Viccesen kezdődött az első beszélgetésünk. „Tessék, Tóth Miklósné!” – mondja a telefonban, én pedig téves hívásra hivatkozva leteszem a készüléket. Mikor újra próbálkozom, ugyanaz a női hang szól bele. „Ezen a számon Redenczki Marcsi nem elérhető?” – kérdezem, mire a már ismerős női hang azonnal rávágja, hogy ő az, csak hozzászokott, hogy a férjezett nevén mutatkozik be.
„42 éves koromig teljesen civil életet éltem. Férjhez mentem, két gyereket szültem, építkeztünk, és a kecskeméti bábszínház gazdasági osztályán dolgoztam. Akkoriban csak a szűk környezetem tudott arról, hogy szeretem a humort, és van némi érzékem ahhoz, hogy másokat jókedvre derítsek. Mielőtt beneveztem a különböző amatőr humorista tehetségkutató műsorokba, félve kérdeztem meg a családomat, biztos nem ciki-e középkorúan kiállni a színpadra? Biztattak, hogy csináljam, és legyen örömöm benne.”
Marcsira a stand up szakma is felfigyelt, ma már rendszeres szereplő a Showder Klubban, a Comedy Central tévécsatornán és a Rádiókabaréban. Többnyire azokat a dolgokat meséli el a színpadon, amik vele és a családjával történnek meg, de a férfiakról alkotott véleményét sem rejti véka alá. A saját férjéről azonban csak jót tud mondani.
„Szerencsés vagyok, mert nagyszerű párom van. Miklós támogatása nélkül nem sikerült volna megvalósítanom a humorista karrieremet. Nyolcadik osztályos korom óta együtt vagyunk” – árulja el. A felnőtt korú gyerekeik már nem velük élnek, Nyugat-Európában keresik a boldogulásukat. Marcsi a rokkantnyugdíjas férjével Kecskeméten lakik.
„Miki szobafestőként dolgozott, de szklerózis multiplexszel diagnosztizálták. A gyógyszereknek köszönhetően stabil az állapota, de dolgozni már nem jár. Az otthoni dolgokban segít: bevásárol, takarít, vezeti a háztartást, hogy nekem már ne kelljen, amikor este hazaérek.”
Marcsi ugyanis megtartotta a polgári foglalkozását. Gazdasági ügyintézőként dolgozik egy ferencvárosi intézményben.
„Reggel fél ötkor kelek, hatkor már a távolsági buszon ülök. A munkaidőm nyolctól délután négyig tart. Utána sietek haza, vagy fellépni. Van egy gurulós kis bőröndöm, húzom magammal mindenhová” – meséli nevetve. Marcsi nem szeretné feladni az irodai munkáját, a pandémia bebizonyította, jobb több lábon állni, mindamellett a munkahelye gyakran érdekes témaötleteket is ad. „Szeretek emberek között lenni, ráadásul a kollégáim által elmesélt hétköznapi, vicces szituációkat sokszor felhasználom a műsorszámaimban.”
Marcsi a közönség részéről elismerést és szeretetet kap. „A fellépéseimen rengeteg kedves emberrel találkozom. Eljutottam szép városokba, falvakba, külföldi helyszínekre, ültem repülőn, láttam a tengert. Sok fantasztikus dolog először történt meg velem a humornak köszönhetően. Minden nőtársamat arra biztatom, valósítsák meg önmagukat. Sosem késő!”
Fotó: Privát
