Zoltán és felesége, Adrienn a kezdet kezdetén megbeszélte, amennyire csak lehet, az átlagos emberek életét élik. „Én civilben egy unalmas csávó vagyok, füvet nyírok, kutyát sétáltatok, és évtizedek óta ugyanazzal a nővel élek – mondja. – Az életem viszonylag kevés alkalmat teremt a címlapokra, de ezt nem bánom, sőt nagyon élvezem. Persze a személyiségemnek van egy extrovertáltabb oldala, amit kiélek a képernyőn, de a magánéletben a nyilvánosság már nem hiányzik. A feleségem inkább introvertált típus, nagyon jól kiegészítjük egymást. A kapcsolatunk kezdetén kötöttünk egy megállapodást: mivel látta, hogy a munkám mennyire fontos nekem, felajánlotta, hogy boldogan lesz a biztos hátországom, neveli a lányainkat, amikor a tévézés távolra szólít, én pedig megteremtem a megélhetésünk alapjait.”
Amikor Zoli a Forma–1 tudósítójaként bejárta a világot, rengeteg időt töltött távol a szeretteitől, de miután hazatért külföldről, ünnepet csináltak a hétköznapokból is. „Gyakran előfordult, hogy nálunk szerdára vagy csütörtökre esett a hétvége, de a lényeg, hogy meg tudtuk teremteni a családi együttléteket – meséli. – Mindig nagyon szerettünk kirándulni, természetet járni, utazni, és megvoltak, megvannak a magunk kis szertartásai. Persze nem akarom magam szentként beállítani. Volt, hogy eluralta az életemet a munka, és ez feszültséget okozott otthon. Éppen ezért mondtam azt 11 év után, hogy a család fontosabb, és leálltam a munkautakkal.”
Kisebbik lánya, Zsófi a nyomdokaiba lépne
Zoli szó szerint a ranglétra aljáról érkezett. Gyomaendrődön gyerekeskedett, és Békéscsabán, a helyi rádiónál kezdte riporteri pályafutását egy este nyolctól éjfélig tartó, nem túl népszerű műsorban. „Szerintem hallgatott három éjjeliőr, egy kamionsofőr meg egy portás néni, de így legalább nem ment rá a pályám arra, hogy hülyeségeket beszéltem – nevet. – Ebben a szakmában, pláne az elején, mindenki elkövet hibákat, és ez így van rendjén. A kisebbik lányom, Zsófi újabban pedzegeti, hogy szívesen a nyomdokaimba lépne. Sokáig mereven ellenálltam, mert a mi szakmánknak megvannak a sajátos nehézségei, de aztán beláttam, hogy csinálja csak, ha szeretné. Egy biztos: ebben az ügyben nem fogok elé vörös szőnyeget gurítani, mert igenis jót tesz, ha ő is végigjárja a ranglétrát. A nagyobbik lányom, Dóri egyetemista, ő inkább alkotó típus” – mesél lelkesen Zoltán a lányairól, akik már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy fotókon nem szeretnének a médiában szerepelni.
Fotó: Trenka Attila
