Szülőként a rémálmunk, hogy a gyerekünket fizikai támadás éri. Ez az, amitől összeszorul a gyomrunk, amikor önjáró lesz, aztán amikor tiniként belecsöppen az éjszakai bulik világába, de akár az iskolai közösségeiben is érheti erőszak. Éppen ezért, nem elég féltenünk őket, hanem eszközöket kell adnunk a kezükbe, hogy szükség esetén éles helyzetben is meg tudják védeni magukat – ezt vallja Balázs György, az Életrevalók Programja kezdeményezés egyik alapító önvédelmi oktatója.
Imádják feszegetni a határaikat
Hogy valós képet kapjunk a programról, elkísértük Gyurit egy gyermekönvédelem-foglalkozásra, méghozzá a budai AKG Általános Iskolába, ahol a szülők támogatásával megvalósulhatott a tanfolyam. A hatodikosok zsizsegnek a teremben, akár egy zsák bolha, de Gyuri karizmatikus jelenlétének hála, hamar elcsöndesednek, kíváncsian várják a mai kihívást.
„Folyamatosan interakcióban kell maradnod a környezettel, hogy időben felismerd a veszélyt, és el tudd kerülni. Ez nem működik telefonnal a kezedben, fülhallgatóval a füledben” – mondja nekik az oktató, majd az alapos bemelegítés után kezdődik is a gyakorlás. Különféle fogásokat tanít nekik, amit vele együtt és egymáson is gyakorolnak. Beleadnak apait-anyait – különösen, amikor a tanár bácsival lehet küzdeni.
„A gyerekek imádják feszegetni a határaikat, nekem is van négy, úgyhogy tudom – árulja el Gyuri nevetve. – Önvédelmi oktatóként, de apaként is fontos nekem, hogy biztonságban tudjam őket. Néhány éve szerveztem először gyerekeknek csoportot, ahová a legkisebb fiam is velem tartott. Akkor jöttem rá, hogy a kicsik érdekes, vagány dolognak tartják az önvédelmet, fogékonyak, nyitottak rá. Ekkor kezdődött az én nagy utazásom. A dojo-ban, steril körülmények között, a megszokott partnerekkel gyakorlás során szerzett önvédelmi tudás nem mindig működik éles helyzetekben, még képzett harcművészeknél sem. Sokan pánikba esnek, lefagynak, és cselekvésképtelenné válnak. Ráadásul felvetődött, hogy a klasszikus önvédelem alkalmazásának iskolában beláthatatlan következményei lehetnek. Így hát Topánka Szilárd övédelmi szakértővel, aki egyben a programunk társalapítója, továbbá iskolapszichológusok, pedagógusosok és gyerekek közreműködésével kifejlesztettük a fizikai erőszakmentes önvédelmi rendszert a TREVA-t. A való életből vett helyzetszimulációs gyakorlatokon át ismertetjük meg a megoldásokat és egy új szemléletet. Megtanítjuk őket, hogy képesek legyenek kijelölni a határaikat, időben felismerni a veszélyt, és ha lehet, elkerülni. A kulcs a mentális felkészítés és a megelőzés.”
Gyuriék a képzési anyagokat a résztvevők életkorának és lakóhelyének megfelelően alakítják és finomhangolják, hiszen egész más veszélyhelyzetekkel szembesül egy gyerek a főváros második kerületében, mint, mondjuk, egy nyírségi zsákfaluban.
Gyógyítja a közösségeket
Gyuri, miközben járja az országot a kurzusokkal, azzal szembesül, hogy gyakori az iskolai bullying, a családon belüli erőszak, és az online világ, az internetes zaklatás, a sorozatokból áradó brutalitás is nehezíti a gyerekek helyzetét. Minden oktatás előtt készíttet a pedagógusokkal egy felmérést, hogy a tanulók mitől félnek a legjobban. Dobogós a nemi vagy fizikai erőszak, a késes támadás és az emberrablás.
„Elkerekedett szemmel hallgatom a gyerekeket és a pedagógusokat is, akiknek komoly gondja, hogy nincs valós eszköz a kezükben az iskolai erőszak megfékezésére – meséli a szakember. – Nem tudnak mit tenni, amikor egy agresszív gyerek, aki otthon valószínűleg maga is bántalmazott, mérgezi a közösséget. Talán idealista vagyok, de hiszek abban, hogy az önvédelmi tudás adta belső fejlődés hatására a bántalmazóból védelmező is lehet. Ezt támasztja alá az egyik kedvenc szakmai sikerem. Meghívtak egy vidéki iskolába, ahol az invitáló pedagógus előre szólt, van egy srác, akire nagyon oda kell figyelni, mert erőszakos hangadó. Persze a viselkedéséből és a környezete reakcióiból tudtam, ki ő. A bemutató egy pontján megkérdeztem, lenne-e kedve segíteni nekem, mire azt mondta, oké, de ne csak érintgessük egymást, ő meg fog engem szurkálni. Mondtam, legyen, majd elővettem a gyakorlókést. Magabiztosan állt neki, majd egyszer csak kirepült a kezéből, és ráébredt, mindenkinek lehet ellenfele, még a bántalmazónak is. Az előadás végére megértette, hogy erőszaktevőnek lenni nem szexi, a védelmezők azok, akik népszerűek a saját környezetükben, megbecsült tagjai a társadalomnak. A srác, ahogyan a tanárától tudom, mára a suliban a társai elszánt védelmezője. Hiszem, ha egy-egy ilyen gyerekhez megtaláljuk a kulcsot, és segítünk neki rendet tenni a gondolatai között, bármit is lát otthon, a viselkedése változik majd, aminek hatására egész közösségeket lehet meggyógyítani” – vélekedik Gyuri.
A tananyag része is lehetne
Az önvédelem-oktató álma, hogy a kurzusok egyre elérhetőbbé váljanak a gyerekek számára. Ennek érdekében kis csapatával mindent elkövet, hogy a kezdeményezés kormányzati szintű támogatáshoz jusson, és az Életrevalók Programja bekerüljön akár az állami iskolák alaptantervébe is
„Egyelőre főként magán és alapítványi kézben lévő iskolákkal működünk együtt, de a hírünk szárnyra kapott, és egyre több állami suliba is hívnak minket. Örömmel tartunk bemutató alkalmakat, hogy a gyerekek és a pedagógusok valós képet kapjanak arról, milyen is egy iskolai önvédelmi képzés. Korszakalkotó változást jelentene, hiszen ilyen átfogó iskolai önvédelmi rendszer eddig nem létezett, ezért továbbra is rendületlenül dolgozunk a megvalósításán, mert nem célegyenes van előttünk, hanem hegy, amit meg kell másznunk. Mosolyogva hallgatom a szülőket, amikor mesélik, hogy a tanítványaim előszeretettel gyakorolják rajtuk az órákon megszerzett tudást, viszont szívből kívánom, soha ne legyen rá szükségük, hogy éles helyzetben kelljen használniuk. Hiszek a küldetésünkben, mindent megteszünk azért, hogy a mostani gyerekgenerációnak biztonságosabb, élhetőbb életet teremtsünk” – mondja Gyuri, majd újra elvegyül a diákok között, mert indul a második félidő.
Fotó: Ambrus Marcsi
