken, hogy fantasztikusan jó jellemek, motiváltak, kíváncsiak és energikusak. Emberségre, érzékenységre tanítjuk őket. Ha elesett embert látnak, akarjanak segíteni.

A nagyobbik lányommal rendszeresen beszélgettünk arról, ha az iskolában éhes gyereket lát, akkor felezze el vele a szendvicsét, mert amikor apa kicsi volt, ő volt az az éhes kisfiú. Ezeket az emberi értékeket próbáljuk úgy átadni nekik, hogy a szorongást, ami bennünk ott van, és valószínűleg mindig ott lesz, nekik ne kelljen megtapasztalniuk. Hiszem, hogy küzdő, agilis, életre való gyereket nem csak üres hűtővel és létbizonytalanságban lehet nevelni.

És ugyan megvédjük őket minden olyan dologtól, ami minket traumatizált, remélem, álomszép gyermekkort tudunk megadni nekik.”

Kacérkodnak a kétlaki élettel

A terveik folyamatosan változnak, a kétlaki élet állandóan napirenden van. „Mindig kacérkodunk a gondolattal, de még olyan, mintha várnánk valamire, pedig rengeteg lehetőségünk volt már. A mi életünket, hiszem, hogy a Jóisten irányítja, a megismerkedésünktől kezdve a  gyerekek érkezéséig ezt tapasztaltuk. A feladatokat és lehetőségeket mindig akkor kaptuk, amikor szükségünk volt rájuk, amikor megértünk rájuk, és amikor tudtunk velük élni.

Nagyon figyelünk ezekre a jelekre, a feleségem elképesztően jól veszi le ezeket. A Jóistentől még azt a  bizonyos jelzést nem kaptuk meg a kétlaki élettel kapcsolatban, ami elindítana minket, de nyitva hagyjuk az ajtót. A lányaim tanulnak angolul, bennünk is megvan a nyitottság, meglátjuk, mit hoz az élet. Egyelőre más tervünk nincs, szülőként az ember csak egy dolgot szeretne: a gyerekei és a család legyen egészséges. Szokták mondani, amikor az ember hullócsillagot lát, hogy kívánjon valamit. Én a világ legunalmasabb kívánója vagyok, ugyanis minden alkalommal ugyanarra gondolok. Semmi mást nem kívánok soha, hiszen minden mást megoldunk. Ez az egyetlen, ami fontos.”

Fotó: Privát