Sokan tapasztalják, hogy hiába járnak a harmincas éveikben, szüleik még mindig kamaszként kezelik őket. Ezt a helyzetet tovább rontja, hogy a mai lakásárak mellett egyre tovább kényszerül szülő és gyereke együtt élni. Mivel az édesanya továbbra is gondoskodik gyerekéről, nehezen tud úgy tekinteni rá, mint egy felnőttre, aki a saját életét éli. „Ha egy fiatal úgy érzi, hogy szülei még mindig gyerekként tekintenek rá, és ez zavarja, akkor két lehetőség van. Az egyik, hogy leülteti anyukáját, apukáját, és kedvesen, türelmesen elmondja nekik, hogy mit érez. Hogy szeretné, ha felnőttként kezelnék őt. Ha konkrét esetekkel, példákkal is alá tudja támasztani a mondandóját, az a legcélravezetőbb. A másik lehetőség, ha a szülei érzékenyek, és a beszélgetéssel biztos, hogy megbántaná őket, akkor fogadja el, hogy számukra mindig a gyerekük marad, ez nekik fontos, boldoggá teszi őket, és nézze el nekik a túlzott féltésüket” – mondta Fehér Gabriella pszichológus.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
