Nyolc éve szerelmes egymásba Gulyás Eszter és Somos András: „Korábban nem voltam elég érett a házassághoz, de Esztert oltár elé vinném”

Jó rájuk nézni, olyan kiegyensúlyozottak és boldogok. A wekerletelepi otthonukból pedig árad a meghittség és a harmónia. „Két évvel ezelőtt költöztünk össze, addig Andris kicsi agglegénykuckójában, vagy nálam aludtunk. Egy internetes hirdetésben találtam rá erre a lakásra, és már a képek alapján beleszerettem. Amikor megmutattam Andrásnak a hirdetést, ő is rögtön azt mondta, el tudná képzelni itt a közös életünket. A tulajdonossal még aznapra megbeszéltük a találkozót, de igyekeztünk leplezni, hogy mennyire odavagyunk az ingatlanért, mert alkudni akartunk az árból” – meséli Eszter, aki a lakásba belépve már azt is látta a lelki szemei előtt, hogy hová fogja tenni a kedvenc karosszékét. Miután az adásvétel szerencsésen megköttetett, a boldog pár beköltözött, amilyen gyorsan csak lehetett.

Bevásárlólista a munkahelyen

„Nagyon szeretünk a négy fal között is lenni, mert ez itt a nyugalom szigete – veszi át a szót Somos András. – Az ablakokból egy hangulatos térre látni, amely minden évszakban más arcát mutatja. Alig várom, hogy tavasz legyen, a faágak ki­rügyezzenek, és madárcsicsergésre ébredjünk. Bár amióta az ATV Start reggeli műsorát Krug Emíliával közösen vezetem, hajnali kettő és három óra között kelek, mert öt órakor indulok a tévéstúdióba, és előtte még átnézem az adásmenetet, felkészülök a meghívott vendégekből.”

Eszter nyolc óráig kényelmesen lustálkodhat, a munkaideje kilenctől kezdődik. „Hiába dolgozunk egy munkahelyen, alig találkozunk a székházban, hiszen mindegyikünk a saját munkáját csinálja és szervezi. Én gyakran megyek külső helyszínekre forgatni, jószerivel egész nap úton vagyok” – árulja el az esti híradó riportere és a szombati Fórum műsorvezetője, Gulyás Eszter.

„Többnyire csak az ATV aulájában futunk össze, annyi időre, amíg Eszter átadja a bevásárlólistát, amit nekem a vacsorához meg kell vennem, mert általában én korábban indulok haza” – teszi hozzá András. Kettejük közül Andris az árubeszerző, Eszter a séf. Ha a fiatalasszony a szerelme kedvében akar járni, csirkepaprikást vagy mexikói csirkét készít.

Milyen lesz az ara ruhája?

A pár nyolc éve van együtt, de még nem házasodtak össze. Egyelőre nincs napi­renden a téma, mivel Eszter előbb gyereket szeretne. „Úgy képzelem el az esküvőnket, hogy a kisfiunk vagy a kislányunk is jelen lesz. Azt is megálmodtam, hogy színes gyerekrajzok díszítik majd az uszályomat. A testvéreink gyermekei rajzolnának a hófehér textilanyagra, ettől lenne különleges a menyasszonyi ruhám” – meséli lelkesen az arajelölt, aki azért sem sürgeti a férjhez menést, mert a szűk környezetében számos válást látott.

„Az én szüleim és Andris szülei is elváltak, és a barátaink esetében is szemtanúi voltunk tönkrement házasságoknak, ezért sem gondolom, hogy a papír annyira fontos. A mi közös életünkben a két évvel ezelőtti összeköltözést tartom mérföldkőnek, a házasság már csak hab lesz a tortán.”

Andris június elején tölti be az ötvenet, még sosem volt nős. „Korábban nem voltam elég érett a házassághoz, most először gondolom úgy, hogy Esztert oltár elé vinném…” – vallja be.

Nem érzik a korkülönbséget

A köztük lévő 14 évre nem úgy gondolnak, mint egy nehezen áthidalható nehéz­ségre. „Sosem érdekelt Andris kora, mert sokkal fiatalosabb a korosztályánál” – mondja Eszter, András pedig hozzáfűzi a saját észre­vételét:

„Heti háromszor-négyszer focizom, a bemelegítésnél jobban odafigyelek, hogy a pályán ne szerezzek sérülést, csak ennyire vagyok óvatos, ennyit érzek az évek múlásából.”

Jóllehet mindketten imádják a televíziózást, civil szakmájuk is van. András még min dig praktizál ügyvédként. „Nagyon szeretem ezt a munkát, érdekel a jogtudomány.”

Eszter az állatokért rajong. „Elvégeztem a kisállatgyógyászati asszisztens szakot az állatorvosi egyetemen. Most már meg tudom állapítani, ha valami betegsége van a cicánknak, nem kell azonnal orvoshoz rohanni vele. Ez megnyugtat, mert Bojszira úgy tekintünk, mint a szőrös gyerekünkre. Elhalmozzuk a figyelmünkkel, a szeretetünkkel.”