Tizenhárom évesen, ha feltették neki a nagy kérdést, hogy „Mi lesz, ha nagy lesz?”, Muhari Rita gondolkodás nélkül rávágta, hogy bizony kertész. Aztán ahogy ez a gyerekkori életút-elképzelésekkel nagy eséllyel lenni szokott, a sors másfelé sodorta, gazdasági diplomát szerzett, és reklámszakemberként helyezkedett el. A gyerekkori érdeklődést azért persze sosem lehetett kiölni belőle, kertészkedni mindig szeretett, de hosszú évtizedekig ez kimerült az otthoni paradicsomtermesztésben és növényritkaságok gyűjtésében.
„Aztán eljött az a pont, nagyjából tíz éve, amikor úgy éreztem, nincs már helyem a választott szakmámban, túlságosan terhes volt. Nyitottam egy ajándék-webáruházat, ahol régiségeket is kínáltunk. A kínálathoz jártam a bolhapiacokat, ahol először láttam meg a mai floráriumok alapjául is szolgáló csodálatos üvegeket. Elsőként egy sima befőttesüveget ültettem be, abba ugyanis könnyen belefért a kezem, majd amikor az működni kezdett, jöttek a szűk szájú palackok” – meséli Rita, a Mágikus kert alapítója, miközben a keze alatt egy formás üvegben egy erdő ébredezik. Mikor Rita az első palackokat beültette, még nagyjából semmilyen szakirodalma nem volt a floráriumoknak, megérzésből dolgozott.
Orvosi műszerek a műhelyben
„Néhány Viktória korabeli képet találtam hasonló összeültetésekről, azok alapján kezdtem dolgozni. A beültetett palackok aztán a webáruház irodájában kaptak helyet, ahol a vevők gyakran rákérdeztek, azok is eladóak-e” – folytatja Rita, aki beszélgetés közben egyre furcsább eszközöket vesz elő. A beültetéshez ugyanis többféle, irreálisan hosszúnak tűnő csipeszt is használ: egyrészt olyat, amit akvarisztikával, vagyis akváriumokkal foglalkozó szakemberek, másrészt olyat, amit orvosok érfogónak alkalmaznak. Speciálisan a szűk szájú üvegekhez készült csipesz nem létezik, azért sokat improvizál.
A kezdeti kísérletezésben persze rengeteg volt a csalódás, és még több a tanulás, nem alkalmas ugyanis minden növény arra, hogy egy szűk szájú, idővel jó eséllyel lezárható és önfenntartó palackba kerüljön. De nemcsak a növényekről volt mit tanulnia, hanem a palackokról is, a legkülönlegesebb gömb alakúak ma már például Parádsasváron, egy üvegmanufaktúrában készülnek, kézzel, egyedileg, Rita pontos méretei és instrukciói alapján. Sőt, ma már saját maguk gyártanak olyan floráriumot, ami lámpa is egyben. De Rita továbbra is előszeretettel bolhapiacozik, és nem egyszer csap le gyógyszergyárak megunt gyógyszeres üvegeire, egykor házi borok tartóedényeként szolgáló, nagypapáktól maradt demizsonokra is.
„A törpepletyka például szép, de túl gyorsan nő, és idővel meg is öl mindent maga körül. De többféle, különleges begónia viszont kiválóan alkalmas a beültetésre, ahogy a törpebors is. A cél az, hogy olyan, főként trópusi növények kerüljenek egymás mellé, amik tényleg összeillenek, szeretik a párát, sőt sima szobai körülmények között épp ezért nehéz is lenne tartani őket. Arra is törekszem, hogy olyan növényeket ültessek be, amik nem nőnek túl gyorsan, így sokáig szépek maradnak. De ha mégis nagyon megnőnének, vagy hozzáérnek az üveg falához, akkor le lehet csippenteni a hatásokat, és utógondozást is vállalunk” – magyarázza Rita, aki pozsgásokat, kaktuszokat sosem tenne palackba. Sőt, igyekszik a műhelyben úgy gondozni a növényeket, hogy azokat a beültetés előtt is kevés stressz érje.
Irtózik a műanyagtól
Felmerül a kérdés, hogy miért nem kerülnek Rita palackjaiba sem műanyag tündérkék, sem manók, sem házikók, amik amúgy igen jól mutatnának ezekben a tényleg mesebeli külsővel rendelkező készítményekben. Az ok, hogy Rita csak természetes anyagokkal dolgozik, a műanyag nála ki van zárva.
Hetek múlva válik lezárhatóvá
A szakember a beültetett palackokat csak akkor adja ki a kezéből, amikor azok „beálltak”, vagyis a növények növekedésnek indultak. „A növények alatt az első rétegben agyaggolyók vannak, aztán egy réteg speciális, általam kikísérletezett, tápdús földkeverék kerül, majd egy kis díszítő homok, végül ismét föld. A palackokat én sosem zárom le, az mindig csak a végső helyén történhet meg.”
A palackok ugyanis attól még nincsenek teljesen készen, hogy Rita beültette őket, és beindultak. A lezárás akár több hetes-hónapos folyamat is lehet, és nem is minden floráriumra kerül végül dugó.
„Ha valaki hazavitte a floráriumot, csak akkor szabad lezárni, ha már beállt a fény, a víz, a hőmérséklet és a növények egyensúlya. A palackokat muszáj olyan helyre tenni, ahol közvetlen napfény nem éri majd, mert akkor felforrósodhatnak, ezért érdemes akár egy egyszerű LED-izzós asztali lámpával is megvilágítani őket. Az túlzás, hogy semmit nem kell csinálni velük, de minimális gondozást igényelnek. Ha végül valaki lezárja őket, jó eséllyel soha többé nem kell hozzányúlnia, ha nincs lezárva, 3-4 hetente igényelnek kevés vizet. A legtöbb florárium a túl sok víz miatt megy tönkre.”
Vagyis annak is tökéletes választás, aki azért nem mer élő növényt hazavinni, mert nem tudja mennyit és hogyan kell locsolni.
Körforgás, mint a természetben
Minél nagyobb a florárium, annál nagyobb eséllyel zárható le biztonsággal akár évekre is. Rita korábban készített 50 literes palackokat is, ám megfelelő hosszúságú ültetőeszköz híján ezekről végül lemondott.
„Általában a végső helyére szállítástól egy-két hét ez az idő, és leginkább arra kell figyelni, hogy már ne legyen pára az üveg falán. De ha ismét megjelenik a pára, újra ki lehet nyitni, sőt kell is. Ha valakinek sikerül lezárni a palackot, ugyanazt a körforgást tapasztalhatja majd meg, mint a természetben. A lehullott levelek elrohadnak és lebomlanak, közben szén-dioxidot termelnek, és tápanyagot adnak, amit aztán a növények felvesznek, és oxigént termelnek.”
Nem is csoda, hogy Rita floráriumai gyakran kötnek ki férfiaknál ajándékként, a szakember ugyanis úgy vette észre, még őket is megbabonázza a palackkertek mögött rejlő egyszerű és természetes tudomány.
Fotó: Ambrus Marcsi
