A műtermünkbe lépve meleg öleléssel köszöntik egymást, úgy, ahogyan csak a családtagok szokták. Rögtön legalább öt témáról kezdenek egyszerre beszélgetni, csak kapkodjuk a fejünket, hogy ne veszítsük el a fonalat. A két színész kapcsolata rendkívül szeretetteljes, melynek hátterében megható, közös történet húzódik. Csuja Imrének ugyanis jelentős szerepe van abban, hogy Alexandra idén Los Angelesben vonulhatott végig az Oscar-díj-átadó vörös szőnyegén. „Imre lányával, Fannival együtt felvételiztünk a Színművészeti Egyetemre – meséli Alexandra. – Eljutottunk a harmadik rostáig, ahol az egyhetes, bentlakásos táborban nagyon jól összebarátkoztunk. Végül egyikünket sem vettek fel, viszont Jordán Tamás felajánlotta, hogy örömmel átvesz bennünket a Nemzeti Színház stúdiójába. Akkor tájt hat másik lánnyal laktam egy pesti albérletben. Aztán egyszer csak barátnőm édesapja, Csuja Imre elém állt, és azt mondta: „Te szlovák kiscsaj, gyere hozzánk lakni!’” – mosolyog a színésznő. „Így történt, hogy Szasi, ahogyan én becézem Alexandrát, és Fanni lányom egy éven át megosztották egymással a kisszobát, egyszóval mi titokban már régen egy család vagyunk – kapcsolódik be a beszélgetésbe Csuja Imre. – Örömmel fogadtuk őt, és nagyon megkedveltük. A lányok napközben az iskolában voltak, esténként, vacsora után pedig leültettem őket, és mondtam nekik: elő a verseket, a monológokat! Azokon az estéken, amikor nem játszottam, nekik tartottam színészkurzust a konyhában, hiszen az volt a cél, hogy a következő évben már mindkettejüket felvegyék az egyetemre. Próbáltam őket szakmailag és érzelmileg felkészíteni a pályára. Szasi már akkor is egy végtelenül nyitott, talpraesett és szakmai alázattal teli lány volt.”
„Tabuk nélkül beszélgettünk”
„Kezdetben el sem hittem, hogy tényleg Csuja Imrééknél lakom, még kimondani is furcsa volt – nevet Alexandra. – Egy percig sem éreztem magam vendégnek, családtagként kezeltek. Imre felesége, Zsuzsi reggelente isteni omlettes szendvicset csomagolt nekünk, esténként pedig, a vacsoránál hatalmasakat beszélgettünk. Én igen konzervatív, falusi családban nőttem fel, ezért nagyon nagy élmény volt Imrééknél a sokkal lazább, nyitott szellemi közeg, ahol tabuk nélkül lehetett bármiről beszélgetni. Még a fiúkról is! – mosolyog Alexandra. – Valósággal kinyitotta a világra a lelkemet az idő, amit náluk tölthettem.” A színésznő örömmel emlékszik vissza az éjszakákba nyúló, privát mesterségórákra is. „Imre nagyon szigorú volt – nevet. – Ez így nem jó, úgy rossz, ahogy van, hiteltelen, kezdd újra, építsd fel magadban másként – ilyen vezényszavak röpködtek, és sokszor úgy belelovalta magát a dologba, hogy észre sem vette, már kiabál. Ám ez pont így volt jó, mert mindketten rengeteget tanultunk tőle. Aztán egy évvel később, amikor újra felvételiztünk, a sors fintoraként nekem sikerült, de Fanninak sajnos nem. Azonban ők még ezt a fordulatot is olyan jó fej módon kezelték, hogy úgy éreztem, őszintén osztoznak az örömömben. Mai napig a második családomnak tekintem őket.”
„Szeretőket játszottunk”
„Szasi sikere, hogy rögtön az első filmjével csaknem az Oscar-díjig jutott, elképesztő és felfoghatatlan – vélekedik Csuja Imre. – Éveken át ott sistergett a Katona József Színházban, és egyszer csak úgy felrobbant, hogy az a tengerentúlon is hallatszott! Bevallom, féltem attól, hogy ez a rengeteg elismerés a pályája elején ne legyen mérgezett ajándék. Most kell nagyon türelmesnek és megfontoltnak lennie, hogy kivárja a megfelelő ajánlatokat, és azokra mondjon igent, amelyek még magasabbra emelik őt. Végtelenül büszke vagyok az én fogadott kislányomra, és nagyon örülök, hogy segíthettem az útján.” Alexandra és Imre már játszottak is együtt néhány éve, a Swing című filmben. „Szeretőket alakítottunk, ami mindkettőnknek nagyon furcsa helyzet volt, de megugrottuk! – emlékszik nevetve Szandra. – Megható is volt, mert akkor éreztem először, hogy már nem a Szlovákiából érkezett lány vagyok a kisszobából, hanem egy színésznő. Imre most nem a pótpapám, hanem a partnerem. Profin kezeltük a jelenetet, még szájra puszi is volt!” A színészek, noha mindketten igen elfoglaltak, mai napig szorosan tartják a kapcsolatot. Imre lánya, Fanni azóta gyógypedagógus lett, és nagyon boldog a hivatásával. Az esküvőjén Alexandra volt a tanú, és azóta 3 gyönyörű unokával ajándékozta meg az édesapját. „A helyzet alakulásával elégedett vagyok. Fanni lányom csodás unokákat adott nekem, fogadott lányom pedig követett a pályán. Úgy érzem, amikor születtem, épp a jóisten tenyerére estem” – mosolyog Imre.
Külföldre hívják filmezni
Borbély Alexandrára Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje kapcsán a tavalyi évben valóságos díjeső hullott, amelyet az Oscar-gála koronázott meg. Mint mondja, az elmúlt hónapokban számos külföldi filmes ajánlattal megkeresték: a tervek szerint Szlovákiában, Csehországban és könnyen lehet, hogy Németországban is forgatni fog. Emellett rendszeresen játszik a Katona József Színházban, és itthon májusban kezdi forgatni Felméri Cecília rendezővel a Spirál című nagyjátékfilmet.
Számára Pesten van Hollywood
Csuja Imre úgy érzi, számára Pesten van Hollywood, méghozzá egészen pontosan az Örkény Színházban. A színész 14 éve a társulat tagja, és manapság IV. Henrikként varázsolja el estéről estére a közönséget – elmondása szerint innen szeretne nyugdíjba menni. Nemrégiben megkapta a Kiváló Művész-díjat, és a Story Érték-díjat is. Szerepelt az RTL Klub hatalmas nézettségű Mi kis falunk című sorozatában és a Valami Amerika harmadik részében is. A színházi munkái mellett nagyon élvezi a filmforgatásokat, és mindig nyitott az új kihívásokra.
