Valószínűleg életem legnehezebb döntése volt, amikor megváltam imádott munkámtól, a televíziózástól. Eltelt 25 év, azóta is sokan teszik fel a kérdést, de miért? Ha emlékszik még, kedves Olvasó, a 80-as, 90-es években nagyon sok műsorban szerepeltem: Ablak, Hétvége, Napközi, Tízórai, Vasárnapi Turmix, Leporello, hogy csak néhányat említsek.
De ’97 elejére mintha elvágták volna, minden megszűnt, nem jöttek újabb felkérések. Ebben a légüres térben még másfél évet töltöttem el, mire meghoztam a döntésemet, nem maradok, elmegyek. Mert nem szerettem volna szomorú, öregedő televíziósként ülni egy iroda sarkában, várni a csodára, hátha még hívnak, hátha még eszébe jutok valakinek.
Sokáig vívódtam, sokat sírtam, mit csináljak. Várjak, menjek? Talán abban az időszakban kaptam kedvet a gyalogláshoz is, a húgommal sokat jártuk a közeli réteket, hegyeket. Erika biztatott, ne féljek, váltsak, hiszen annyi új irányba indulhatok el, annyi új dologba kezdhetek. Ma már nem vívódnék ennyit, lerövidíteném ezt a bizonytalan korszakot. Hamarabb csinálnék számvetést, miért is maradnék, és miért is mennék. Ahogy szoktam a lányaimnak is ajánlani, írd fel, mi jó és mi kevésbé jó, mondjuk ki, mi rossz szól valami mellett vagy ellene. Mennyi időt, energiát, szorongást, álmatlan éjszakát spóroltam volna meg! Emlékszem, a hosszantartó stressz milyen lelki terhet jelentett, mennyire megviselt a bizonytalanság, még visszagondolni sem szeretek azokra a napokra.
Ma már azt mondom, életem egyik legjobb döntése volt – a lányaim születése után. ’98 őszén egy új világ nyílt ki előttem. Elismerem, nehezebb és kiszámíthatatlanabb lett az életem. Ugyanakkor a magam ura lettem, sokkal szabadabb. Elkezdtem könyveket létrehozni, melyekkel azóta is járom az országot. Olyan témákkal foglalkozom, amikkel tudom, sokak hasznára vagyok, legyen szó akár az egészséges életmódról vagy az aktív idősödésről. A közösségi médiában valódi közösséget építek, nem a lájkgyűjtés a célom. Ott is olyanok tartanak velem, akik hasonlóan gondolkoznak, vagy az életükhöz erőt merítenek belőlem, az én példámból.
Tehát dönteni nem könnyű, mint ahogy változtatni sem az életünk menetén. De mégis érdemes!
