Hihetetlen, de Sasvári Sándor kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 37 éve alakítja Jézus Krisztus szerepét a Jézus Krisztus Szupersztárban. Idén búcsúzik el a főszereptől, ami olyan sokat formált a jellemén és olyan sok mindenre megtanította. Úgy érzi, abban, hogy jól alakult az élete, jelentős szerepet játszott a hite.
A sors is Jézusnak teremtette
„1986-ot írtunk, én akkoriban a Rockszínház tagja voltam – kezdi Sándor. – Éppen az Akácfa utcai próbateremben gyakoroltunk, amikor Szikora János rendező az ajtóból végignézett a társaságon, majd rám mutatott: ki az a srác? Mondták neki: ő Sasi, jól énekel, jól táncol, színészi képességeknek sincs híján. Erre azt mondta: ő lesz Jézus! Ezt hamarosan kiírták a próbatáblára, ami óriási felelősséggel járt. Mindent elkövettem, hogy méltó legyek a szerephez. Elénekeltem, és ennyi év távlatából sem tűnik úgy, hogy rosszul, de az évtizedek alatt rengeteget ért bennem a szerep, és általa nagyon közeli kapcsolatba kerültem az égiekkel, ami meghatározóvá vált, értékrendet adott.” Sándor a feleségét, Ildikót is a darabnak köszönheti.
Lehetett volna világsztár
Szerencsésnek érzi magát, mert a pályája során szinte minden legendás szerep megadatott neki a világ musicalszínpadjain. Akár Jézus, akár a Fantom, akár Jean Valjean bőrébe bújva láthattuk, sosem izgult. A takarásban keresztet vetett, majd eggyé vált a szereppel. Egyszer Cameron Mackintosh, a világhírű brit színházi producer marasztalta: maradjon, vesse meg a lábát Londonban. A Fantom kapcsán többször találkozott Andrew Lloyd Webberrel is.
„Az akkori rendszerben és körülmények között nem volt lehetséges, hogy kiköltözzek Angliába. Megelégedtem azzal, hogy a hőskorban körbeturnézhattam Európát. A színházi csapattal úgy éltünk, mint a királyok: medencés szállodákban laktunk, és csak az itt és most számított. Mégsem bánom, hogy az a korszak véget ért. Ha folytatom azt az életvitelt, most nem lenne egy ilyen gyönyörű családom, akik számomra mindennél fontosabbak.”
Fotó: Archív
