„Régebben volt egy titkos hódolóm, aki a színházi fellépéseim után hatalmas virágcsokrokat küldött nekem. Szeretem a vágott virágot, ki is szárítottam a szálakat, és azokkal díszítettem a lakást. Egyik este az ágyamon fekve úgy éreztem, hogy valaki megsimogatja a homlokomat. A felettem lógó rózsára gyanakodtam: biztosan lehullott róla egy szirom, ami éppen rám esett, és az cirógatott meg. De sehol sem találtam kóbor szirmokat. Később a férjem, aki természetgyógyász, világosított fel arról, hogy a halott virágok megfelelő táptalajt kínálnak a nemkívánatos szellemeknek. Rövid úton meg is szabadultam a szárított növényektől.”
Szöveg: izing Klára
Fotó: Rozmanitz Gábor
