Sztárok

Rost Andrea: „Akkor találjuk meg az erőnket, amikor másra nem számíthatunk”

Miközben körbedalolja az egész világot, még arra is jut ideje, hogy sérült gyerekeket tanítson énekelni. Rost Andrea elárulta: 55 évesen nőként és operaénekesnőként is kiteljesedett.
jószolgálati nagykövet operaénekes pető andrás kar konduktív gyakorló általános iskola rost andrea sérült gyerekeket tanít énekelni szurovecz kitti

Éveken át üldöztem őt interjúért, de sosem tudtam elcsípni. Hol külföldön énekelt, hol lázasan készült valamire, vagy egyszerűen őszintén megmondta: nincs kedve újságírókkal találkozni, pihenésre vágyik egy munkában túlfeszített időszak után. Most azonban szerencsém volt: Rost Andrea már jó ideje jószolgálati nagykövet, sérült, de annál tehetségesebb gyerekek zenei nevelésében vesz részt a Pető András Kar Konduktív Gyakorló Általános Iskolában. Most a gyerekek aukciós festménykiállítását nyitotta meg a Pintér Galériában – akkor és ott végre sikerült beszélgetnünk. „Nagyon sok boldogságot ad a sérült kicsikkel való munka – meséli Rost Andrea. – Amikor velük énekelek, és átadom nekik a zene szabadságát, a hivatásom igazi értelmet kap. Ezért is nagyon fontos ez a munka, és úgy szervezem az életemet, hogy sokat lehessek a gyerekek között.” Rost Andrea annak ellenére, hogy körbeénekelte az egész világot, mindig megmaradt magyar lánynak. Büszke a kőbányai gyökereire és arra, hogy a tengerentúli, pompázatos színpadokról is ide járt haza. „Egyetlen időszak volt, a második házasságom idején, amikor ingáztam Budapest és Berlin között, mert a férjemet odakötötte az élete. Most egészen itthon van az otthonom, így bármikor meglátogathatnak a gyerekeim. Már felnőttek, de szívesen jönnek vissza a fészekbe, ha erre lelkileg szükségük van. Nagyon jókat beszélgetünk, néha még főzni is közösen szoktunk. Ez utóbbi az új szenvedélyem! Nagyon érdekelnek a fűszerek és a különleges, keleti ízvilág. Az én konyhámban simán előfordulhat, hogy tökmagolaj kerül a vanília-fagyira és levendula a pirított dióra” – árulja el az operaénekesnő.

„Kacérkodom a fotózással”

Andreát lánya, Harazdy Eszter csak félig-meddig követte a pályán – énekel és fotóz. „Nem akar az árnyékomban létezni, alkotóként nagyon más utakat választ. Igen szoros kapcsolatban vagyunk, sőt, most egy közös produkciónk is van: egy rendhagyó est, amelyen nem csak dalok csendülnek fel, hanem az életünkről is beszélgetünk. A zongorán pedig a volt férjem, Harazdy Miklós kísér bennünket, nagyon jó dolog, hogy máig jó a viszonyunk. A fotózással én is kacérkodom, azt mondják a barátaim, egyedi látásmódom van, amit érdemes lenne másoknak is megmutatnom” – mondja mosolyogva.

„Ötvenes nőként lettem szabad”

Rost Andrea 55 éves, ám aligha lehet róla megállapítani a korát. Szemében lelkes csillogás, arcán bájos mosoly, alakja, mozgása kecses. „Az igazság az, hogy ötvenpluszos nőként még szabadabb és bátrabb vagyok, mint húsz éve voltam – meséli. – Korábban rengeteg gátló félelmet hurcoltam magamban, emiatt pedig túl sokáig benne maradtam olyan helyzetekben, amelyek ártottak a lelkemnek. Aztán rájöttem, a félelmeim nem is léteznek, azokat csak magamnak kreálom! Maradtam egyedül, volt, hogy úgy éreztem, mindenki elhagyott, pedig valójában akkor a karjában vitt Isten. Ráébredtem: akkor találjuk meg magunkban az erőt, amikor senki másra nem számíthatunk. Mióta ezt megéltem, nem hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam a félelmek, és a személyes szabadságom megélése fontos, mindennapi feladattá vált. A magánéleti kríziseim alatt arra is rájöttem, hogy az éneklés, a gyakorlás terápiásan is működik, átsegít a nehézségeken. Végtelenül nyitott és kíváncsi vagyok, a színpadi munkáimra is képes vagyok összművészeti produkcióként tekinteni. Most épp arra készülök, hogy Markó Iván balettművésztől megtanuljam a hétfátyoltáncot. Fontos jelmondatom, hogy soha, semmihez nem késő” – vázolja nevetve a terveit Rost Andrea.

Szereti az egyszerűséget

Rost Andrea elárulta, szenvedélyes lakberendező, és időről időre igénye van arra, hogy átalakítsa, hogy valamivel feldobja az otthonát. Mostanában a letisztult stílust kedveli leginkább. „Nagyon szeretem a minimal artot, a festészetben például azt, ha az alkotó egyetlen szín száz meg száz árnyalatával dolgozik. Nagyon gyakori, hogy egy-egy kép vagy szobor, valamilyen formában hatással van a saját készülő produkcióimra is” – árulja el Andrea, aki egyébiránt a képzőművészet nagy szerelmese.

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete