„Kivel beszélgetsz, amikor nincs senki a közeledben? Miért töltöd a játék kannádból a kávét a nagymamának, aki már nem is él?” – gyakran hangzanak el ezek a kérdések a kisgyerekes szülőknél. Amire ő rendszerint így válaszol: „Mert nem vagyok egyedül.”
Ilyenkor elhunyt, szeretett személlyel, vagy olyan valakivel veszi fel a kapcsolatot, akinek látja a lelkét. „Azért beszélgetek vele, mert sok érdekes dolgot mesél nekem, és attól, hogy ti nem látjátok, ő még itt van” – hangzik a válasz, nekünk meg a hideg futkos a hátunkon.
Tízéves korukig jellemző
A gyerekek egészen a serdülőkorig paranormális képességek birtokában lehetnek. Kapcsolatot tudnak teremteni a szellemvilággal, és olyan információkat „hívhatnak le”, amelyekből meg tudják mondani, mi várható a jövőben. Nemcsak a saját életükben, hanem a körülöttük élő felnőttekében is. Csak évek múlva szűnik meg a kapcsolat a felső dimenziókkal, ahonnan a lelkük származik. Folyamatosan kommunikálnak a túlvilággal, ám ez tízéves koruktól eltűnik. Ekkor rögzül a lélek a testben.
A tisztánlátók titka
A furcsa paranormális képességek oka, hogy amit a lélek még a születése előtt megtapasztalt, az élénken él benne. Nem mehetünk el szó nélkül az idősek mellett sem. Általában 70 éves kor körül kezd újra erősebbé válni a kapcsolat a másik dimenzióval, aminek az az oka, hogy a lélek ismét „mozgolódni” kezd, mert érzi, hogy lassan készülődnie kell a túlvilágra. Vagyis a születés és a halál között, felnőtt korunkban vagyunk leginkább „földhöz kötöttek”. Illetve vannak különleges esetek, olyan középkorúak, akiknél felnőttként sem csiszolódik le minden, amit abból az időből hoztak magukkal, amikor bardo állapotban vártak az újraszületésre. Ezek az úgynevezett látók, akik képesek nemcsak a múltunkat, hanem a jövőnket is feltárni.
Mi is ilyenek voltunk
A gyerekek azért nem ijednek meg ettől a képességüktől, mert természetesnek tartják, míg érett korban a felnőttek nagy része megrémül a jelenségtől. Ez még azokra is vonatkozik, akik foglalkoznak ezotériával, mert a hideg is kirázza őket, ha a túlvilág ilyen formában kopogtat az ajtajukon. Pedig mindenkinek volt ilyen élménye gyermekkorában, csak már nem emlékszik rá.
Vannak szülők, akik megpróbálnak pénzt „csinálni” a gyermek képességéből és túlvilági tudását arra használják, hogy fizetségért jósoljon. Ez nagy hiba, mert a tapasztalatok azt mutatják, az ilyen gyerekek felnőve pszichés zavarokkal küszködnek majd. Hagyjuk természetes mederben folyni a gyerek túlvilággal kapcsolatos beszélgetéseit, látomásait. Amikor arról számol be, hogy halott rokont látott, ne nevessük ki, ne mondjuk neki azt, hogy ez butaság. De ne is essünk kétségbe, hogy a lelke és szelleme sérülhet. Mert mindez a kisgyerekkor természetes velejárója, ami lassan lecsiszolódik majd, és csemeténk ismét „normális” lesz.
A művészekre is jellemző
A paranormális képességekkel kapcsolatban említenünk kell a művészeket, akikre ugyanúgy vonatkozhatnak ezek a tulajdonságok, mint a gyerekekre. Hiszen ők közelebb állnak a gyermeki, mint a felnőtt gondolkodáshoz. Ez az oka annak, hogy be tudnak hatolni az élet mélységeibe, hogy zenét tudnak szerezni, vagy filmet, színdarabot alkotni.
Milyen jelekre figyeljünk fel?
- A leggyakoribb, ha a gyerek azokkal a meghalt személyekkel kommunikál, akiknek a lelke még nem távozott a fénybe, itt ragadt a földön. Ezek lehetnek közeli vagy távoli rokonok, de teljesen idegenek is.
- Ha a gyerek minden különösebb ok nélkül széles mosollyal tekint egy idegenre, vagy épp ellenkezőleg, a láttán egyből sírásra görbül a szája. Az első esetben a pozitív, a másodikban a negatív energiákat, aurákat észleli, mert tisztánlátó.
- Nagyon erős a hatodik érzéke, előre megmondja, mi fog bekövetkezni, és nemcsak a családtagokkal, hanem általában a világon. Jó példa erre a New York-i ikertornyokat ért támadás, amiről nemcsak a világ különböző pontjain élő felnőttek álmodtak, hanem sok gyerek is előre jelezte a tragédiát.
- Amennyiben gyakran előfordul, hogy a csecsemő egyetlen pontra fókuszál folyamatosan, és ha a felnőttek odanéznek, nem látnak semmit, csak próbálják megfejteni, vajon a baba mit lát.
- Paranormális képesség birtokában van az a gyermek, aki olyan, a születése előtti dolgokról számol be a környezetének, amelyekről elvileg nem tudhat semmit.
- Képes az állatokkal való kommunikációra. Például sokszor előfordul, hogy a kutyussal vagy a cicussal meghitten beszélget.
- Ha várandós nővel találkozik, akin még nem látszik a terhesség, megérzi az anya hasában lévő magzatot, akivel szintén tud kommunikálni. Azt is meg tudja mondani, hogy ha valaki rövidesen áldott állapotba kerül.
- Nemcsak fel tudja idézni, hogy milyen volt a magzati lét, hanem még le is rajzolja, mi történt vele az anyaméhben.
Emlékszik az előző életeire. El tudja mondani, hogy ki volt egy korábbi létben. Amikor nem szereti a nevét, és tiltakozik az ellen, ahogyan hívják, az tipikus jele annak, hogy a korábbi életben olyan neve volt, amit szeretett.
Talán zseni
Ha a felnőtt nem mondaná azt a gyermeknek, hogy „nincs ott senki, nem látsz senkit”, akkor ezzel elérhetné azt, hogy a csemete az élmények hatására a későbbiekben jobban tanuljon. Sőt, a megfigyelések azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei hagyták kifejlődni a paranormális képességeit, később olyan tudással rendelkeznek majd, amit a környezetük zseniálisnak ítél. Ha szabadjára engedjük a gyerekünk rendkívüli tudását, olyan színes egyéniség válik majd belőle, aki könnyebben megtalálhatja a helyét az életben.
Szöveg: Izing Klára asztrológus
Fotó: Adobetock
