Főiskolás korában szeretett bele Makk Károlyba, s már az első évben teherbe esett tőle, de a rendező szerint korai lett volna még a gyerek, lakásuk sem volt. Psota ezért elvetette a babát, kockáztatva a börtönt, hiszen az ötvenes években Magyarországon tilos volt az abortusz.
Több, egyes hírek szerint nyolc abortusza is volt, mert Makk mindig ezt kérte tőle, ígérve, hogy összeházasodnak. De nem történt meg, mert a rendező elhagyta őt Krencsey Mariannért. „Makk Károly volt az első élettársam. Tőle lett volna minden gyerekem. Mindegyiket meg akartam tartani, de ő mindig talált kifogást: most elsőéves vagy, most még csak másodikos…” – mondta Psota, habár az abortusz szót soha nem ejtette ki, életrajzi könyvében is csak egy méhen kívüli terhességet említett.
Mindenestre a szerelmek jöttek, a gyermekáldás azonban nem, mert vélhetően meddővé vált a művésznő. „Minden férfitól, akit ismertem, gyereket akartam, és mindegyik más asszonytól kapta meg. Hát szereztem magamnak egy afgán agarat. Őt neveztem el Fiúnak.”
Szöveg: Szabó Csaba
Fotó: Fortepan
