Okos enged, szamár szenved. Ha ló nincs, a szamár is jó. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben… és még sorolhatnánk a szamaras közmondásokat. A 17 éves Koszonits Bettina szinte az összeset ismeri, és van is egy kedvence.
„Amikor azt mondják, hogy »Buta vagy, mint a szamár«, én azt dicséretnek veszem, mert ezek az állatok nagyon intelligensek.”
„Többet kaptam, mint vártam”
A fiatal lány pedig nem a levegőbe beszél, hiszen úgy ismeri ezeket a négylábú patásokat, mint a tenyerét. Nem hiába döntötte el, hogy pont egy szamárral fogja körbesétálni a Balatont. Nemcsak saját kedvtelésére és örömére tette mindezt, hanem a jó cél is vezérelte, amikor belevágott a harminckét napos túrába. Bettinával egy nappal azelőtt beszéltünk, hogy véget ért az izgalmas kaland.
„Most már Balatonfűzfőn vagyunk Fokival, és holnap befejezzük a nagy menetelést. Szerencsére sikerült a tervek szerint haladni, de muszáj is volt, mert minden nap máshol aludtunk, és több olyan szállásfelajánlást kaptunk, amit csak nekünk tartottak fent” – meséli mosolyogva Bettina, aki azt is elárulta, egyfajta kellemes szomorúságot érez, hiszen egyrészt sikerült végigcsinálnia azt, amiről azt hitte, nem fog menni, másrészt hiányozni fog neki ez az egész.
„Bevallom, nekem nehezebben megy a másokkal való kommunikáció, emiatt tartottam a legjobban ettől a túrától, ám sokkal többet kaptam az emberektől, mint amit vártam. Mintha egy egész országgal sétáltam volna.
Amikor megláttak minket, többen kikiáltottak az autóból, hogy hajrá!, és ötből hárman, hogy köszöntek nekünk.
Az egy hónap alatt talán kicsit türelmesebb, nyugodtabb lettem, és rájöttem, milyen nagy összetartás van a mi kis hazánkban. Úgy voltam vele, körbejárjuk Fokival a Balatont, és mi történt? Körbesétáltuk az emberek szívét is.”
„Állandóan lepakolja az asztalt”
Csökönyös, mint a szamár… Bettina ezzel a mondással sem ért egyet. Azt mondja, helyesen így kellene hangoznia, hogy nem csökönyös, hanem bölcsen okos. Az ifjú lány szerint ugyanis, ha egy szamár behúzza a kéziféket, vagyis megáll, annak mindig megvan az oka. Általában meglát valamit, amit mi nem, és igyekszik felmérni az adott helyzetet.
„Ilyenkor nem szabad húzni, rángatni. Meg kell várni, amíg megbarátkozik azzal az idegen dologgal, amit észrevett. Sokan nem tudják, de a négylábú patások közül talán a szamár a legszerethetőbb állat.
Nagyon intelligens, érzékeny, emellett könnyen megsértődik.
Előfordult már, hogy az egyik szamarunk két napig nem jött oda hozzám… Van, akit hagyni kell egy kis ideig, hogy megbocsásson. Fokit azonban három kiló répával ki lehet engesztelni. Amúgy nagyon viccesek is tudnak lenni. Foki állandóan azon a széken vakaródzik, amiben ülni szoktam, egyszer fel is döntött, és állandóan lepakolja az asztalt. Akkora a szíve, mint a gyomra” – nevet fel Bettina, akinek eddig is szoros kapcsolata volt a két és fél éves törpeszamárral, de a túra végére valódi társakká váltak.
„Majdnem egy hónapig éltem vele együtt. Mostanra szinte minden rezdülését kiismertem.”
„Apukám végigkísért”
Bettina arról is mesélt, hogy bár több mint egy hónapig napi öt-tíz kilométereket gyalogoltak Fokival, fizikailag egyikük számára sem volt megterhelő a túra. A mindennapokban is sokat sétálnak és mozognak.
„Engem leginkább a sok szervezés, a kommunikáció és az előadások fárasztottak le. Szerencsére apukám végig kísért bennünket, és igyekezett ebben segíteni nekem. Azzal vágtunk bele, hogy felhívjuk a figyelmet az állatvédelemre és a felelős állattartásra. Iskolákba, óvodákba is betértünk Fokival, így több mint tízezer gyerekhez jutottunk el” – magyarázza Bettina, aki szamarával egy idősek otthonát is meglátogatta.
„Nagyon örültek nekünk. Az egyik néni még el is sírta magát örömében, amikor meglátta Fokit.”
A szamárral egyébként több helyen is úgy bántak, mint egy kiskirállyal: Tihanyban például egy étteremben vendégként fogadták.
„Ilyen még nem volt! Egy szamár egy igazi vendéglőben ebédelhetett. Répát szolgáltak fel neki” – meséli boldogan Bettina, aki nem tagadja, eleinte kicsit zavarban érezte magát.
„Ott álltunk bent, mindenki minket nézett, így inkább kivittem Fokit, hogy senkit se zavarjunk. A tulajdonos azonban visszaterelt bennünket, és azt mondta, ha valaki nem szereti az állatokat, inkább ne is térjen be hozzájuk.”
Harminckét nap menetelés nem kevés idő, pláne, ha az ember társa nem más, mint egy törpeszamár. Amikor megkérdeztük Bettinát, mivel szórakoztatta magát a túra alatt, mosolyogva ezt felelte.
„Magamba beszéltem és Fokinak meséltem a világmegváltó terveimről. Őszintén? Egy percet sem unatkoztam. Mindennap volt pár óra, amikor semmin sem gondolkodtam.
Az ember ilyenkor tudja igazán megélni a pillanatokat.”
A legkeményebb terep
Bettina és Foki augusztus 24-én indult el Balatonalmádiból, hogy körbesétálják a magyar tengert az Ott vagyunk már? elnevezésű túra során. A harminckét nap alatt több mint kétszáz kilométert tettek meg. A fiatal lány elmesélte, az időjárás szinte végig kegyes volt hozzájuk, s ők is jól bírták a strapát.
„Egyetlen rész van, amit nem csinálnék meg újra. Az északi parton a siratófalak… Oda majdnem fel kellett vontatni Fokit. Olyan meredek volt, hogy sírva fakadtam, mire felértünk.”
Szöveg: Beck Adrienn
Fotó: Archív, Adobe Stock
