Crikvenica: gyönyörű, biztonságos, nyugodt üdülőhely a horvát tengerparton. Magyarok ezrei fordulnak meg ott nyaranta, majd élményekkel telve, kipihenve, feltöltődve térnek haza. Fischer Gabi és Molnár G. Dávid is önfeledten nyaralt, egészen addig, míg az étteremben ülve hirtelen minden megváltozott.
Drágám, ezt jól bevonzottad!
„Aznap délután éppen jókedvűen autóztunk vissza a tengerpartról, amikor egyszer csak megkaptuk a hírt: az egyik szeretett ismerősünk autóbalesetben elhunyt. Nem sokkal később letaglózva ültünk az étteremben, és Dávid édesanyja, aki szintén velünk nyaralt, azt mondta, szörnyű, hogy jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Ehhez Dávid hozzáfűzte, hogy ilyesmi velünk is bármikor megeshet. A következő pillanatban pedig megérkezett az ölünkbe az autó” – idézi fel a rettenetes pillanatot Fischer Gabi.
A szerpentinről lecsúszott kocsi egyenesen az étterem teraszára zuhant, letarolva a berendezést, majd egy jó vastag épület-tartóoszlopot, végül pedig az ő asztalukat. „Ilyen hatalmas robajt előtte életemben nem hallottam – emlékszik Molnár G. Dávid. – A következő emlékem, hogy egy bő épületszinttel lejjebb heverek a betonon, ahová a terasz korlátján át estem. Éreztem, hogy a lábam kőtömb, hogy nagyon elharaptam a nyelvemet, de egy pillanattal később már a kétségbeesett húgomat próbáltam megnyugtatni, és kértem, nézze meg, mi van Gabival. Azonnal eszembe jutott: az ő legnagyobb félelme kamaszkora óta, hogy egyszer autóbalesetben veszti el a lábát. Arra gondoltam, drágám, ezt jól bevonzottad.”
Gabi a korláton lógott magatehetetlenül. Látta, hogy az egyik lába két helyen eltört, a másikat pedig meg sem merte nézni. Nagyon fájtak a bordái, a nyaka, és érezte, mozdulatlanul kell maradnia, hogy ne legyen még nagyobb a baj. Csodával határos módon 4 perc múlva megérkezett a mentő, ami száguldott velük a rijekai kórházba. Itt megtudták, hogy Dávid törései szinte eltörpülnek Gabi sérülései mellett. Gyomor- és tüdővérzéssel küzdött, emellett elkapott egy bakteriális fertőzést, végül pedig ketten együtt a Covidot is. 15 nap ottani kórházi tartózkodás után végül dr. Felkai Péter professzor, és az S.O.S Hungary szállította őket haza Budapestre, ahol a történetük a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban folytatódott.
Érzik, mennyien szeretik őket
Teltek a napok, és Dávid gyógyulni kezdett a dupla lábszártöréséből. Egy idő után már egész ügyes volt mankóval, így hazaköltözhetett. Gabinak viszont, aki nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a zárójelentésére azt írták, amputáció javasolt, a kórházban kellett maradnia. Helyreállító műtétek sorozata várt rá, mindeközben az ideje nagy részét a veszélyes baktériumfertőzés miatt izoláltan töltötte. Dáviddal naponta kétszer beszélt online, a szüleik és Gabi felnőtt lányai pedig megszervezték, mikor ki viszi az ebédet, ki végzi a házimunkát, ki vásárol be, és intézi el a szerencsétlenül járt pár helyett a napi dolgokat.
„Ebben a rettenetes helyzetben az egyetlen jó, hogy megtapasztaltuk, mennyire szeretnek bennünket, és hogy milyen sokakra számíthatunk – mondja Gabi. – A családunk és a barátaink szoros gyűrűt fontak körénk, meghat és megérint bennünket az a szeretet, amivel találkozunk. Dáviddal mindketten önelemző típusú emberek vagyunk, és rengeteget beszélgetünk. Sokat gondolkozunk azon, miért kaptuk ezt a sorstól. Számomra egyre inkább körvonalazódik az az üzenet, hogy nőként, barátként és terapeutaként is mindig nagyon kifelé éltem, egyfolytában segítettem, támogattam, miközben én magam képtelen voltam segítséget elfogadni. Most pedig nincs más választásom, mint ezt megtanulni.”
Dávid pedig arra gyanakszik, az utóbbi időben túl intenzíven élt, és nagyon túlhajtotta magát. „Az elmúlt évem a vállalkozásépítésről és az utazásról szólt. Az utóbbi hónapokba több évre elég tennivalót sűrítettem, a sors talán ezért döntött úgy, most ideje megállni, és az emberi kapcsolatokra figyelni” – mondja.
Táncolni akar a lánya esküvőjén
A fiatalember elárulta, ugyan hétről hétre kicsit jobban van, de még mindig komoly fájdalmai vannak. Gabira pedig még számos műtét vár, és egyelőre nem tudni, mi az a lehető legjobb végállapot, amit a lábai esetében el lehet érni. Hisz a gondolatok teremtő erejében, és amikor csak lehet, pozitív víziókat fest maga elé.
„A nagyobbik lányom jövő nyáron férjhez megy, és én eldöntöttem, hogy táncolni fogok az esküvőjén. Ez az, amire nap mint nap gondolok, nincs más opció. A helyzetemet mindig ahhoz mérten vizsgálom, mennyivel jobban vagyok már, mint voltam, mondjuk, egy vagy két hónappal ezelőtt. Hiszen mennyivel jobb itthon írogatni a blogomat, filmet nézni Dávid társaságában, mint egyedül, fájdalmak között, magatehetetlenül feküdni egy kórházi szobában. Nem tagadom, vannak mélypontjaim, de igyekszem az örömökre figyelni. Például arra, hogy most akármennyi sütit, csokit ehetek, mert fel kell szednem jó néhány kilót” – mosolyog fáradtan Gabi, mire mi búcsúzkodni kezdünk. Dávid az ajtóig kísér bennünket – nagyon megölelgetjük.
Még elárulja: a 76 esztendős horvát hölgy, aki az autójával azon a tragikus napon behajtott az étterembe, egy karcolás nélkül megúszta a balesetet. Gabit és Dávidot a történtek ellenére ezidáig nem kereste fel. „Talán mert képtelen szembenézni a traumával, amit az jelentene neki, ha tudná, mi lett velünk” – mondják megértően, mielőtt elköszönünk.
Honnan ismerős?
Nem véletlen, ha úgy tűnik, mintha már látták volna Fischer Gabriellát. Ő ugyanis évek óta a Meglepetés állandó szakértője mint pár- és családterapeuta. Férje, Dávid szintén ezen a területen tevékenykedik, együtt is dolgoznak. Közösen hívták életre a Boldog PÁRna YouTube-csatornát és Facebook-csoportot, ahol mostanában leginkább a balesetből való gyógyulásuk történetét osztják meg a követőikkel – írásaikból nagyon sok erőt, motivációt nyerhetünk a mindennapok kihívásaihoz. A blog, melyen nyomon követhetjük a pár mindennapjait a tulelosujjaszuletos.blogspot.com címen érhető el.
Fotó: Ambrus Marcsi, privát
